"Ez a helyzet már 1988-ra emlékeztet"

Publikálás dátuma
2018.02.13 06:06
FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Fotó: /
Remélem, hogy észhez térnek a politikai szereplők, s képesek belátni az evidenciákat – mondja Elek István, az MDF és az LMP egyik alapítója, Orbán Viktor hajdani tanácsadója.

- Öt éve felhagyott a politizálással, most biogazdálkodó, néhány hete mégis megszólalt ellenzéki összefogást sürgetve. Vissza a természetből?

- Mindig volt egyfajta vonzása ennek az életformának. Harminc éve költöztünk Kerecsendre, a felségem szülőfalujába, mikor még semmi jele nem volt a rendszerváltásnak, s nem láttam esélyét, hogy a gondolataimat a nagy nyilvánosságban terjeszthetem. Maradt a biokertészet, és a szamizdat-irodalom. Kaptam egy éves Soros-ösztöndíjat, megjelent az első könyvem a JAK-füzetek sorozatban, anyagilag tehát nem a semmibe ugrottunk fejest. Talán épp a villanyvezeték helyét véstem ki az épülő házunk falán 1987 nyarán, amikor Csengey Dénes bekopogott, hogy Lakitelken megszervezik azt a bizonyos első összejövetelt, menjek.

- Látszólag most sincs előjele a változásnak.

- Pedig sok tekintetben van hasonlóság. A feszültség egyre erőteljesebben érezhető, miközben mozdíthatatlannak látszanak a hatalom állásai, jórészt az ellenzéki pártok és a véleményformáló értelmiség szerencsétlenkedései miatt. Lehet azt gondolni, hogy ez még évtizedekig így megy előre egyfajta önkényuralmi rendszer stabilizálódása felé, ugyanakkor azt is – s ebben a tekintetben ez a helyzet már 1988-ra emlékeztet engem – hogy akár hónapokon belül történhet valami.

- Mi ez a "valami"? Simicska Lajos előhúzza a nyuszit a kalapjából?

- Elemzőként egyetlen válaszom lehet erre: az, hogy észhez térnek a politikai szereplők, a pártok szűk vezetői köre, a környezetükben lévő tanácsadók, s képesek belátni az evidenciákat. Vagyis, hogy próbálkoztak, ki-ki megmutathatta, mire képes, volt idejük – négy vagy nyolc év –, hogy népszerűséget szerezzenek, s ennyire jutottak. Nem 1989-ben vagyunk, nem is 1994-ben: nem lehet arra hivatkozni, hogy nincs tapasztalatunk a magyar társadalom viselkedéséről. Nem fog már egyik párt sem hirtelen "kiugrani", előretörni a kormánypárt egyetlen erős kihívójaként, maga mögé utasítva a többi versenytársat az ellenzéki térfélen. Ha így folytatják, néhány százalékot esetleg elorozhatnak még egymás elől, ám képtelenek lesznek megszólítani és cselekvésre késztetni a kormányban csalódott, de egyelőre passzív tömeget.

- Vagyis mit kellene tenniük?

- Alkalmazkodni a nagyon aránytalan választási rendszer kényszereihez. Az első nagyon sokat visz, de az nincs előírva, hogy csak a Fidesz lehet első, még ebben a választási rendszerben sem. A kormánypártnak az az előnye, hogy a jobboldali térfél nagy részét lefedi, míg vele szemben egy nagyon megosztott ellenzék áll. Ha ez a megosztott ellenzék létre tud hozni olyan konkrét választási együttműködést, amelynek eredményeként az egyéni választókerületek mindegyikében, vagy legalább 79 helyen egyetlen ellenzéki jelölt marad a színen, akkor még azt is megengedhetik maguknak, hogy több országos lista versenyezzen. Ha 79 kerületben csak egyetlen ellenzéki egyéni jelölt indulna, akkor még mindig maradna 27 kerület, az ellenzéki szempontból 27 "leggyengébb", ahol viszont mindenki állíthatna jelöltet, aki meg akarja szerezni az önálló országos lista indításának jogát.

- Tehát létezik egy térkép, rajta a gyenge és erős körzetekkel, s most efölött sakkoznak az ellenzéki pártok. Ha egyáltalán sakkoznak...

- Az egy százalék fölötti támogatottsággal bíró pártoknak – ismerve az utolsó negyedéves közvélemény kutatási eredményeket – az erőviszonyok alapján kellene megállapodniuk a 79 indulási lehetőség felosztásáról. Minden kerületben egy ellenzéki jelölt – a Jobbikot is ideértve –, akit a többiek is támogatnak, a saját apparátusukkal, aktivistáikkal. Nem muszáj szeretniük egymást, és elég, ha az együttműködés csak egy-másfél évre szól, amíg lefektetik újra egy normális demokrácia alapköveit, s kiírnak egy új, arányos választást, ahol már mindenki önállóan indulhatna. A minimumprogramokban, az új választási rendszerben, oktatásban, egészségügyben, már körvonalazódik a megállapodás lehetősége. Ahhoz, hogy a teóriám működjön, a választók minél nagyobb mozgósítására van szükség, s hetven százalék fölé kellene tornászni a részvételt. Volt már ilyen, 2002-ben, amikor mindkét oldal hatalmasnak látta a tétet és bevetette a meggyőző erejét.

- De emlékszünk 2014-re is: akkor is volt egyfajta választási együttműködés az ellenzék pártjai között, s nem nagyon jött be.

- Ma nem ugyanaz a helyzet. Az akkori ellenzék és a Jobbik viszonya 2014-ben kizárt egy szélesebb körű összefogást mindkét oldalról. Ebben radikális változás következett be. Meghallgattam Vona Gábor kampánynyitó beszédét, s azt mondom: aki ódzkodik a velük való együttműködéstől, hallgassa meg ezt a beszédet. Egy közép-jobb felé erőteljesen orientálódó politikust hallottam, aki nem hirdette ugyan zászlókkal a liberális demokráciát, de amiről ő beszélt, nagyjából lefedi, amit e fogalom alatt értünk. A hatalommegosztás, a fékek és ellensúlyok rendszere a legtermészetesebben következik abból, amit mondott. Ráadásul épp eleget szorongatják most a Jobbikot ahhoz, hogy belássa, az elemi összegfogás az ő érdeke is. Máskülönben az lesz a sorsa, mint a többieknek: statisztaszerep a következő parlamentben is.

- A víziója azt is feltételezi, hogy Orbán Viktor mindeközben béna kacsaként végignézi, amint az ellenzék összefog és legyőzi őt...

- Persze, neki is megvannak az eszközei, és ma már sok mindent el tudok képzelni, amit korábban lehetetlennek tartottam. Azt is feltételezem, hogy egy ilyen széles körű összefogás láttán akár az utolsó pillanatban is képesek lennének megváltoztatni a választási törvényt, ha az érdekeik úgy diktálnák. Szerencsére ehhez már nincs meg a kellő erejük, mert időközben elvesztették a kétharmadukat. Ennek az ellenzéki összefogásnak az a lényege, hogy alkalmazkodunk a választási rendszer kényszereihez: ha lép egyet a kormánykoalíció, lép egyet az ellenzék is.

- Nem taktikusabb kivárni az utolsó pillanatig egy ilyen együttműködés bejelentését?

- Sajnos már nagyon kevés az idő. Vannak politikai lélektani előfeltételei is e szövetségnek: például nem a pártelnökök, hanem a testületeik döntenek, s van menetrendje ezek összehívásának. A választóknak is időt kell hagyni, hogy megszeressék, de legalábbis elfogadják a gondolatot, hogy adott esetben a fogukat szívva kell egy jelölt mellé behúzniuk az ikszet. Az MSZP eddig nem beszélt arról, hogy a Jobbikot be kellene vonni ebbe az együttműködésbe, a DK még távolabb áll a gondolattól, de csak így lenne esély a győzelemre, miként az LMP-nek, az Együttnek és a Momentumnak is oda kéne állnia. Az elmúlt három hónap közvéleménykutatási adatai alapján, az erőviszonyokat tekintve, számításaim szerint a megnyerhető 79 körzetben 22 helyen indulhatna jobbikos, 20 helyen szocialista, 13 helyen DK-s, ugyanennyi körzetben LMP-s, az Együttnek 5, a Momentumnak pedig 4 hely jutna, plusz a két, részben már közösen támogatott független jelölt.

- Kitől várja az elmozdulást?

- A momentán legerősebbtől. Tervezem, hogy nyílt levelet írok Vona Gábornak, mert az ő mozdulatától függ a legtöbb, és ő van legtávolabb az összefogás gondolatától e pillanatban még. Nekik a legnehezebb leküzdeni azt a kísértést, hogy aki viszonylagosan jobb helyzetben van a versenyzők között, azzal áltathatja magát, hogy az ellenzéki szavazók többsége rászavaz majd. Nem tagadom, hogy van ilyen mechanizmus. Ez hozhat néhány mandátumot, de annyit nem fog hozni, hogy a Jobbik megverje a Fideszt. Nem történne változás, maradna a statiszta szerep. Ellenben ha összefognak, matematikailag még az is elképzelhető, hogy az ellenzék szerezne kétharmadot.

- Hány kecskéjét tenné fel erre a fogadásra?

Nem kockáztatok ebben a lélektani helyzetben. Azt mondom, ami a meggyőződésem, s amit szuggerálni szeretnék az ellenzéknek: az érdekeket egyeztetni kell, bizonyos önkorlátozást mindenkinek muszáj vállalni, de az eredmény hatalmas lehet. Ehhez persze, nem kétséges, államférfiakra lenne szükség.

Névjegy
Elek István, az MDF és az LMP egyik alapítója, Orbán Viktor hajdani tanácsadója, volt MDF-es, majd fideszes országgyűlési képviselő, közíró. Öt éve, az LMP kettészakadása után visszavonult a közélettől, s a Heves megyei Kerecsend magányát választotta. Biogazdálkodó lett, kecskéket tart, családi vállalkozásban kézműves sajtot, szörpöt és lekvárt készít.
Néhány hete nagy feltűnést keltett azzal, hogy újból "kilépett a fényre", s több írásában is a széleskörű összegfogásra buzdította a teljes ellenzéket. Öt gyermeke van, két fiú és három lány, felesége a Magyar Katolikus Rádió szerkesztőjeként dolgozik.

2018.02.13 06:06

Na most akkor ki a keresztény? - megy az államalapítási adok-kapok

Publikálás dátuma
2018.08.20 09:45

Fotó: AFP/hemis/ HAUSER Patrice
Folyamatosan frissülő cikkünkben az augusztus 20.-ai politikusi megnyilvánulások legvelősebb gondolatait szemlézzük.

Magyar szív, nyugati lelkiismeret

Áder János köztársasági elnök mérsékelten ügyelt a kormányzati kommunikációra, és nyomatékosította, hogy az államalapító király felerészben európai, pontosabban nyugat-európai volt. Íme: "Hazánk Szent Istvántól "magyar szívet és európai lelkiismeretet kapott", első királyunk tudta, hogy a béke megtartásának feltétele a nyugati civilizáció megőrzésében rejlik. Benne összetartozott a hazafiság és az európaiság, "magyar öntudata sosem kelt harcra európai szellemével" - fogalmazott az államfő, emlékeztetve: az államalapító az istenhite mellett az ahhoz tartozó nyugati keresztény műveltséget is vallotta, ahogy az európai népek egymásra utaltságát, a kölcsönös tisztelet erejét is.  

Szent István útját járja az MSZP

Tóth Bertalan, az MSZP elnöke Szent István intelmeit citálja, miszerint egy király legfőbb erénye az alázat, és nem a gőg vagy a gyűlölség. Az áthallás után egyből a lényeg: a keresztény kormány megbélyegző matricákat ragaszt civil szervezetek irodáira, rendőröket küld a hajléktalanokra, rendőrökkel lakoltat ki családokat, hatszázezer fiatalt üldözött el külföldre és több tízezer családot taszított adós rabszolgaságba. Az MSZP azonban Szent István keresztény útját járja, úgyhogy küzd a bajok orvoslásáért. 
2018.08.20 09:45
Frissítve: 2018.08.20 09:45

Kövér László: a genderizmus náci tudomámyra hasonlít, a médiába be kell avatkozni

Publikálás dátuma
2018.08.20 09:28
Kövér László, az Országgyűlés elnöke
Fotó: / Vajda József
Valósággal sziporkázott az Echo TV-ben a fideszes szellemi erőtér központja: Kövér László házelnök náci időket emlegette a genderizmus kapcsán, a médiára szerinte törvényalkotással kell hatni, az irodalomban pedig elkél a politikai támogatás.
A nácik kedvelt "tudományához" hasonlította a genderizmust Kövér László. A házelnök Botond Bálint publicista írását idézve azt mondta, a társadalmi nemek kutatásával foglalkozó tudományág- amit nem mellesleg évek óta minisztériumi engedéllyel tanítanak az ELTE-n és a CEU-n is – semmivel sem jobb, mint a fajnemesítést célzó eugenetika - idézi szavait az atv.hu.
A házelnök a morál szempontjából érdekesnek tartja, hogy akik közpénzből tartják fenn intézményüket, úgy gondolják, senkinek nem kell elszámolniuk arról, hogy a forrást mire használták, ostobaságra, esetleg egyenesen "társadalomellenes" kísérletekre vagy arra, amire kapták. Az autonómia nem jelent társadalmon kívüliséget az akadémikusoknak vagy oktatóknak; ha olyan „szélsőségről” van szó, mint a gendertudományok beiktatása a hivatalos oktatás keretei közé, ott „fel kell lépni” - tette hozzá Kövér, ezzel  felelősségre vonva saját kormányát is.
Kövér augusztus 20. alkalmából adott interjújában arról is beszélt, hogy az akadémikusok sorában ott vannak azok, akiket erre tudományos tevékenységük nem jogosítana fel, de úgy döntött a politika 1990 előtt, hogy nekik be kell kerülniük.

Be kell avatkozni a felsőoktatásba, a médiába

A kulturális önrendelkezéssel kapcsolatos korábbi nyilatkozatáról is kérdezték Kövér Lászlót, aki előbb tisztázni próbálta a fogalmat:a kulturális önrendelkezés szerinte az, hogy egy közösség maga határozza meg, milyen értékrendet szeretne követendőként állítani a későbbi generációknak, és ebbe a tömegtájékoztatás éppúgy beletartozik, mint a köz- és felsőoktatás. Hozzátette, mindezekbe a területeknél szerinte szükség van a törvényalkotási beavatkozásra is. Hogy ezen konkrétan mit értett, nem egyértelmű, a kereskedelmi televíziózásról azonban mélységes megvetéssel beszélt, szerinte az elmúlt több mint húsz évben korlátlanul öntötték a nézők nyakába a mocskot a kereskedelmi tévék.
Az irodalommal kapcsolatos kérdésre úgy válaszolt: "nem mi tiltottunk be műveket, írókat", hanem azok a kommunisták, akik 1948 után a kezükbe ragadták a hatalmat és ők tartották fenn '90 után azt a kánont, amelyből kirekesztődtek bizonyos, valaha elismerést kivívott írók. 
Ha már a múltidézésnél tartunk, jó észben tartani, hogy Kövér László 1986-ban az MSZMP Központi Bizottság Társadalomtudományi Intézetének ifjúságkutató részlegén dolgozott, hogy aztán egy évig Soros-MTA ösztöndíjjal kutassa a közép-európai társadalmi mozgalmakat.
A házelnök életrajza itt érhető el. Kövér szerint egyébként „a gondolkodásunkban megfér Parti Nagy Lajos és Esterházy Péter is”, van, aki nagy költőnek, írónak tartja őket, van, aki nem. A házelnök úgy fogalmazott: az teremti meg annak a lehetőségét, hogy bárki a létező értékek alapján válogathasson a könyvespolcáról, hogy "újrarendezik az asztalt". Szerinte ugyanakkor nem lehet külső beavatkozás, politikai erőfeszítés nélkül megteremteni az esélyegyenlőséget.
2018.08.20 09:28
Frissítve: 2018.08.20 09:46