Az ellenzékieket üdülni küldték az Illatos-hegyekbe

Publikálás dátuma
2018.03.04. 12:02
Halhatatlanok. FOTÓ: GREG BAKER / AFP
A hercegek két vállra fektették az összes rivális frakciót, egy alkotmánymódosítással feltámasztották a Sárga Császárt, így mostantól mindörökre Kína tejhatalmú ura Hszi Csin-ping. A Vasárnapi Hírek cikke.

A Kínai Császárság története a Sárga Császárral kezdődött, valamikor időszámításunk előtt 2697-ben – és időszámításunk után 1912. február 12-én ért véget, mikor is a Csing-dinaszia lemondott a hatalomról. Ha ugyan véget ért – ugyanis Hszi Csin-ping elnök most jut épp az abszolút hatalom birtokába. Igaz, az Országos Népi Gyűlésnek még rá kell bólintania a szükséges alkotmánymódosításra március 5-én, ám Kínában arra még nem volt példa, hogy ne szavazzanak meg valamit, amit a Központi Bizottság javasolt. Így Hszi Csin-ping élete végéig leválthatatlanul kormányozza a „Középső Birodalmat”.

Gyors cserék

De hát nem volt ez eddig is így? Nem egészen. A kínai államrendszer elég érdekes: a törvényeket ugyan az Országos Népi Gyűlés hozza, de magát az országot a Kínai Kommunista Párt irányítja, a KKP-t pedig annak vezetése – egy bonyolult mátrix szerint. Azonban a három legfontosabb szerv vitathatatlanul az Állandó Bizottság, a Politbüró és a Központi Bizottság. A tavaly októberi XIX. Pártkongresszus után ezek tagsága érdemben változott: az Állandó Bizottság hét tagjából öt vonult vissza, a Politbüró 25 tagjából 11, a Központi Bizottság addigi 205 tagjából 123. Ezeknek a helyébe Hszi Csin-ping elnök feltétlen hívei kerültek. Így aztán valóban bármi hatalmában áll – míg korábban akadt ellenzéke.

Leverték az ifjakat

A felsőbb pekingi pártvezetés körében három frakció harcolt a dominanciáért: a „hercegek” (taizi), a Tuanpai és a sanghaji csoport. A hercegek, nevükből adódóan az első generációs kommunista vezetők leszármazottai, ilyen különben a mostani elnök is, aki többek között a KKP főtitkára, a KB Politikai Bizottsága Állandó Bizottságának vezetője, valamint a KKP Központi Katonai Bizottságának az elnöke. Valóságos álláshalmozó. Mondjuk, ő különösebben nem kötődik a frakciójához, annál jobban kötődik őhozzá – és így a hatalomhoz – a hercegek frakciója.

A sanghaji csoport azért fontos, mert a KKP-t Sanghajban alapították és máig ott van a legfőbb tömegbázisa, ám ortodoxabban kommunista, mint a hercegek, a Tuanpai pedig a „népi káderekből” verbuválódó párton belüli tömb, akik még a KKP ifjúsági szervezetében kezdték a karrierjüket. Közülük azonban ilyen vagy amolyan okok miatt néhányat már letartóztattak, egyszóval ők kezdenek leginkább kiesni a pikszisből.

Amikor a párt üdültet

Az októberi pártkongresszus alaposan átrendezte az erővonalakat: a Tuanpai-frakcióról szó szerint semmit sem hallani, érdeklődni is felesleges felőlük, a sanghajiakkal, úgy tűnik, kiegyezhetett Hszi elnök, ugyanis a kongresszus után első dolga volt rövid, jelképes látogatást tenni a városban, meglátogatta a Párt alapításának helyét és tárgyalt a helyi vezetőkkel. Hogy mit, azt csak ők tudják, de mivel nem kezdődtek tömeges letartóztatások, valószínűleg kiegyezhettek egymással.

A kongresszus időtartama alatt különben az ismertebb kínai ellenzékieket Pekingből mind összeszedték és elküldték üdülni az Illatos-hegyekbe, igaz, aki nem akart menni, azt becsukták – azt viszont senki sem állítja, hogy az üdültetés nem zajlott erős őrizet alatt. Hogy a hatalom teljes egészében Hszi elnök és köre kezébe összpontosul tavaly október óta, annak világos jele, hogy a Kínai Kommunista Párt 205 tagú központi bizottsága kezdeményezte: töröljék az alkotmányból azt a kitételt, amely szerint az ország elnöke és az alelnöke csupán két ciklusra választható meg. Ezt nyilván megszavazzák március 5-én, és bebetonozzák Hszi elnököt.

A világ tetején

A hatalom monopolizálása számos problémát okoz: az elnök egyszemélyi döntésekkel kormányozhatja majd a Középső Birodalmat, meghatározhatja annak külpolitikáját és gazdaságát (akár tanácsadói nélkül is) – és nem lesz alkotmányos lehetőség a tévedések vagy hibák korrekciójára. (A diplomácia mindig csapatmunkát kívánt, egy ember nem is lehet képes minden területet átlátni.) Kína, a dúsgazdag, fejlett és hatalmas autokrata állam tartja kezében a világ gazdaságának legnagyobb részét, így Hszi Csin-pig nem csak Kína császára lesz – mindenhol érvényesíteni tudja az akaratát.

Például a külpolitikai helyzet roppant kényes. Észak-Korea ütközőponttá vált a kínai, orosz és amerikai érdekek között, és ha a kínai vezetés egyszemélyivé válik, úgy bármerre is fordul a kocka ez ügyben, Hszi Csin-ping szava fogja eldönteni, mi légyen. Jóllehet, a jelek arra mutatnak, Kína békét akar és vaskézzel érvényesíti érdekeit Phenjanban. (Erre utal az északiak részvétele a téli olimpián, a két Korea közötti hirtelen közeledés és az az ajánlat, mely szerint Kim Dzsongun készen áll a tárgyalások megkezdésére az Egyesült Államokkal.) Kínának nem érdeke egy fegyveres, esetleg nukleáris konfliktus a határai mentén, a Jalu-folyótól alig pár lépésnyire – viszont érdekes módon az egységes Korea létrehozása sem feltétlenül kedvező számára. Kínának voltaképpen a jelenlegi helyzet fenntartása és pacifikálása az érdeke, melyben a szegény, ám elvileg kommunista Észak-Korea az ütközőállam szerepét tölti be a gazdag, és csak elvileg kommunista Kína, valamint a szintén gazdag, de kapitalista Dél-Korea között. (Ha már az elveknél tartunk: senki ne várjon a KKP-től marxista alapvetéseket. Van egy közmondás Pekingben, miszerint „mi vagyunk a Kommunista Párt, amiben az a jó, hogy így mi mondhatjuk meg, mi is az a kommunizmus” – és hát körülbelül erről is van szó.)

Mao újratöltve

Ha valaki hasonlatosságot vél felfedezni Mao Ce-tung hatvanas évekbeli tisztogatásai és a mostani változások között, az nem feltétlen a véletlen műve. A pekingi pártkörökben így intézik a személyzeti ügyeket: az viszont riasztó, hogy voltaképpen annak idején a Nagy Proletár Kulturális Forradalom is egy párton belüli tisztogatás eszközének indult, csak aztán elszabadult, és tíz éven keresztül nem lehetett leállítani. Bár mondjuk Mao elnök nem is nagyon akarta – neki személy szerint jól jött a káosz, ami egyedül őt ismerte el vezetőjének.

Viszont Kína akkor a világgazdaság maximum harmadrendű szereplője volt csupán, most azonban az egész bolygó gazdasága ettől az országtól függ. Tehát Hszi elnök már nem csak a Nagy Fal mögött tehet, amit akar, hanem bizony az egész világra kihatnak a pekingi határozatok. Vagyis Kína vezetése egyáltalán nem pusztán kínai belügy.

Remélhetőleg az elnök megőrzi józan ítélőképességét a nagy dolgokban – a kicsikben már elvesztette. Túlhatalmának első jele ugyanis, hogy Kínában betiltották a Micimackót. Igen, a Micimackót. Kínában nagyon népszerű műfaj a karikatúra, rengetegen űzik is, igen magas fokon, művészien – és Hszi Csin-pinget már jó ideje Micimackóként ábrázolták, kissé mackós testalkata miatt. Hanem a hírek nyomán megjelentek az első olyan rajzok, amiken Micimackó egy „Hatalom” feliratú mézesbödönt szorongat, és nagyon ragaszkodik hozzá – az éber kínai cenzúra pedig azonnal megértette az üzenetet és betiltotta a macit, mindenestől.

Hát, ha már a macikat is cenzúrázzák, az bizony arra utal, hogy furcsa világ következik Pekingben. Hogy is szól a régi kínai átok? „Élj érdekes időkben!” Eljöttek azok az idők.

Szerző

Zöld út a nagykoalíciónak

Publikálás dátuma
2018.03.04. 11:52
A Szociáldemokrata Párt (SPD) kincstárnoka, Dietmar Nietan (b) és Hamburg polgármestere és az SPD elnöke, Olaf Scholz bejelentik
Megalakulhat Angela Merkel negyedik kormánya, miután a német szociáldemokrata tagság jóváhagyta az uniópártok és az SPD paktumát.

Az új német nagykoalíció megalakulása szempontjából az SPD szavazása tűnt a legnagyobb akadálynak. Miközben négy éve a tagságnál jóval kevesebb érv szólt a kormányzati részvétel ellen, most teljesen más volt a helyzet. Sokan úgy vélték, a nagykoalíció négy éve miatt értek el történelmien gyenge, 20,5 százalékot a tavaly szeptemberi választáson, ebből pedig az következik, hogy ha még négy évig lesz az SPD az uniópártok partnere a kabinetben, még népszerűtlenebbé válik.

Az eltelt hetekben azonban kiderült, a nagykoalíciós szerepvállalásnál létezik nagyobb veszély is: a bizonytalanság. Martin Schulz nem volt képes stabilizálni a pártot, nem képviselte következetesen az irányvonalat, Sigmar Gabriel a nyilvánosság elé vitte sértődöttségét, az ifjú szociáldemokraták szabadságharcot hirdettek a nagykoalíció ellen. Az SPD vitáktól volt hangos, s hiába ért el több fontos eredményt is a nagykoalíciós tárgyalások során: a választókban az a képzet alakult ki, hogy az SPD a káosz pártja.

Ez a bizonytalanság lehetett az, ami miatt sok párttag végül mégiscsak megőrizte a hidegvérét és a nagykoalíció folytatására szavazott. Az elutasítás ugyanis beláthatatlan következményekkel járt volna. Csak az idei évben mintegy 4-5 százalékot csökkent az SPD népszerűsége a folyamatos torzsalkodások miatt. Egy esetleges elutasítás előrehozott választáshoz vezetett volna, amelyen a jobboldali radikális Alternatíva (AfD) akár meg is előzhetné az SPD-t, a Forsa felmérései szerint a radikálisok már a szociáldemokraták előtt járnak.

Előzetesen sokan úgy vélték, a hatvan százalék feletti eredmény már némi megnyugvást jelentene a pártvezetés számára, ha azonban ez alatt voksolnának a nagykoalíciós szerződésre, az a belső viták folytatását idézné elő. Az SPD az eredmények fényében kicsit megnyugodhat, hiszen 78 százalékos részvétel mellett 239 604 párttag – 66,02 százalék - szavazott igennel. Ez ugyan kilenc százalékkal kevesebb a négy évvel korábbinál, amikor szintén kikérték a tagság véleményét a nagykoalícióról, de a vezetés számára így is komoly fegyvertény. Az azonban híven jellemzi az SPD jelenlegi állapotát, hogy a végeredmény bejelentésekor a Willy Brandt Házban, a párt központjában nyoma sem volt lelkesedésnek, mindenki egykedvűen hallgatta a számokat. A fásultságnak persze oka lehet, hogy a 120 önkéntes egész éjjel számolta és összesítette a szavazatokat.

Olaf Scholz, az SPD ideiglenes vezetője azt közölte, a nagykoalícióba való belépésről szóló vita összehozta a pártot, a 66 százalékos eredmény pedig erőt ad a megújuláshoz. Hozzátette, az uniópártokkal való együttműködés ellenzői is fontos szerepet játszhatnak ebben a folyamatban. Hogy a megújulást komolyan is gondolják, jelzi: már a voksok összeszámolásakor összeült a 45 fős elnökség, hogy az SPD átalakulásáról tárgyaljon. Egyelőre annyi bizonyos, hogy Scholz április 22-ig marad a balközép politikai erő élén, ezután pedig minden bizonnyal a jelenlegi frakcióvezetőt, Andrea Nahlest választják meg a szociáldemokraták elnökének.

Addig azonban komoly munka vár az illetékesekre. Az SPD vezetésének legkésőbb március 12-ig kell bejelentenie, kiket jelölnek az egyes miniszteri tárcák élére. Annyi bizonyos, hogy Scholz, az SPD új erős embere alkancellár lesz és a befolyásos pénzügyminisztérium munkáját irányíthatja. A legnagyobb kérdőjel azonban Sigmar Gabriel sorsa. A pártvezetéssel szembeni kifakadása után megrendült benne a bizalom, így várhatóan nem ő marad a német diplomácia vezetője. Biztosnak tekinthető ugyanakkor, hogy Heiko Maas marad az igazságügyi, Katarina Barley pedig a családügyi tárca élén. Az SPD terve az, hogy fele-fele arányban delegál a kabinetbe férfi és női politikusokat.

Az új kabinet március 13-án vagy 14-én állhat fel. Angela Merkelnek 355 voksra van szüksége az új kabinet beiktatásához, a nagykoalíció 399 mandátumra támaszkodhat. Ilyen hosszú ideig sosem tartott a német kormányalakítás. Az eddigi rekord a 2013-as volt, amikor a választás és a kormány beiktatása között 86 nap telt el.

Rónay Tamás

Bizonyítani akaró koalíció alakul

A német szociáldemokrata szavazás kimenetele kifejezetten jó tett a nagykoalíciónak, megerősítette a pártvezetést, és most jól működő, bizonyítani akaró kormány alakul Berlinben - vélekedett lapunknak nyilatkozva Horváth István, aki nagykövetként hosszú éveken át képviselte hazánkat Németországban.

Angela Merkel kormánya - mondta a diplomata - Franciaországgal együtt rá fog fordulni az Európai Unió megerősítésének és elmélyítésének az útjára. Várható, hogy felgyorsul az unió kemény magjának a létrehozása, és azok az országok, amelyek ehhez nem csatlakoznak, mintegy bolygóként fognak keringeni a kemény mag körül. Az Egyesült Államokkal is versenyképes, erős Európa megteremtésére törekvő francia-német kettős be kívánja bizonyítani, hogy összefogásra van szükség, mert a nemzetállamok önmagukban képtelenek biztosítani a hosszú távú fejlődést, és lemorzsolódnak.

A visegrádi országok közül - véli Horváth István - kettőről egészen biztosan kimondható, hogy nem fogja elszalasztani az európai összefogásban rejlő lehetőségeket: Szlovákia már most is az euróövezet tagja, Csehország pedig annak ellenére csatlakozni fog, hogy ott időnként renegát klausi gondolatok fogalmazódnak meg. Kérdés viszont, hogy Lengyelország és Magyarország fel fogja-e ismerni, nagyobb esélye van a felzárkózásra az európai együttműködés keretein belül, mint elkülönülten. Ezen a két kormánynak el kell gondolkodnia - mondta a volt nagykövet.

Horváth István szerint az unióban a pénzügyi alapok elosztásakor figyelemmel lesznek a jogállamisági normák tiszteletben tartására is. Ez - jegyezte meg a nagykövet - nem zsarolás, hanem egészen egyszerűen a közös játékszabályok betartatása, annak érvényesítése, hogy aki nem igazodik a játékszabályokhoz, azt nem veszik figyelembe. Ebben a gondolkodásmódban élenjáró Franciaország, és ugyanerre lehet számítani Németország részéről - különös tekintettel arra is, hogy a német nagykoalíciós megállapodás értelmében a pénzügyi tárcát a szociáldemokraták kapják.

Kárpáti János

Szerző
Frissítve: 2018.03.04. 19:53

Angela Merkel fellélegezhet

Publikálás dátuma
2018.03.04. 10:44
Nagyüzemben működik a borítéknyitó gép. FOTÓ: JOHN MACDOUGALL / AFP
Kétharmados többséggel jóváhagyta a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) tagsága a Kereszténydemokrata Unióval (CDU) és a bajor Keresztényszociális Unióval (CSU) kidolgozott koalíciós szerződést - jelentették be az SPD vezetői vasárnap Berlinben.

A CDU/CSU pártszövetséggel 2013-ban kezdett kormányzás folytatásának ügyét eldöntő szavazáson a 463 723 szavazásra jogosult párttag 78,39 százaléka vett részt, és az érvényesen szavazók 66,02 százaléka voksolt a koalíciós szerződés elfogadására.

Ezzel elhárult az utolsó akadály Angela Merkel CDU-elnök negyedik kormányának megalakítása elől. Az új szövetségi kormány várhatóan március 14-én, a tavaly szeptemberi szövetségi parlamenti (Bundestag-) választás utáni 170. napon alakul meg. Ez az eddigi leghosszabb kormányalakítási folyamat Németországban.

Szerző
Frissítve: 2018.03.04. 11:10