- Egyszerre sok volt a hatalomnak a hódmezővásárhelyi vereség és az Elios-ügy?
- Még ha a világ legszabályosabb közbeszerzésén indul is a miniszterelnök veje, egy demokratikus, nyugati közvélemény azt sem viseli el. Ha ráadásul bűnszövetkezetben és hatalmas közpénzt eltulajdonítva végzik a munkát, annak híre eljut az emberekhez, még ha sokan nem tudják is, mi az az Elios. A hódmezővásárhelyi polgármester-választás eredményeiben ez is megmutatkozott – sok más jelenség mellett. Mint ahogy az a szabály is egyértelmű lett végre, hogy ha sokan mennek el szavazni, az jó az ellenzéknek, ha pedig kevesen, az nem.
- Mit tanult ebből a Fidesz és az ellenzék?
- Mindkét oldal nehezen tanul. A Fidesz nem sokat tud változtatni azon, ahogy eddig működött, az ellenzék pedig örül a megtalált receptnek, miközben végig egyértelmű volt: ha egy jelölt áll a kormánypárti jelölttel szemben, nyilván könnyebb a győzelem, mint más esetben.
- A fideszes kommunikációs gépezet közben lefagyott, ami az utóbbi évekből kiindulva meglepő.
- Minden kampány lényege az, hogy hogyan sikerül a vége. Ha egy kampány túl korán finisel, vagy túl későn pörög fel, akkor nem sikeres. A sportolónak is az olimpiai döntőben kell a legjobb formában lennie. Ha egy tematikát évekkel a választások előtt elindítanak, akkor nagy a veszélye annak, hogy rosszkor ér el a csúcsra. Éveken át úgy látszott, megérte migránsozni és sorosozni, de várható volt a korai kifáradás. Közben meghalt Orbán Viktor legfőbb tanácsadója, Arthur J. Finkelstein, már nem lehet tőle megkérdezni, jó-e az irány. Korrigálni kellene, de megy a vonat, nehéz átszállni másik szerelvényre.
- 2016-ban kemény szavakkal illette az MSZP-t. Többek között azt mondta, hogy a párt a NER nélkülözhetetlen elemévé vált, Orbán Viktornak pedig jó néhány embere van az MSZP-n belül is.
- Továbbra is fenntartom akkori állításaimat. A pártrendszert magát is a Fidesz hozta létre és tartja el. Érdemes megnézni például a Nemzetbiztonsági Bizottság folyamatos összehívását, amely azt a fideszes célt szolgálta, hogy fontosságban megemelje, s ezzel népszerűségben felhúzza egyik egykori találmányát, az LMP-t, hogy csaknem azonos súlyú riválisok versenyezzenek a Fidesztől balra. Ugyanakkor az ellenzéki szavazó ma már akkor kalkulál helyesen, ha számol az MSZP listájával, még akkor is, ha döntésével olyanokat is bejuttat a parlamentbe, akiknek nincs ott semmi keresnivalójuk. Ez ma kisebb baj, mint az, ha a párt kiesik, és magával visz százezernyi szavazatot a semmibe. A helyzet most azt az áldozatot kívánja a baloldaltól, hogy megtartsa az MSZP-t, amely már többször meghalhatott volna, ha hagyják.
- Az LMP a Fidesz találmánya?
- A párt genezisénél ott volt a Fidesz. Az LMP identitászavarainak ez is az oka. Ugyanakkor bázisdemokráciájukkal nem tudják eldönteni, hogy jobb-, vagy baloldaliak. Az LMP és a Jobbik létrehozására azért volt szükség még a Nemzeti Együttműködés Rendszere létrejötte előtt, hogy majdan megvalósuljon a centrális erőtér. Előbb jött létre az új pártrendszer, és aztán az új politikai rendszer. A Jobbikkal való cél világos volt: így a Fidesznek jobbról is lett ellenzéke, az LMP pedig azért kellett, hogy ha esetleg nincs meg a kétharmad, besegítsen.
- Ehhez képest most úgy fest, mégis tárgyalásokat kezdenek a koordinációról.
- Hódmezővásárhely után az ébredés jelei láthatóak. Az eddigi ellenzéki stratégia abból állt, hogy jussunk be valahogy, úgyis a Fidesz nyer. Most megcsillant egy lehetőség, akár győzni is lehet. Tény, hogy jó bent ülni a melegben ellenzékiként, de mondjuk államtitkárnak lenni még jobb opció. Az LMP vezetőségében egyébként régóta van olyan, aki nyitott az együttműködésre. És olyan is van, aki nem.
- A Momentum is szép kört írt le, az indulásukkor elzárkóztak mindenféle együttműködéstől, most pedig már ott tartanak, hogy tök mindegy, ki jobbikos, LMP-s, MSZP-s, vagy éppen DK-s, hajlandóak velük koordinálni.
- A Momentum célja 2018-ban a megmaradás. Életben kell tartaniuk magukat, hogy később megvalósíthassák nemzedékük nagy céljait. Ennek érdekében eddig a különutasság és a szisztematikus építkezés látszott hasznosnak. Hódmezővásárhely óta azonban a szorosabb együttműködés látszik célszerűnek, különben egyetlen képviselőjük sem lesz.
- Karácsony Gergely jó miniszterelnök-jelölt?
- A jelenlegi mezőnyből a legnépszerűbb. Elismertségét önazonos személyiségének, őszinte beszédmódjának köszönheti. A szeme ugyanazt mondja, mint a szája. Ezzel lehet az MSZP megmentője, még ha a szocialisták nem méltóak is arra, hogy megmentsék őket. A Párbeszéd azt viszi a baloldali közösségbe, ami a legjobban hiányzott onnan, cserébe azt kapja, ami neki hiányzott: a hálózatot, a szervezetet, a tagságot, vagyis a démoszt.
- Említette a centrális erőteret. A Jobbik néppártosodásával ez veszélybe került. De mennyire tartja hitelesnek a radikálisok pálfordulását?
- A Jobbiknál a hitelességet csak a következetesség adhatja. A párt metamorfózisa rajzasztalon elkészített és előkészített, tudatos és ütemezett terv következetes végig vitele. Nem azért változtak, mert megbánták korábbi politikájukat. Nem az a kérdés, hogy őszinte-e a változás, hanem hogy egyértelmű-e. Ezer évvel ezelőtt Géza fejedelem is megkeresztelkedett, nemcsak Szent István, de nem érdemes firtatni, hogy őszintén tette-e. Utódai már nagyrészt őszinte keresztények lettek. A következetesség számít, a budapesti liberális értelmiség mégis az őszinteséget firtatja Vonáék esetében. A Jobbik néhány éve felismerte, hogy ha marad szélsőjobboldali párt, talán mindig bejut a parlamentbe, de hatalomra soha nem kerül. Mivel a Fidesz a szélre is kiterjeszkedett, neki ott nincs helye. A két párt úgy cserélt helyet egymással, hogy a végén azért mindkettő kicsit máshol áll, mint az elődje, ahogy rosálásnál a király és a bástya. Ez azonban azt is jelenti, hogy vége a centrális erőtérnek.
- Milyen politikai rendszerben élünk?
- 2010-ben, a parlament alakuló ülésén felszólalt Orbán Viktor. Különös beszéd volt, azt mondta, vége a régi politikai rendszernek - amelyet demokráciának hívtak -, és új politikai rendszert hirdetett, amelyet a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett el. Ennek alapító nyilatkozata a kormányprogramba is bekerült. A programot a kormány megvalósította. A tervet végrehajtották, a mű kész, az alkotó pihen. Jellemző a magyar nyilvánosságra, hogy az új rendszert nemigen sikerül érteni. Már a rendszer meghirdetésekor sem vetült rá kellő figyelem, az alakuló ülésen is mindenki Vona Gábor gárdamellényével volt elfoglalva.
- „Forradalom nem volt, hanem lesz – sajnos” – írta még 2013-ban. Öt évvel később is ezt gondolja?
- Megváltozott a pártrendszer 2013-hoz képest. A 2014-es választás előtt világos volt, hogy a Fidesz ismét nyerni fog, méghozzá nagyon. A centrális erőtér tökéletesen állt 2014-ben. Most nem ez a helyzet, kétpólusú lett a pártrendszer. Ezzel már ki lehet használni a választási rendszer sajátosságait, így ma már választásokon is meg lehet szorongatni vagy le lehet győzni a Fideszt, ha egyértelmű a közhangulat és persze, ha ezt felismerik az ellenzéki pártok.
- Felismerik?
- Sok elmaradt politikai lépést már nem lehet bepótolni. Ezért a baloldal kampányával – szemben a Fideszével – éppen az a baj, hogy túl későn fog finiselni. A koordinált indulás tervei után ma már nemhogy egy közös lista, hanem egy közös struktúra, egy integrált baloldali párt létrehozásánál kellene tartani. Ez a feladat 2019-re marad. Pedig lehetett tudni, hogy 2018-ban lesz a választás.
