Nem volt váratlan

Évek óta látszik, hogy milyen komoly társadalmi katasztrófa a devizahitelezés, mégis azt tapasztalni, hogy alapvető fogalmak és összefüggések nincsenek a mai napig sem tisztázva.

Sok szó esik például a forint „előre nem látható drasztikus leértékelődéséről”. Pucsek József, a Budapesti Gazdasági Egyetem tanszékvezető helyettese vezetésével 2007-ben, nemzetközi együttműködéssel készült egy gazdasági tananyag. Ebben közlik, a várható árfolyam becslésére háromféle módszer létezik: a vásárlóerő-paritás elmélete, a kamatparitás elmélete és a fizetési mérleg alakulása. Ugyanez szerepel több pénzügyi, banküzemtani tankönyvben is. Lóránt Károly, a Magyar Közgazdasági Társaság tagja így magyarázza mindezt: „Ahol magasabb a kamat, az a valuta leértékelődik. Tudniillik miért magasabb a kamat? Mert magasabb az infláció, mint a másik helyen. Így előbb-utóbb ez a valuta le fog értékelődni a másikhoz képest.” Farkas Péter, a Széchenyi István Egyetem oktatója ismerteti a tankönyvében, hogy miként számolják a bankok a kamatparitás elméletéből származó képlettel a határidős árfolyamot. A határidős árfolyamok évtizedek óta azt mutatják, hogy a svájci frank erősödése várható.

2006 januárjában a Magyar Bankszövetség kiadta a „Tájékoztató a devizaalapú lakossági hitelek kockázatairól” című kiadványát. Megállapítják: „a fogyasztói árak, ipari termelői árak alapján számított” euró árfolyamhoz képest a tényleges árfolyam 22 százalékkal kevésbé gyengült 2000 és 2005 októbere között. A forintnak a már ismertetett elmélet szerint gyengülnie kellett volna, azonban a forint nem gyengült, így „felülértékeltté vált”. Lehet tehát számolni a várható árfolyamot és nézni, hogy a napi árfolyam hol tart éppen.

A bankok szerződéskötéskor csupán a 2000 utáni időszak árfolyamváltozásait mutatták meg, azt az időszakot, amikor a forint stabil volt, amikor nem gyengült, így egyre jobban felülértékeltté vált. A bankok így hamis biztonságérzetbe helyezték az ügyfeleiket.

Ismét a 2006 januári bankszövetségi tájékoztatóból: „a hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók nyugodtan választhatják a pénzintézetek által kínált devizaalapú hitelkonstrukciókat is; a hitel futamideje alatt a hitel törlesztési terhét jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás valószínűleg nem lesz”. Ez nagymértékű félrevezetés volt, a gazdasági alapelvek szerint folyamatos forintgyengülés volt várható.

2004-ben egy elemzésében a Budapesti Értéktőzsde 10 évre előre számol a kamatparitás képletével svájci frank árfolyamokat, 2014 decemberére 256,10-os árfolyam jött ki. A CHF forintosítási árfolyama 2014 végén 256,47 forint volt. Megdöbbentő egybeesés!

Mi mindennek a hatása az adósokra?

A Bankszövetség főtitkára 2013-ban ismertette egy tanulmányban, hogy alapvetően különbözik egymástól egy forintos és egy devizás kölcsön. Az időszak elején a devizás kölcsön törlesztő részlete az alacsonyabb, azonban ez a helyzet csak pillanatnyi állapot. Arra kell számítani, hogy az idő múlásával a devizás törlesztő részlete jóval meghaladja a forintos kölcsön törlesztő részletét. A lényeg: „végeredményben a teljes futamidőt tekintve reálértéken a forint és a svájcifrank-alapú hitelek törlesztési terhe hozzávetőleg megegyezik”. Ezt a lényeges tényt valamiért az adósokkal a bankok nem közölték…

Ki tette tönkre a hiteleseket? – ideje őszintén szembe nézni a tényekkel!

Szerző
2018.02.20 07:08

Megmentők

Most, sok évvel a devizahitelesek megmentése után (ami úgy kezdődött, hogy Kósa Lajos a de facto államcsődben lévő Görögországhoz hasonlította Magyarország pénzügyi helyzetét, amitől azonnal elszálltak a devizaárfolyamok, durván tovább nehezítve az adósok amúgy is reménytelen helyzetét), talán nem idő előtti a kijelentés: az Orbán-kormány zseniálisan csinálta. Mármint a maga szempontjából: briliáns választ adott arra a kérdésre, hogy kinek kell viselnie a devizahitelek árfolyamváltozásának kockázatát. Orbánék – nem méltányos, de praktikus – válasza így hangzott: bárkinek, csak nekik nem. (Azért mondjuk, hogy nem méltányos, mert anno még az első Orbán-kabinet kezdeményezte azt a törvénymódosítást, amely megalapozta a lakossági devizahitelek elburjánzását.) A hárítási stratégia mindmáig szinte tökéletesen működött, most azonban hajszál került a levesbe, miután az EU Bírósága egy magyar ügyben kimondta, amit sem a kormány, sem a parlament, sem pedig a hazai bíróság nem akart eddig deklarálni: hogy a bankoknak tájékoztatási felelősségük is van, és perelhetőek, ha a hitelfelvevő bizonyítani tudja, hogy nem informálták őt kellő mélységgel az árfolyammozgásokból eredő veszélyekről. A kockázat ezen a ponton visszaszáll a kormányzatra, több ok miatt is. Egyrészt a bankszektor nagyobbik hányada időközben beolvadt a NER-be. Másrészt az ügyletek nagyságrendje miatt – azok is 120 ezren vannak, akiknek már a lakásukat árverezik a bankok a fejük fölül – megborulhat a bankszektor, az állam konszolidációra kényszerülhet. Harmadrészt pedig, amennyiben tényleg perek tíz- vagy százezrei indulnak, megdől az a hazug, de mégis széles körben hangoztatott alapállítás, hogy a Fidesz mindenkit megmentett, az adósmentésnek vége van. Dehogy van vége: a java csak most jön.
2018.09.22 09:37

A pénz szaga

A pénznek igenis van szaga. Európában talán nem olyan büdös, mint Pinochet Chiléjében volt, a latin-amerikai „gazdasági csoda” éveiben. (Hitlerig, Sztálinig, Putyinig vagy a kínai piacig nem mennénk el.) Ha Chilében volt gazdasági csoda a 70-es években, az csak azért lehetett, mert a tőke nem csak a demokráciák piacgazdaságaiban tud kivirulni, hanem diktatúrákban is. Sőt, diktátorok szerint ez az egyetlen kivezető politikai út mindenféle válságból. Európában még nem ennyire szagos a pénz, de ahhoz már eléggé szaglik, hogy mondjuk Romániában sokaknak elviselhetetlen legyen. Aki viszont ezen eltöpreng, az rögtön a korrupció támogatója lesz, ugyanúgy, ahogyan Magyarországon is hazaáruló, aki szembe mer menni a regnáló hatalommal. Hazaárulóként most éppen azt kell kimondani, hogy ez a rendszer a demokratikus európai közösség adóiból (is) áll a saját lábán. Meg azt, hogy ha csöpp ész szorult volna Brüsszelbe, akkor már megvonta volna a felzárkóztatási pénzeket a magyar kormánytól. Miért nem gondolunk arra, hogy ennek az elkerülhetetlen kollektív büntetésnek az etikai hordaléka is nyomaszt sokakat arrafelé? Mikor írja vajon felül az európai közösség demokratikus érdeke és értékrendje a nemzetek (és nem a kormányok) iránt érzett európai felelősséget? A korrupció csak a bűz egyik része. Mert: milyen szaga van a Magyarországon állami búra alatt gyarapodó külföldi tőkének? Márpedig a német tőke, amely életben tartja a magyar gazdaságot, láthatóan immunis a bűzre.  Ahogy a minap a privátbankár.hu-nak mondták: „A német nagyvállalatok nem gondolják újra magyarországi befektetéseiket a magyar demokrácia állapota miatt. A cégeket az üzlet érdekli, nem a politika. Ez addig így marad, amíg a magyar kormány nem lép át egy határt, például nem veszélyezteti az ország EU-tagságát. Ugyanakkor az új befektetéseknél már felmerülhet, nem kényelmetlen-e üzletelni a magyar kabinettel.” Aki azt gondolja, hogy Merkel kancellár majd „leszól” és „beszól” a német nagytőkének, az csak az autoriter gondolatot exportálná. A német társadalmi berendezkedés viszont már csak olyan, amelyben - bár nyilván van sűrű személyes érintkezés is -, a politika és a gazdaság külön leírható pályán mozog. Meglehet a német tőke jól érzi magát Magyarországon, nem kell vesződnie még olyan ügyekkel sem, mint otthon. Ha mérhetetlen  hasznot húz a magyar dolgozókból, az nem csak a tőke lelkén pötty, hanem azokon a demokrácia- és piacellenes viszonyokon is, amelyeket az Orbán-kormány teremtett a nép szabadon manipulált akaratából. Mindazonáltal a befektetők figyelmébe ajánljuk, hogy a tőke gyarapodásának mindeddig a demokráciák nyújtották a legkedvezőbb körülményeket. Hogy a háború utáni békét és a nyugat-európai jóléti államokat nem a tőke és az autoriterek pacsija, hanem a tőke és a társadalom kiegyezése teremtette meg. A demokrácia a tőke ágyasa, nem a kényelmesebbnek tűnő, de kiszámíthatatlan, bizonytalan tekintélyuralmi rendszer. Azt pedig tudjuk, hogy a pénz a bizonytalanságot utálja a legjobban. Talán még a pénz szagánál is jobban.
2018.09.22 09:00
Frissítve: 2018.09.22 09:04