Torzítás, kamupártok, bolsevik idők - interjú Patyi Andrással

Publikálás dátuma
2018.02.25. 12:31
Fotó: Draskovics Ádám
Ha most kerülnének ki olyan kormányzati tájékoztató anyagok, amelyek a Fidesz kampányát tolják meg, az jogellenes lenne. Múlt szombat előtt viszont ez „még nem volt választási ügy”. Ez derül ki abból az interjúból, amit Patyi András, a Nemzeti Választási Bizottság elnöke – aki egyben a nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora is – adott a Vasárnapi Híreknek. Szerinte a legkisebb pártról is a tisztelet hangján kell beszélni, az pedig nevetséges feltételezés, hogy a magyar választási rendszer aránytalan lenne. Az LMP-s Hadházy Ákost már beperelte, de lesz újabb eljárás is.

– Szabad és tiszta lesz az április 8-i parlamenti választás?
– Teljes mértékben megvannak ennek a feltételei.

– Négy éve lényegében ugyanebben a jogszabályi környezetben volt a választás, ami után az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kemény kritikákat fogalmazott meg. Szerintük ugyan szabad volt a voksolás, de nem volt tisztességes, mert torzult a választói akarat. Miért lenne ez most másként?
– Nem tudom előre megjósolni az EBESZ következtetéseit, még azt sem tudjuk, hogy részt kívánnak-e venni megfigyelőként a választáson, hiszen nem kaptunk hivatalos értesítést erről. Több jogos észrevétel mellett megjegyzendő, hogy négy éve az EBESZ állításainak egy része nem volt szoros összefüggésben az általuk tapasztalt valósággal.

– Vagyis ön szerint nem azt mondták, amit láttak?
– Azt kell látni, hogy az elmúlt négy évben részben a bírói gyakorlat, különösen a kampánytevékenységgel kapcsolatos bírói gyakorlat tisztult és szigorodott, másrészt a törvényeket kisebb mértékben az Országgyűlés korrigálta. Például épp az EBESZ észrevételei nyomán született meg egy új, szigorúbb kampányfinanszírozásról szóló törvény, amelynek a végrehajtása ugyan nem az NVB feladata, de fontos eloszlatnom egy tévhitet: a Magyar Államkincstár nem táskában adja oda a pénzt a pártoknak és az egyéni jelölteknek, hanem kincstári kártyát ad át, amivel nem is lehet készpénzt felvenni. A szigorítás többek között arra is kiterjedt, hogy az 1 százalék alatt végző pártoknak vissza kell fizetniük a felvett támogatást. Aki pedig visszalép az egyéni körzetben – a halálesetet kivéve –, annak szintén vissza kell adnia a felvett pénzt.

– A kampányfinanszírozásban ugyan voltak szigorítások, de az EBESZ elsősorban az egypárti választási szabályokat, a választókerületek – Fidesznek kedvező – átrajzolását, a győzteskompenzációt kifogásolta, vagy épp azt, hogy az állami propaganda a kormánypártokat segíti. Ezekben miért nincs változás?
– Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy nem ütközik az alaptörvénybe a „győzteskompenzáció”. A választókerületeket évtizedekig az utolsó kommunista minisztertanács (Németh-kormány) 1990. februári rendelete szabályozta, és egyes körzetek között két-két és félszeres lakossági aránytalanság alakult ki. A rendeletet az Alkotmánybíróság meg is semmisítette 2011-ben. Ma már törvény rögzíti a választókerületi határokat és a körzetek között a lakosságszám eltérése minimális. A korábbi rendszerben az egyéni körzetben győztesre leadott többletszavazatok elenyésztek, a maiban már nem.

– Ettől még a győzteskompenzáció torzítja a rendszert, nem?
– Az, hogy a magyar választási rendszer lenne Európában a legaránytalanabb vagy aránytalan lenne más választási rendszerekhez képest, nevetséges feltételezés. Négyszer aránytalanabb a francia megoldás, a brit választási rendszerben pedig semmilyen arányosítás nincs, hiszen ott egyéni választókerületi rendszer létezik és a legtöbb szavazatot kapott jelölt megszerzi a mandátumot, miközben minden más szavazat elveszik. Az úgynevezett győzteskompenzáció, ahogy erre az Alkotmánybíróság is rámutatott, azokat a voksokat is töredékszavazatként kezeli, amelyeket a győztes jelöltre adtak le.

– Azaz a győztest kompenzálják…
– Ez egy rossz és torzító kifejezés, a szavazat leadásakor ugyanis nem lehet tudni, hogy ki a győztes, így alapvetően arról van szó, hogy a választópolgári szavazatot hasznosítja a rendszer. Például ha százan szavaznak a győztesre, aki 60-nal már megnyerné az egyéni körzetet, akkor az efölött lévő plusz 40 szavazat ne érjen semmit? Milyen alapon mondjuk azt, hogy ez a leadott szavazat semmit nem ér? Ez akkor egy olyan választási rendszer lenne, amely nem veszi figyelembe a választói akaratot. Ezeket a töredékszavazatokat is begyűjtik az országos listák. Ez azonban nem a kormánypártoknak, hanem minden pártnak általában kedvez, hiszen a választás előtt nem lehet tudni, hogy az egyéni körzeteket ki nyeri meg. Ez a rendszer a választópolgári akaratot tartja tiszteletben.

– Az viszont elég egyértelmű, hogy a közpénzből működő állami propagandával ki jár jól. A kormány több 10 milliárd forintot költ propagandára, és az üzenet nyilván megegyezik azzal, mint amit a Fidesz mond. Ezt sem tartja jogos kritikának?
– Bármely hivatalban lévő kormány jogosult a társadalmat tájékoztatni, ez minden uniós és európa tanácsi (ET) tagállam esetében alapvető jog. Ez nem kifogásolható. A magyar törvények is megengedik a kormánynak, hogy a saját eredményeiről tájékoztassa a polgárokat. A választási eljárási törvény és az azt alkalmazó választási bizottságok viszont szigorúan őrködnek a felett, hogy választási kampányidőszakban a kormányzati tájékoztatásnak – nem nevezném propagandának, mert ez pejoratív szó – nem lehet a kampányt segítő hatása, mert ha mégis, az ellentétes a választási eljárási törvénnyel.

– Mostanában lépten-nyomon látni a plakátokon a kormány Stop Soros! üzenetét, ami aligha a kormány eredményéről számol be, hiszen el sem fogadta a parlament a vonatkozó törvénycsomagot. Tehát a Fidesz kampányszlogenjeit használja fel az állami propaganda most, a kampány alatt. Ezek szerint ez jogellenes?
– Teljesen nem lehet elválasztani a kormány és a kormánypárt üzeneteit. Semmilyen nemzetközi egyezmény és belső jogi rendelkezés nem kötelezi a kormányt arra, hogy választási kampányban hagyja abba a munkáját. Az is nyilvánvaló, hogy minden kormánytöbbség mögött politikai pártok állnak. Ez a tájékoztató kampány viszont bőven a választási kampányidőszak előtt indult (a hivatalos kampányrajt a választás előtti 50. nap, ami múlt szombaton, február 17-én volt – a szerk.). A 2016-os népszavazásnál tette egyértelművé a Kúria, hogy ami a választási kampány előtt zajlik, arra a választási szerveknek nincs hatásköre. Vagyis az nem választási ügy.

– Ha most indulna olyan kormányzati „tájékoztatás”, ami a Fidesz kampányát segíti – ezek szerint jogellenesen –, azt vizsgálnák?
– Most már természetesen vizsgálnánk az ügyet.

– Támogatja, hogy érkezzenek külföldi megfigyelők a választásra?
– Örömmel venném, ha jönnének. Nem azért, mert nekünk mindenben egyet kell értenünk, hanem mert elég komoly jogi tudás halmozódott fel az EBESZ-ben, még ha eltérően is ítélünk meg választójogi kérdéseket. Szerintem az országnak és a választási eljárásnak is jót tesz, ha nemzetközi megfigyelők vannak.

– Sokszor elhangzik a kritika, hogy a választási rendszer visszaélésre csábít. Például 500 ajánlást csak az nem tud összegyűjteni, aki nem akar, és szinte ismeretlen pártok is 1-2 hét alatt tudnak országos listát állítani. Helyes volt ennyire „felpuhítani” a rendszert?
– Nem az én tisztem értékelni vagy bírálni a választási feltételeket, nekem a törvények végrehajtása a feladatom. A jelöltállítás feltételeit a törvények valóban részben könnyítették, ugyanakkor a korábbi, súlyos visszaélésekre lehetőséget adó ajánlócédulák rendszerét megváltoztatták, most szigorú számadású nyomtatványként működő ajánlóívek vannak, amivel el kell számolni. Ez több fokkal biztonságosabb rendszer.

– A hét elején az egyik kis párt vezetője beszélt arról lapunknak, hogy náluk jelentkezett egy párt, amelyik 1000 forintért kínált kitöltött ajánlóíveket, egy másik párt meg 350 forintért akart tőlük venni ilyen íveket. Kódolt a rendszerben a visszaélés?
– Nem gondolnám, hogy az. Annak ellenére, hogy a törvény tiltja a gyorshajtást, sokan hajtanak gyorsan. Nem helyes abból kiindulni, hogy készíthető olyan választási rendszer, amely minden szabálytalanságot megakadályoz, mint ahogy hiába tiltja a törvény a gyorshajtást, mégis elég sokan hajtanak gyorsan. Azzal nem tudok mit kezdeni, ha elkezdik suttogó propagandában terjeszteni, hogy adják-veszik az ajánlóíveket. Aki ilyen szabálytalanságot tapasztal, az tegyen feljelentést.

– Már most 100 felett van a nyilvántartásba vett pártok száma, ez több, mint amennyi 4 éve a választáskor volt. Ismét virágzásnak indultak a kamupártok?
– Vigyáznék a kamupárt kifejezéssel. Hiszen be van jegyezve a bírósági nyilvántartásba, pártként működik, van törvényes képviselője, és regisztrált az választási bizottságnál. Azt meg szintén nem tartom jónak, hogy elkezdjük számolgatni, hogy hány párt elég vagy nem elég. Magyarországon hosszú ideig vérrel-vassal kialakított kommunista egypártrendszer volt, ennek a megszüntetéséért sokan harcoltak. A politikai pluralizmus ünnepe a választás, és a politikai pluralizmus jele az, hogy sok párt van. Ha egy pártnak kevés tagja van, és a programja esetleg nem kiérlelt, attól még a legkisebb pártról is a tisztelet hangján kell beszélni.

– Zavarja, hogy különböző listákon szerepel? Az LMP például gyűjti azoknak az intézményeknek a vezetőit, akiket a kormányváltás után először elszámoltatna, mondván, nem függetlenül végzik a munkájukat. Azt mondják önre, és nem csak az LMP-ben, hogy a Fidesz kiszolgálója.
– A gyanúsításokat, címkézéseket visszautasítom. A legsötétebb bolseviki időket idézi, hogy független intézmények vezetőit vagy egy egyetem rektorát listára teszik. Ráadásul egy magát demokratikusnak nevező párt áll így a kormányváltáshoz.

– A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) decemberben nyomozást rendelt el költségvetési csalás gyanúja miatt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem uniós pályázataival kapcsolatban, miután Hadházy Ákos feljelentést tett. Meghallgatták már ebben az ügyben?
– Ha a nyomozó hatósághoz feljelentés érkezik, és abban nincs benne minden adat ahhoz, hogy eldöntsék, van-e alapos gyanú vagy sem, és a feljelentés kiegészítésétől sem várható eredmény, akkor nyomozati cselekményeket kell végezni. Az LMP-s Hadházy Ákos feljelentéseinek hatására a NAV nyomozati cselekményeket végzett, hogy alapvető dokumentumokat beszerezzen. De ezek a cselekmények még nem érintették az NKE-t. Úgy tudom, a Miniszterelnökségen belül működő irányító hatóságtól már beszerezték a szükséges dokumentumokat, de ha ide szeretnének jönni és iratokat nézni, tanúvallomásokat felvenni, kötelességünk, hogy segítsük őket. Már csak azért is, mert mi képezzük a pénzügyi nyomozókat, illetve a vám- és pénzügyőr tiszteket is. Ezért fáj különösen ez a hamis gyanúsítgatás.

– Hadházy Ákost védi a mentelmi joga, de becsületsértésért azért perelhető lenne. Indított már eljárást ellene?
– Egy magánvádas eljárást elindítottam, és most készítünk elő egy polgári eljárást is vele szemben, személyiségi jogok megsértése miatt. Nem hiszem, hogy köteles vagyok tűrni a hazugságokat, a tények elferdítését, részben saját személyem, részben az általam vezetett intézmény munkatársai és hallgatói érdekében sem. Szomorú, hogy pont egy országgyűlési képviselővel szemben kell ezt megtenni, miközben mi mindennap azon dolgozunk, hogy a magyar állam jobb szakembereket kapjon.

Patyi András
48 éves, közigazgatási jogász, a Nemzeti Választási Bizottság elnöke, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora, az Államreform Bizottság vezetője. Többször – legutóbb a héten – került elő, hogy különböző, részben kormányhatározattal létrehozott pozíciói felvetik az összeférhetetlenség gyanúját, mivel az NVB elnökeként teljes függetlenséggel kell rendelkeznie. Patyi András állítja, tisztségei nem összeférhetetlenek, és ezt korábban nem csak az NVB, hanem a Kúria is megállapította.



Szerző

Így nyúlhatja le Gerendai sörcsarnok-ötletét a NER

Publikálás dátuma
2018.02.25. 12:27
Fotó: Tóth Gergő
A magyarok alig 20 százaléka jár rendszeresen kocsmázni, éttermekbe, az elturistásodott bulinegyedekből pedig menekülnek a magyar szórakozni vágyók. A megoldást a tematikus helyek jelenthetik, ha például a Kolosy téri piac is kézművessör-csarnokká alakulhat.

Budapest vonzó turisztikai célpont, ez nem kérdés. A KSH legfrissebb adatai szerint tavaly olyannyira meglódult a külföldi vendégforgalom, hogy a 2017-es év csúcsot döntött mind a vendégéjszakák, mind pedig a hozzánk látogató vendégek számában: országosan közel 14 millió turista majd’ 30 millió foglalást regisztrált a szálláshelyeken – 70 százalékuk Budapest miatt érkezett Magyarországra. Ez az elképesztő szám rendesen megdobta a vendéglátóhelyek forgalmát is: a bevételük tavaly 17 százalékkal emelkedett, amely elsősorban a két végletet, az olcsó kocsmaturizmust és a nem csak nekünk drága fine dining éttermeket érintette. „Élmény szinten ez többek között annyit jelent – mondja Nagy Győző, aki hat évig üzemeltette társával a Szomszéd nevű kocsmát a Gozsdu Udvarban –, hogy a frekventált bulinegyedeket olyan mértékben elözönlik a turisták, hogy a magyar vendég fejvesztve menekül még a környékről is.”

Az a magyar vendég, akire a Nielsen piackutató cég szintén tavalyi felmérése alapján nem számíthatnak rendszeresen a vendéglátóhelyek: száz megkérdezett magyarból csupán tizennyolcan járnak efféle helyekre hetenként legalább egyszer vagy többször, további tizenhárom havonta kétszer-háromszor, tizenkettő pedig egyszer fogyaszt az otthonán kívül. Nagy Győző szerint a statisztikákból kalkulálni lehet ugyan, de általánosítani nem érdemes. „A kocsmakultúrában például trenddé emelt gócok vannak, ennek változásai mentén áramlik a külföldi tömeg és szivárog el a magyar vendég is. Ha a TripAdvisor vagy a WeLoveBudapest felkap egy-egy helyet vagy negyedet, az ideig-óráig önműködővé válik, aztán idővel lecseng a körülötte lévő hiszti, és – marketinges terminussal élve – a fejős tehén gyorsan döglött kutyává alakulhat, ha nem vigyázunk” – véli a kocsmárossá avanzsált marketing szakember, aki szerint a Ráday utca nagyon jó példa erre. A kilencvenes-kétezres évekhez képest eléggé visszaesett a népszerűsége: a klasszikus bulizók átszivárogtak a VII. kerületbe, ugyanakkor az utca arculatváltása még csak most zajlik – úgy tűnik, a gasztroirány ad új fellendülést a környéknek.

Míg nem borul a fifty-fifty

A vendéglátó-ipari szolgáltatásoknak Gerendai Károly szerint is általában két célcsoportja van: a külföldi turista és a belföldi helyben lakó. „Az igazán jó és élvezetes mix az, amikor még nagyjából fele-fele a magyar és a külföldi látogatók aránya – mondja a Sziget Fesztivál alapítója és Magyarország első Michelin-csillagos éttermének, a Costesnek a tulajdonosa. – Ezeknek a helyeknek az életciklusa a következő: valaki kitalál valamit, ami trendi lesz. Először a hazai közönség kezdi el kedvelni, aztán odaszoknak a külföldiek. Az a tapasztalatom, hogy az olyan régi helyek, mint a Váci utca, vagy újabban a bulinegyed a VII. kerületben ma már egyértelműen inkább a külföldieket szolgálják ki. Egy ilyen hely fenntartása igen költséges, ezért nem lehet kárhoztatni a tulajdonosokat, hogy a nagyobb és fizetőképesebb réteget célozzák meg.” A Váci utca egyértelműen az úgynevezett „sétáló turistáké”, a bulinegyed pedig azoké a fiatal felnőtteké, akik elsősorban bulizni szeretnének. Ezzel nincs is baj. „A gond csak az – folytatja Nagy Győző, aki tavaly maga is „kimenekült” a Gozsdu Udvarból, eladta az üzletrészét és most a Ráday utcában nyit racklett- és borbárt –, hogy a túlzott külföldi áradattal az olcsó turista is beáramlik a felkapott helyekre. Velük és a kezelhetetlen tömeggel pedig együtt jár a kulturálatlanság, az őrjöngő legénybúcsú-turizmus, a tombolás és olykor még a rongálás is. Arról nem beszélve, hogy az a hely, ahol koncentráltan és rendszeresen van jelen sok megkopaszthatónak gondolt részeg turista, önkéntelenül is odavonzza a kisstílű bűnözőket, de még a striciket és kurvákat is. A Gozsduban egy sűrű péntek vagy szombat éjjelen úgy grasszálnak – már ha a tömegtől tudnak – az éjszakai pillangók, szorosan a nyomukban futtatóikkal, mint annak idején a kocsisoron.”

Győző szerint ez már nem az a közeg, ahová szívesen mennek a hazai vendégek, márpedig egy vendéglátóhely legjobb közönsége, akiből a divatidényeken kívül is meg lehet élni, az a törzsvendég. „Mostanra odáig fajult a helyzet, hogy az üzemeltetők és a tulajdonosok rendszeresen válságstábot hívnak össze, hogyan lehetne újra megteremteni az egyensúlyt és visszahódítani a hazai közönséget.” Véleménye szerint van egy masszív itthoni fizetőképes kereslet is, főként a harmincas-negyvenes korosztály, de ahol túlságosan elbillen a külföldi-magyar arány, onnan eltűnnek a hazai kocsmajárók. Most egy kifelé szivárgás figyelhető meg, a VIII. kerület, főként a körút Rákóczi tér utáni része egyre népszerűbb. Csak hát, ahogy Gerendai is mondta, amit elkezd kedvelni a hazai közönség, oda idővel a külföldiek is odaszoknak. Ez persze addig mindenkinek jó, amíg nem borul a fifty-fifty. A buli szíve ma még egyértelműen a VI.-VII. kerületben, a Rákóczi út, Andrássy út által határolt terület, a Király utca és Kazinczy utca környékén van, de Gerendai Károly szerint Pesten a Nyugati tér és környéke, Budán pedig a Szél Kálmán (leánykori nevén Moszkva) tér, Széna tér, valamint a jóval kijjebb eső Móricz Zsigmond körtér környéke is lehet befutó.

Hogy mindenkinek jó legyen

Ahhoz, hogy a hazai közönséget vissza lehessen hódítani olyan helyekre, mint például a VII. kerületi bulinegyed, a Budapest Éjjel projektmenedzsere, Német G. Dániel szerint párbeszédre és cselekvési tervre van szükség. Az éjszakai élet szereplőinek összehozására létrejött szervezet nem kisebb missziót visz, minthogy egy kalap alá gyűjtse a budapesti lakosokat, a szórakozóhelyek fenntartóit, tulajdonosait, valamint a kulturális, környezetvédelmi és az éjszakai gazdasághoz köthető szakmai érdekvédelmi szervezeteket. „Egy népszavazás a bulinegyedről, ahogyan a múlt vasárnapi sikertelenségből is nagyon szépen látszik, önmagában nem megoldás. Mint ahogy pusztán a nyitva tartási idő csökkentése sem old meg semmit. A cél az éjszakai életet érintő közbeszéd minőségi javítása volna – meséli Dániel –, és olyan saját erőforrásból megvalósított projektek létrehozása, amelyek segítik a mindenki számára élhető, egyensúlyi állapot kialakítását. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen helyzet megoldását nem az önkormányzattól kell várni. Ez az érintettek társadalmi felelőssége. Jelenleg az éjszakai élettel járó konfliktusok kezelése túlfeszíti a kerületi bürokrácia megszokott cselekvési terét. Ebből következik a bulinegyedben lakók által tapasztalt nehézkes ügymenet, a panaszok elsikkadása és a máshol jelentkező túlzott szigor is. A jogszabályi környezet nem elég rugalmas annak eldöntésére, hogy egy-egy konkrét esetben a panaszos toleranciaszintje túl alacsony, vagy tényleg gond van egy-egy hellyel.”

A Budapest Éjjel önkéntesei szerint a bulinegyedek Budapest elhanyagolt gyerekei, ezért arra készülnek, hogy felkarolják őket. Angol nyelvi képzéseket szerveznek, hogy az idegen nyelveket alig beszélő személyzet könnyebben le tudja csendesíteni a külföldi turistákat; elsősegélynyújtásban segédkeznek, hogy minden helyen legyen olyan biztonsági munkatárs, aki szakszerűen el tud látni könnyebb sérüléseket anélkül, hogy mentőt kellene hívni; és kommunikációs, mediácós készségfejlesztést tartanak, hogy minél több konfliktus tudjon feloldódni szép szóval, tettlegesség nélkül. Ezen kívül hangsúlyt fektetnek rá, hogy a turisták tájékoztatása már a reptéren, és később a belvárosban is megtörténjen: írásos gyorstalpalót kínálnak számukra, hogy megtanulják tiszteletben tartani a várost és a lakosok nyugalmát. Mivel a nyilvános illemhelyek hiánya is nagy gond, szeretnék elérni, hogy minél több szálloda, bár és szórakozóhely megnyissa a mosdóit este tíz óra után a nem-fogyasztó vendégek számára is, és hogy ezt egy speciális matricával kommunikálják is a bejárati ajtókon.

A minőség még luxus

Ma már van egy harmadik típusú vendéglátás is, az úgynevezett fine dinning (ide tartoznak a jobb bisztrók és éttermek, köztük a Michelin-csillagos éttermek is) – ez az egy fizetési kategóriával feljebb élő, főleg középkorú, de szintén külföldieket célozza meg. Ezen a téren nem állunk rosszul a régióban, a Michelin-csillagok darabszámában a cseheket és a lengyeleket is verjük. Hogy ez továbbra is így marad-e, az majd március végén derül ki, addig is a Dining Guide a legfrissebb étteremitinerünk, amely szerint évek óta Gerendai étterme, a Costes az ország legjobbika. Egy-egy illusztris itthoni vendége, egyszer-egyszer kísérletező hazai gourmand-ja azért a Costesnek is akad, de szinte biztos, hogy a külföldiek nélkül nem tudná tartani magát. A szakértők azt mondják, hogy az árai a Michelin-csillaghoz képest eléggé barátiak, ezzel együtt egy menüvacsora borpárosítással nem áll meg 50000 Ft alatt fejenként. A desszertárak 5000 Ft körül mozognak, és a legdrágább főétel tízenpárezerből jön ki. Szabad asztalt találni az utcáról beesve még ilyen árak mellett is nagyjából olyan, mint az ötös a lottón – legalább 2-3 héttel a tervezett időpont előtt érdemes asztalt foglalni, a nagyobb ünnepek előtt pedig számolhatunk ennek a duplájával is. A külföldi kereslet mellett persze így is megéri csak este nyitva tartani, és összesen 36 főre kalkulálni. Széll Tamás, az Onyx étterem volt Michelin-csillagos, és a Belvárosi Piacon tavaly megnyitott Stand 25 bisztró jelenlegi séfje szerint még mindig hatalmas a különbség a hazai átlagembernek, illetve a felső tízezernek és a vastag pénztárcájú külföldieknek szánt kínálat között. Olyan kezdeményezések, mint például a Hold utcai piac tematikus bisztrókarzata, segíthet összerázni a mezőnyt – itt már sokkal megfizethetőbb árakon kapható nagyjából ugyanaz a minőség, csak épp tálalás, extrák és technológiai kísérletek nélkül, mint a fine dining éttermekben.

A szakemberek egyként úgy vélik, hogy a hazai gasztrokultúrának az tenne igazán jót, és az árak is akkor tudnának egy elfogatható skálán belül maradva mozogni, ha a kockás abroszos kisvendéglők is felzárkóznának minőségben. Kiváló példa erre a Belvárosi Piac mellett működő, elsősorban disznótorosra specializálódott Kispiac, ellenpéldája pedig az évtizedek óta a Hold utca sarkán álló Csarnok Vendéglő, ahol a tulajdonos szerint ilyen konkurencia mellett csak úgy tud megmaradni, ha alacsonyan tartja az árakat. Ahhoz pedig elegendő a tisztesség és az a magyaros jelleg, amit az egyszeri ember hosszú idők óta magyarosnak gondol. Miközben beszélgetünk, az egyik vendég, ránézésre nyugdíjas hölgy, bőszen helyesel: „1100 forintért itt négyféle menüből választhatok, a piacon ezért semmit nem kapok. Nekem finom. Gyakran jövök, és úgy tapasztalom, hogy a külföldiek is elégedettek – akik tipikusan helyi kisvendéglőt keresnek, inkább ide jönnek be. Nem tudom, lehet, hogy nincs csúcsélményük, de magyaros van, az biztos, és szerintem erre vágynak.” Még ha nem is pont így gondolta, azért valami hasonlót pedzegetett Enrico Cerea is a Dining Guide olasz tesztevője, aki szerint vagy valami specializációra vagy valamilyen markáns hazai jellegre mindenképp szükség volna: „Érezhető, hogy a magyar éttermek divatosnak gondolnak más országokra jellemező irányzatokat, de a saját gasztronómiai arculat bemutatása tehetné egyedivé a régiót, nem pedig a mástól kiollózott technikák és trendek” – mondta értékelésében.

A specializációban a jövő

A hazai közönséget Gerendai Károly szerint is elsősorban a kisebb, specializált helyek képesek megcélozni. Ahhoz, hogy túléljenek, ki kell alakítaniuk saját törzsközönségüket. Ehhez vagy nagyon jó pillanatban, jó helyen kell építkezni, vagy meglovagolni egy futó trendet, ahogy a Belvárosi Piac és még jó néhány hozzá hasonló kezdeményezés is tette. Az óbudai sörcsarnok ötlete is erről szól. Az önkormányzat eredetileg amolyan „food hallként” képzelte el az évi 30 milliós veszteséget termelő Kolosy téri piacot, éttermekkel, minőségi ételstandokkal, de Gerendai Károly előállt a sörcsarnok ötletével. A 43, zömében összenyitható üzlethelyiségben – a mostani bérlőknek mindenképpen menniük kell innen, hiszen a helyhatóság szerint nem tudnának megfelelni az új elvárásoknak – a főzdék elvitelre és helyben fogyasztásra is árulhatnák termékeiket. A központi csarnokban pedig egész évben sörfesztivál-hangulat javíthatná a közérzetet. Gerendai szerint ma reneszánsza van a kisipari (vagy kézműves) söröknek – társaival azt reméli, hogy az egyre növekvő igény a minőségi sörökre behozza majd a közönséget egy olyan – buli szempontból nem igazán releváns – környékre is, mint az óbudai Kolosy tér. „Olyan hely ez, ahová talán soha nem jönnének ki, de a tematika eléggé vonzó ahhoz, hogy mégis.” Az alapgondolat: beengedni azokat a szereplőket, akik elkötelezettek a minőségi sörfogyasztás kultúrájának terjesztésében. Az ötletgazda tisztában van azzal, hogy a kisebb főzdék többsége még nem engedhet meg magának egy állandó, drága helyet, éppen ezért a Sörcsarnokban a forgalom alapján fizetnének a bérlők. „Így be tudunk engedni egészen kis szereplőket is, akikre viszont folyamatosan kíváncsiak a sörfanatikusok.”

A Kolosy téri piac Fotó: Draskovics Ádám

A Kolosy téri piac Fotó: Draskovics Ádám

Sokáig úgy tűnt, hogy Gerendai lehet a „foodhall”-ra kiírt tender biztos befutója, csak hát az ötlete annyira vonzónak bizonyult, hogy az utolsó pillanatban megjelentek más, többek között NER-közeli kihívók is. „Nem gondolom – mondja Gerendai –, hogy teljesen esélytelen, aki a NER-en kívülről indul egy ilyen pályázaton, inkább az számít, hogy akik a végső szót kimondják, mennyire tudnak önállóan, szakmai szempontok alapján dönteni. Piaci környezetben egy fokkal könnyebb meggyőzőnek lenni. Önkormányzati vagy állami pályázat esetében nem szokatlan, hogy már az alsó, vagy középszinten, tehát a döntések előkészítésénél is felülkerekedik az öncenzúra. Lehet, hogy ki sem kell mondani, hogy X vagy Y vállalkozónak kell nyernie, mindenki tudja a dolgát, és fel sem merül, hogy lehet más is a nyertes. Ezzel együtt úgy gondolom, van némi esélyünk arra, hogy megvalósítsuk a sörcsarnok tervét. De ha nem mi, akkor valaki más, mert úgy tűnik, magát az ötletet, amelyet egy éve kezdtünk el kidolgozni, sokan magukévá tették.”

Magyar ember gyorsan szereti
A Nielsen piackutató cég felmérése szerint, igényes gasztrokultúra ide vagy oda, ma Magyarországon a gyorséttermek a legnépszerűbbek és leginkább az átlagemberhez szólók. A magyarok leglényegesebb igénye ugyanis a megfelelő ár-érték (értsd: mennyiség) arány. Sorrendben első helyen az ár, második helyen az adag mérete szerepel és csak harmadik helyen említik a minőséget. A negyedik, már jóval kisebb arányban megemlített szempont a kényelmes megközelítés, vagyis hogy ahová betérnek, az a hely a munkahelyükhöz vagy a lakásukhoz közel legyen.

Szerző

Így nyúlhatja le Gerendai sörcsarnok-ötletét a NER

Publikálás dátuma
2018.02.25. 12:27
Fotó: Tóth Gergő
A magyarok alig 20 százaléka jár rendszeresen kocsmázni, éttermekbe, az elturistásodott bulinegyedekből pedig menekülnek a magyar szórakozni vágyók. A megoldást a tematikus helyek jelenthetik, ha például a Kolosy téri piac is kézművessör-csarnokká alakulhat.

Budapest vonzó turisztikai célpont, ez nem kérdés. A KSH legfrissebb adatai szerint tavaly olyannyira meglódult a külföldi vendégforgalom, hogy a 2017-es év csúcsot döntött mind a vendégéjszakák, mind pedig a hozzánk látogató vendégek számában: országosan közel 14 millió turista majd’ 30 millió foglalást regisztrált a szálláshelyeken – 70 százalékuk Budapest miatt érkezett Magyarországra. Ez az elképesztő szám rendesen megdobta a vendéglátóhelyek forgalmát is: a bevételük tavaly 17 százalékkal emelkedett, amely elsősorban a két végletet, az olcsó kocsmaturizmust és a nem csak nekünk drága fine dining éttermeket érintette. „Élmény szinten ez többek között annyit jelent – mondja Nagy Győző, aki hat évig üzemeltette társával a Szomszéd nevű kocsmát a Gozsdu Udvarban –, hogy a frekventált bulinegyedeket olyan mértékben elözönlik a turisták, hogy a magyar vendég fejvesztve menekül még a környékről is.”

Az a magyar vendég, akire a Nielsen piackutató cég szintén tavalyi felmérése alapján nem számíthatnak rendszeresen a vendéglátóhelyek: száz megkérdezett magyarból csupán tizennyolcan járnak efféle helyekre hetenként legalább egyszer vagy többször, további tizenhárom havonta kétszer-háromszor, tizenkettő pedig egyszer fogyaszt az otthonán kívül. Nagy Győző szerint a statisztikákból kalkulálni lehet ugyan, de általánosítani nem érdemes. „A kocsmakultúrában például trenddé emelt gócok vannak, ennek változásai mentén áramlik a külföldi tömeg és szivárog el a magyar vendég is. Ha a TripAdvisor vagy a WeLoveBudapest felkap egy-egy helyet vagy negyedet, az ideig-óráig önműködővé válik, aztán idővel lecseng a körülötte lévő hiszti, és – marketinges terminussal élve – a fejős tehén gyorsan döglött kutyává alakulhat, ha nem vigyázunk” – véli a kocsmárossá avanzsált marketing szakember, aki szerint a Ráday utca nagyon jó példa erre. A kilencvenes-kétezres évekhez képest eléggé visszaesett a népszerűsége: a klasszikus bulizók átszivárogtak a VII. kerületbe, ugyanakkor az utca arculatváltása még csak most zajlik – úgy tűnik, a gasztroirány ad új fellendülést a környéknek.

Míg nem borul a fifty-fifty

A vendéglátó-ipari szolgáltatásoknak Gerendai Károly szerint is általában két célcsoportja van: a külföldi turista és a belföldi helyben lakó. „Az igazán jó és élvezetes mix az, amikor még nagyjából fele-fele a magyar és a külföldi látogatók aránya – mondja a Sziget Fesztivál alapítója és Magyarország első Michelin-csillagos éttermének, a Costesnek a tulajdonosa. – Ezeknek a helyeknek az életciklusa a következő: valaki kitalál valamit, ami trendi lesz. Először a hazai közönség kezdi el kedvelni, aztán odaszoknak a külföldiek. Az a tapasztalatom, hogy az olyan régi helyek, mint a Váci utca, vagy újabban a bulinegyed a VII. kerületben ma már egyértelműen inkább a külföldieket szolgálják ki. Egy ilyen hely fenntartása igen költséges, ezért nem lehet kárhoztatni a tulajdonosokat, hogy a nagyobb és fizetőképesebb réteget célozzák meg.” A Váci utca egyértelműen az úgynevezett „sétáló turistáké”, a bulinegyed pedig azoké a fiatal felnőtteké, akik elsősorban bulizni szeretnének. Ezzel nincs is baj. „A gond csak az – folytatja Nagy Győző, aki tavaly maga is „kimenekült” a Gozsdu Udvarból, eladta az üzletrészét és most a Ráday utcában nyit racklett- és borbárt –, hogy a túlzott külföldi áradattal az olcsó turista is beáramlik a felkapott helyekre. Velük és a kezelhetetlen tömeggel pedig együtt jár a kulturálatlanság, az őrjöngő legénybúcsú-turizmus, a tombolás és olykor még a rongálás is. Arról nem beszélve, hogy az a hely, ahol koncentráltan és rendszeresen van jelen sok megkopaszthatónak gondolt részeg turista, önkéntelenül is odavonzza a kisstílű bűnözőket, de még a striciket és kurvákat is. A Gozsduban egy sűrű péntek vagy szombat éjjelen úgy grasszálnak – már ha a tömegtől tudnak – az éjszakai pillangók, szorosan a nyomukban futtatóikkal, mint annak idején a kocsisoron.”

Győző szerint ez már nem az a közeg, ahová szívesen mennek a hazai vendégek, márpedig egy vendéglátóhely legjobb közönsége, akiből a divatidényeken kívül is meg lehet élni, az a törzsvendég. „Mostanra odáig fajult a helyzet, hogy az üzemeltetők és a tulajdonosok rendszeresen válságstábot hívnak össze, hogyan lehetne újra megteremteni az egyensúlyt és visszahódítani a hazai közönséget.” Véleménye szerint van egy masszív itthoni fizetőképes kereslet is, főként a harmincas-negyvenes korosztály, de ahol túlságosan elbillen a külföldi-magyar arány, onnan eltűnnek a hazai kocsmajárók. Most egy kifelé szivárgás figyelhető meg, a VIII. kerület, főként a körút Rákóczi tér utáni része egyre népszerűbb. Csak hát, ahogy Gerendai is mondta, amit elkezd kedvelni a hazai közönség, oda idővel a külföldiek is odaszoknak. Ez persze addig mindenkinek jó, amíg nem borul a fifty-fifty. A buli szíve ma még egyértelműen a VI.-VII. kerületben, a Rákóczi út, Andrássy út által határolt terület, a Király utca és Kazinczy utca környékén van, de Gerendai Károly szerint Pesten a Nyugati tér és környéke, Budán pedig a Szél Kálmán (leánykori nevén Moszkva) tér, Széna tér, valamint a jóval kijjebb eső Móricz Zsigmond körtér környéke is lehet befutó.

Hogy mindenkinek jó legyen

Ahhoz, hogy a hazai közönséget vissza lehessen hódítani olyan helyekre, mint például a VII. kerületi bulinegyed, a Budapest Éjjel projektmenedzsere, Német G. Dániel szerint párbeszédre és cselekvési tervre van szükség. Az éjszakai élet szereplőinek összehozására létrejött szervezet nem kisebb missziót visz, minthogy egy kalap alá gyűjtse a budapesti lakosokat, a szórakozóhelyek fenntartóit, tulajdonosait, valamint a kulturális, környezetvédelmi és az éjszakai gazdasághoz köthető szakmai érdekvédelmi szervezeteket. „Egy népszavazás a bulinegyedről, ahogyan a múlt vasárnapi sikertelenségből is nagyon szépen látszik, önmagában nem megoldás. Mint ahogy pusztán a nyitva tartási idő csökkentése sem old meg semmit. A cél az éjszakai életet érintő közbeszéd minőségi javítása volna – meséli Dániel –, és olyan saját erőforrásból megvalósított projektek létrehozása, amelyek segítik a mindenki számára élhető, egyensúlyi állapot kialakítását. Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen helyzet megoldását nem az önkormányzattól kell várni. Ez az érintettek társadalmi felelőssége. Jelenleg az éjszakai élettel járó konfliktusok kezelése túlfeszíti a kerületi bürokrácia megszokott cselekvési terét. Ebből következik a bulinegyedben lakók által tapasztalt nehézkes ügymenet, a panaszok elsikkadása és a máshol jelentkező túlzott szigor is. A jogszabályi környezet nem elég rugalmas annak eldöntésére, hogy egy-egy konkrét esetben a panaszos toleranciaszintje túl alacsony, vagy tényleg gond van egy-egy hellyel.”

A Budapest Éjjel önkéntesei szerint a bulinegyedek Budapest elhanyagolt gyerekei, ezért arra készülnek, hogy felkarolják őket. Angol nyelvi képzéseket szerveznek, hogy az idegen nyelveket alig beszélő személyzet könnyebben le tudja csendesíteni a külföldi turistákat; elsősegélynyújtásban segédkeznek, hogy minden helyen legyen olyan biztonsági munkatárs, aki szakszerűen el tud látni könnyebb sérüléseket anélkül, hogy mentőt kellene hívni; és kommunikációs, mediácós készségfejlesztést tartanak, hogy minél több konfliktus tudjon feloldódni szép szóval, tettlegesség nélkül. Ezen kívül hangsúlyt fektetnek rá, hogy a turisták tájékoztatása már a reptéren, és később a belvárosban is megtörténjen: írásos gyorstalpalót kínálnak számukra, hogy megtanulják tiszteletben tartani a várost és a lakosok nyugalmát. Mivel a nyilvános illemhelyek hiánya is nagy gond, szeretnék elérni, hogy minél több szálloda, bár és szórakozóhely megnyissa a mosdóit este tíz óra után a nem-fogyasztó vendégek számára is, és hogy ezt egy speciális matricával kommunikálják is a bejárati ajtókon.

A minőség még luxus

Ma már van egy harmadik típusú vendéglátás is, az úgynevezett fine dinning (ide tartoznak a jobb bisztrók és éttermek, köztük a Michelin-csillagos éttermek is) – ez az egy fizetési kategóriával feljebb élő, főleg középkorú, de szintén külföldieket célozza meg. Ezen a téren nem állunk rosszul a régióban, a Michelin-csillagok darabszámában a cseheket és a lengyeleket is verjük. Hogy ez továbbra is így marad-e, az majd március végén derül ki, addig is a Dining Guide a legfrissebb étteremitinerünk, amely szerint évek óta Gerendai étterme, a Costes az ország legjobbika. Egy-egy illusztris itthoni vendége, egyszer-egyszer kísérletező hazai gourmand-ja azért a Costesnek is akad, de szinte biztos, hogy a külföldiek nélkül nem tudná tartani magát. A szakértők azt mondják, hogy az árai a Michelin-csillaghoz képest eléggé barátiak, ezzel együtt egy menüvacsora borpárosítással nem áll meg 50000 Ft alatt fejenként. A desszertárak 5000 Ft körül mozognak, és a legdrágább főétel tízenpárezerből jön ki. Szabad asztalt találni az utcáról beesve még ilyen árak mellett is nagyjából olyan, mint az ötös a lottón – legalább 2-3 héttel a tervezett időpont előtt érdemes asztalt foglalni, a nagyobb ünnepek előtt pedig számolhatunk ennek a duplájával is. A külföldi kereslet mellett persze így is megéri csak este nyitva tartani, és összesen 36 főre kalkulálni. Széll Tamás, az Onyx étterem volt Michelin-csillagos, és a Belvárosi Piacon tavaly megnyitott Stand 25 bisztró jelenlegi séfje szerint még mindig hatalmas a különbség a hazai átlagembernek, illetve a felső tízezernek és a vastag pénztárcájú külföldieknek szánt kínálat között. Olyan kezdeményezések, mint például a Hold utcai piac tematikus bisztrókarzata, segíthet összerázni a mezőnyt – itt már sokkal megfizethetőbb árakon kapható nagyjából ugyanaz a minőség, csak épp tálalás, extrák és technológiai kísérletek nélkül, mint a fine dining éttermekben.

A szakemberek egyként úgy vélik, hogy a hazai gasztrokultúrának az tenne igazán jót, és az árak is akkor tudnának egy elfogatható skálán belül maradva mozogni, ha a kockás abroszos kisvendéglők is felzárkóznának minőségben. Kiváló példa erre a Belvárosi Piac mellett működő, elsősorban disznótorosra specializálódott Kispiac, ellenpéldája pedig az évtizedek óta a Hold utca sarkán álló Csarnok Vendéglő, ahol a tulajdonos szerint ilyen konkurencia mellett csak úgy tud megmaradni, ha alacsonyan tartja az árakat. Ahhoz pedig elegendő a tisztesség és az a magyaros jelleg, amit az egyszeri ember hosszú idők óta magyarosnak gondol. Miközben beszélgetünk, az egyik vendég, ránézésre nyugdíjas hölgy, bőszen helyesel: „1100 forintért itt négyféle menüből választhatok, a piacon ezért semmit nem kapok. Nekem finom. Gyakran jövök, és úgy tapasztalom, hogy a külföldiek is elégedettek – akik tipikusan helyi kisvendéglőt keresnek, inkább ide jönnek be. Nem tudom, lehet, hogy nincs csúcsélményük, de magyaros van, az biztos, és szerintem erre vágynak.” Még ha nem is pont így gondolta, azért valami hasonlót pedzegetett Enrico Cerea is a Dining Guide olasz tesztevője, aki szerint vagy valami specializációra vagy valamilyen markáns hazai jellegre mindenképp szükség volna: „Érezhető, hogy a magyar éttermek divatosnak gondolnak más országokra jellemező irányzatokat, de a saját gasztronómiai arculat bemutatása tehetné egyedivé a régiót, nem pedig a mástól kiollózott technikák és trendek” – mondta értékelésében.

A specializációban a jövő

A hazai közönséget Gerendai Károly szerint is elsősorban a kisebb, specializált helyek képesek megcélozni. Ahhoz, hogy túléljenek, ki kell alakítaniuk saját törzsközönségüket. Ehhez vagy nagyon jó pillanatban, jó helyen kell építkezni, vagy meglovagolni egy futó trendet, ahogy a Belvárosi Piac és még jó néhány hozzá hasonló kezdeményezés is tette. Az óbudai sörcsarnok ötlete is erről szól. Az önkormányzat eredetileg amolyan „food hallként” képzelte el az évi 30 milliós veszteséget termelő Kolosy téri piacot, éttermekkel, minőségi ételstandokkal, de Gerendai Károly előállt a sörcsarnok ötletével. A 43, zömében összenyitható üzlethelyiségben – a mostani bérlőknek mindenképpen menniük kell innen, hiszen a helyhatóság szerint nem tudnának megfelelni az új elvárásoknak – a főzdék elvitelre és helyben fogyasztásra is árulhatnák termékeiket. A központi csarnokban pedig egész évben sörfesztivál-hangulat javíthatná a közérzetet. Gerendai szerint ma reneszánsza van a kisipari (vagy kézműves) söröknek – társaival azt reméli, hogy az egyre növekvő igény a minőségi sörökre behozza majd a közönséget egy olyan – buli szempontból nem igazán releváns – környékre is, mint az óbudai Kolosy tér. „Olyan hely ez, ahová talán soha nem jönnének ki, de a tematika eléggé vonzó ahhoz, hogy mégis.” Az alapgondolat: beengedni azokat a szereplőket, akik elkötelezettek a minőségi sörfogyasztás kultúrájának terjesztésében. Az ötletgazda tisztában van azzal, hogy a kisebb főzdék többsége még nem engedhet meg magának egy állandó, drága helyet, éppen ezért a Sörcsarnokban a forgalom alapján fizetnének a bérlők. „Így be tudunk engedni egészen kis szereplőket is, akikre viszont folyamatosan kíváncsiak a sörfanatikusok.”

A Kolosy téri piac Fotó: Draskovics Ádám

A Kolosy téri piac Fotó: Draskovics Ádám

Sokáig úgy tűnt, hogy Gerendai lehet a „foodhall”-ra kiírt tender biztos befutója, csak hát az ötlete annyira vonzónak bizonyult, hogy az utolsó pillanatban megjelentek más, többek között NER-közeli kihívók is. „Nem gondolom – mondja Gerendai –, hogy teljesen esélytelen, aki a NER-en kívülről indul egy ilyen pályázaton, inkább az számít, hogy akik a végső szót kimondják, mennyire tudnak önállóan, szakmai szempontok alapján dönteni. Piaci környezetben egy fokkal könnyebb meggyőzőnek lenni. Önkormányzati vagy állami pályázat esetében nem szokatlan, hogy már az alsó, vagy középszinten, tehát a döntések előkészítésénél is felülkerekedik az öncenzúra. Lehet, hogy ki sem kell mondani, hogy X vagy Y vállalkozónak kell nyernie, mindenki tudja a dolgát, és fel sem merül, hogy lehet más is a nyertes. Ezzel együtt úgy gondolom, van némi esélyünk arra, hogy megvalósítsuk a sörcsarnok tervét. De ha nem mi, akkor valaki más, mert úgy tűnik, magát az ötletet, amelyet egy éve kezdtünk el kidolgozni, sokan magukévá tették.”

Magyar ember gyorsan szereti
A Nielsen piackutató cég felmérése szerint, igényes gasztrokultúra ide vagy oda, ma Magyarországon a gyorséttermek a legnépszerűbbek és leginkább az átlagemberhez szólók. A magyarok leglényegesebb igénye ugyanis a megfelelő ár-érték (értsd: mennyiség) arány. Sorrendben első helyen az ár, második helyen az adag mérete szerepel és csak harmadik helyen említik a minőséget. A negyedik, már jóval kisebb arányban megemlített szempont a kényelmes megközelítés, vagyis hogy ahová betérnek, az a hely a munkahelyükhöz vagy a lakásukhoz közel legyen.

Szerző