- A művészet betöltötte a gyermekkoromat. Apám, anyám, nagybátyám és nővérem művészettörténészek, így a művészet fontos beszédtéma volt a családban - mondta lapunknak dr. Gerevich József pszichiáter, aki régóta foglalkozik a pszichiátria és a művészet határterületével. - Az egyetem elvégzése után az egyetemi pszichiátriai klinikára kerültem és művészetterápiás osztályt hoztam létre. Beszereztünk rajzeszközöket, és biztattuk a pácienseket, hogy alkossanak. Voltak színpadi előadások is és olyan terápiás napok, amikor külsősöket is beengedtünk, hogy lássák, mi történik -mondta és hozzátette: - A klinikán a pszichiáteré a hatalom, így ez egy védett környezet volt a politika szempontjából is. Ellenzéki színtársulatok is felléptek és az Inconnu Csoport is megfordult itt, akikről nem tudtam, hogy tiltólistán voltak. A főnökömet, Juhász Pált fel is hívták a pártközpontból, hogy milyen programot szerveztünk. Ő erre annyit mondott, hogy színházterápia zajlik. Abszolút támogatást kaptam tőle.
Gulácsy Lajos - It is Snowing in Nakonxipan
Gerevich pályájának meghatározó figurája volt Gulácsy Lajos. - Gulácsy történetét 1977-ben fedeztük fel Ungvári Gáborral a budapesti Pszichiátriai Klinikán, ahol a festőt 1917-1924 között kezelték. Kinyomoztuk a kórlapjait, feldolgoztuk a levelezését és tanulmányokat írtunk. Gulácsy szkizofréniában szenvedett, rajta keresztül többet tudtunk meg a betegségről. Az általa megalkotott Na’Conxypan olyan mikrokozmosz, amely modellként szolgál a hétköznapoktól eltávolodott emberek lelkének megismerésére - mondta.
Művészetpszichológiai esszéinek sorát Vincent van Gogh két képe, a Szék és pipa, illetve Gauguin karosszéke indította el. Elhatározta, megpróbálja más képek háttértörténetét is feltárni. Az élettörténet, személyiség és műalkotás közötti összefüggést vizsgálja és egyszerre szeretné megérteni a képet és az alkotót is. A Teremtő vágyak két kötetében festők és múzsáik kapcsolatán keresztül elemzi műalkotások keletkezésének pszichológiáját. Van, hogy a festményből indul ki, van, hogy a mögötte lévő történetből.- Ha a kép felől indulok, először a látvány érdekel. Ez alapján próbálom kitalálni, milyen ember készíthette, milyen személyes motívumok alapján. Ezután ellenőrzöm a feltevéseimet. Van úgy, hogy nem sikerül megfogható dolgokat kinyomoznom a képről, mint például Aba-Novák Vilmos Laura-képei esetében. Előfordul, hogy a történet van meg először. Stanley Spencer angol festő második házassága annyira bizarrnak tűnt, hogy biztos voltam benne, képek is születtek belőle, és igazam lett. Pavel Filonov orosz mágikus realista festő találkozása későbbi feleségével felcsigázta az érdeklődésemet. Nyomoztam is olyan képek után, melyek ennek a találkozásnak a lenyomatai, de nem jártam sikerrel -mondta.
Cézanne - Harlekin és Pierrot - A múzsa Zola, a valós modell a fia volt
Gerevichet arról is kérdeztük, mi a különbség múzsa és modell között? - Modell bárki lehet. Paul Cézanne Harlekin és Pierrot című képének modellje a festő fia és annak barátja voltak. De a kép múzsája Émile Zola volt, aki hatalmas érzelmi energiákat mobilizált Cézanne-ban, amikor megírta A mestermű című regényét, Cézanne-nal a középpontban. Vannak klasszikus múzsák, ők modelljei és múzsái is a műveknek, mint Suzanne Valadon, aki Toulouse-Lautrec, Renoir és Puvis de Chavannes múzsája volt. Vannak láthatatlan múzsák, akik nem jelennek meg a képen, de betöltik a kép érzelmi világát, ahogy Gauguin Van Gogh egyes képeit. Ország Lili szürrealista festményeinek hátterében a Bálint Endrével való találkozásélmény is húzódik - mondta.
Az esszékből kiderül, hogy a művészek gyakran bántalmazók. - Sok erőszakos művészt ismerünk, például Van Gogh, Modigliani és Picasso. Utóbbitól ered a mondás, hogy mielőtt megfestesz egy galambot, tekerd ki a nyakát. De nem állítom, hogy az átlaghoz képest agresszívabbak, sok szelíd művészt is ismerünk - mondta. A művészek sokszor súlyos traumákon estek át. Szükség van-e traumára egy műalkotás megszületéséhez? - Nem mindig, de gyakran van trauma a háttérben. Sokszor személyes motívum indítja el az alkotást, ezek közül az egyik leggyakoribb a traumatikus élmények feldolgozására tett művészi erőfeszítés. A legtöbb művésznél már lezajlott traumáról van szó. Vannak olyanok is, akik folyamatos traumatizáció jelenlétében képesek voltak rendkívülit alkotni. Erre példák a holokauszt fenyegetettségében élő művészek, Felix Nussbaum és Charlotte Salomon.
A pszichiátert az irodalom is foglalkoztatja, olyan szövegei is vannak, amelyekben fiktív személyek pszichológiai problémáit elemzi. - Az írók sokszor évtizedekkel megelőzték a pszichiátria tudományát kóros állapotok leírásával. Dosztojevszkij A játékos című kisregényében jóval korábban leírta a kóros szerencsejáték problémáját, mint hogy az része lett volna a betegségek osztályozásának. Iván Karamazov pszichózisa pedig modellértékű a frusztráció által okozott elmebaj kialakulásának megismerésében - mondta Gerevich, aki könyveiben is többször hoz irodalmi példákat, mivel az irodalomban is több remekművet létrehozó találkozást találni. Ilyen Rimbaud és Verlaine, Tolsztoj és Tolsztaja, Mészöly Miklós és Polcz Alaine kapcsolata. Reméli, hogy a Teremtő vágyak harmadik kötete mellett ezekből is lesz könyv.
