Három magyar tejipari szakember az ötvenes évek elején kéthetes tanulmányútra utazott a Szovjetunióba, a szocialista tejipar tanulmányozására. Ők láttak ott egy olyan terméket, amelyet a mai Túró Rudi ősének tekinthetünk. A túróvaj-zsír keverékből készült, cukrozott és csokoládéval bevont, lágy állagú és kerek formájú terméket túró mignon-nak keresztelték el (ez egyébként a szirok volt, ami ma is kapható). Ez adta az ötletet egy hasonló magyar termék kifejlesztésére. A feladatot a budapesti Erzsébetvárosi Tejüzem szakemberei kapták, akik idővel előálltak az ízletes citromos túrós, csokis rudacskával.
Egy fiatal pszichológust, Klein Sándort bízták meg a márkanév megalkotásán túl a csomagolás kifejlesztésével és a bevezető reklámkampány lebonyolításával. Az eredeti, piros copfos kislányfejjel díszített csomagolást (amelyen már a kezdet kezdetén megjelent a pöttymintázat) Klein két iparművészeti főiskolás tanítványa készítette. Nem is ebből támadt a galiba, hanem a Túró Rudi névből! Az ártatlannak tűnő elnevezés – pornográf asszociációk miatt – kisebb botrányt kavart, de végül maradhatott. A Hírlapkiadó Vállalat reklámosztályának vezetője azonban levélben értesítette a Budapesti Tejipari Vállalat igazgatóját, hogy az „erkölcstelen elnevezésű termékük reklámozását a kiadásunkban megjelenő lapokban nem engedélyezzük”. Az illetékes elvtárs prüdériája miatt a termék reklámmal támogatott bevezetése elmaradt.
A Túró Rudi a reklámbojkott ellenére óriási sikert aratott, feltartóztathatatlanul elindult a máig tartó diadalútján. Sorra nőtte ki az erzsébetvárosi üzem helyiségeit, ezért a gyártás Budapestről Mátészalkára költözött, hogy végül az itt épülő túróüzemben kapjon szép, nagy helyet a hetvenes évek elején. A gyártás indulásakor a termék csupán 3 napos szavatossági idővel bírt, de még a kezdetleges hűtési körülmények ellenére sem jelentett gondot az értékesítése, mivel az üzletekben szinte azonnal elkapkodták. Az eladások az egekbe szöknek, nem lehetett eleget gyártani, gyakorlatilag állandósult a Túró Rudi-hiány.
A nyolcvanas években – amikor mindenki két számmal nagyobb felsőt, de szűk nadrágot hordott, mozikba került az első Indiana Jones-film, Jasszer Arafat vezetésével megindult az első palesztin intifáda, a Föld elérte az ötmilliárdos népességet – itthon az LGT zenekar mellett a Túró Rudi lett az egyik sláger(termék). A sikerén felbuzdulva a mátészalkai üzemen kívül más tejipari vállalatok is elkezdték hasonló rudacskák gyártását. A piaci versenynek köszönhetően egyre több (diós, mogyorós, vitaminnal dúsított) változata jelent meg, hívták Robinak és Mézes Misinek is. A szavatossági ideje a fokozatos fejlesztés során 14 naposra növekedett.
A Túró Rudi a kultúránkat is megédesítette. 1984-ben kapta meg első szerepét: a Kismaszat és a gézengúzok című családi filmben. Népszerűségét az is jól jelzi, hogy a 100 Folk Celsius zenekar dalt írt róla: „A hűtőszekrénybe sok belefér. / Úgy veszem észre, soha nem elég. / Akárhol járok, mindig megállok, / Úgy megkívánom, mindent megér.”
A kilencvenes évekre a híres túródesszert túlélte, hogy leomlott a berlini fal és megszűnt a vasfüggöny – de az idők során kétségkívül „ő” is sok változáson ment keresztül. Rudiban érdekelt gyárak cseréltek gazdát, a desszertpiac tulajdonviszonyai átrendeződtek. Pöttyöséknél – tudják, az igazinál – az íz ugyan maradt a régi, de a kor kihívásainak megfelelően megújult a technológia és a csomagolás. (Említettem már, hogy a mátészalkai kezdetekkor még kézzel csomagolták, a szaloncukorhoz hasonlóan megcsavarták a papír két végét? És azt mondtam már, hogy eleinte kézzel vágták méretre, a visszaemlékezések szerint szemmértékkel? A későbbi módszer a helyi fejlesztők találékonyságát dicséri: hegedűhúr szabta méretre a rudakat.)
Szóval az idő előrehaladtával a Túró Rudi már szalaggal könnyedén nyitható és egyre óriásibb, egyre gazdagabb ízvilágú lett. Rendszeresen részt vesz Európa egyik legnagyobb fesztiválján, a Szigeten, és számos díjat besöpört élelmiszer-ipari kiállításokon, vásárokon (Superbrands. Arany Penge, Sikertermék). Nagy utazó hírében áll, nemcsak a környező országokat hódította meg, de eljutott Kínába is. Napjainkban a Pöttyös hatalmas rajongótáborral bír, például a Facebook-oldalát egymillió ember kedveli. A követői ugyanúgy gondolkodnak a Rudiról, mint Gombóc Artúr a csokiról: imádják a Bonbont és a Gurut, a kedvenckereső versenyt megnyerő meggyes-mákost és a téli hangulatot varázsoló almás-fahéjast, na meg a Pöttyös jégkrémet...
És mindeközben a Föld népessége közelít a nyolcmilliárd felé.
