1990-től a Pécsi Tudományegyetem tanáraként majd emeritus professzoraként tanított, közben számos könyv, rengeteg tanulmány, cikk és más publikációk szerzője volt. Kiterjedt tankönyvírói és -szerkesztői munkássága mellett olyan történeti periodikák, szerkesztőjeként, szerkesztő- és tanácsadóbizottsági tagjaként tevékenykedett, mint a Múltunk folyóirat, a pécsi történeti doktoriskola Kutatási Füzetek, illetve a Szegedi Tudományegyetem Acta Hispánica című kiadványa, valamint a Cercles, a Barcelonai Egyetem kultúrtörténeti folyóirata. Éveken át tagja volt a Magyar Történelmi Társulat igazgató választmányának.
Az 1930. május 7-én született, családi indíttatásból szociáldemokrata, szocialista elkötelezettségű történész 1969 és 1990 között az MSZMP Politikai Főiskolájának tanszékvezető tanáraként dolgozott. A 19-20. század munkás- és szociális mozgalmainak történetét is kutatta, s haláláig társszerkesztője volt az 1974 óta megjelenő nemzetközi munkásmozgalom-történeti évkönyvnek.
1962 óta foglalkozott a spanyol történelem kutatásával, emellett a spanyol-magyar diplomáciai kapcsolatok feltárásával. Életművének egyik kiemelkedő mozzanata, hogy Madridban, a külügyminisztérium levéltárában felkutatta és publikálta a budapesti spanyol nagykövetség vezetését 1944 őszén és telén ellátó Ángel Sanz Briz ügyvivőnek a budapesti zsidók védelmében végrehajtott nagyszabású mentőakcióját.
Munkásságának elismeréseként 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést, 2010-ben pedig a spanyol király által adományozott Polgári Érdemrend Középkeresztjét (Encomienda Mérito Civil) kapta.
