Kormányzati vadsztrájk

A lehető legjobb orvosi ellátás iránti igény az ember - különösen a gyermek - alapvető joga. Ezt deklarálja Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvényben elfogadott Unesco-dokumentum, az Egyezmény a Gyermekek Jogairól.

Ennek ellenére a magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy a Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház csecsemő- és gyerekosztályán egy februári hétvégén orvoshiány miatt határozatlan időre felfüggesszék az ellátást. Megtörtént az elképzelhetetlen. Most lényegében odáig jutottunk, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma „vadsztrájkot” - azaz előre be nem jelentett, határozatlan idejű, felelős személy nélküli munkabeszüntetést, amely az egészségügyben törvényileg nem megengedett - szervezett egy északkelet-magyarországi városban. Hiszen ezzel ér fel, ha majd' három napra a felkészületlen családok és az alapellátó rendszer nyakába zúdul a feladat, csináljanak a kórházi ellátásra szoruló gyerekekkel, amit tudnak.

Tény, hogy a jelenlegi egészségügyi ellátórendszerben országosan is ellehetetlenült a gyermekek ellátása. Kevés a gyermekorvos, a legtöbb család számára elérhetetlen a gyermekpszichiáter vagy a gyermek-nőgyógyász. Tűnnek el a rendszerből a gyermekápolók. A területi ellátásból hiányoznak a védőnők. A hatóságokat, a felügyeletet, az államtitkárságot nagyon nem érdekli, ma milyen létszámmal és minimum feltételekkel működnek a kórházi osztályok.

Ebben a konkrét esetben a vészcsengőnek már akkor meg kellett volna szólalnia, amikor a sátoraljaújhelyi kórházban dolgozó egy szem gyermekorvos napi 24 órán keresztül folyamatosan "beosztotta magát". Mint gyerekgyógyász, mint neonatológus, mint osztályos orvos, mint főorvos, mint osztályvezető és még mint tanácsadó is, a terület ellátó kollégák és a szülészet számára. Aztán egy szép nap nem bírta tovább. Dr. Abdul Gafor Faris családi ügyek miatt határozatlan időre nem tudta vállalni a munkát.

Ekkor adott ki az EMMI egy közleményt, miszerint ideiglenesen a Miskolcon lévő Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórházat jelölte ki a sátoraljaújhelyi betegek ellátására. Ami azt jelenti, hogy baj esetén a családoknak 80 kilométert kell utazniuk, hófúvásban és a mínusz 15 fokos hidegben, vagy a környéken keresgélni megoldást az alapellátásban dolgozó gyermekorvosoknál. S ha mindez nem volna elég, hát amikor a Facebookon is közzétették a döntést, a kórház patológiai és kórszövettani osztályát vezető főorvos, dr. Bohus Péter egy kommentben a helyzetre és a munkát épp vállalni nem tudó orvosra utalva csak annyit jegyzett meg: "Migráncshiszti”.

Az események után négy nappal a kórházigazgató elhatárolódott a bejegyzéstől a kórház honlapján. Amivel mélyen egyet kell érteni, nem csak jogi szempontból. Kollegiális és erkölcsi okból, sőt a patológus mérhetetlen szakmai tudatlansága okán is. Ugyanis ha az adott időszakban bármely okból az ellátás zavaros volta miatt nemkívánatos esemény, haláleset történne, neki kell ennek okát megtalálni és kimondani. Persze akadna némi teendője a bejegyzéssel a kórház etikai bizottságának vagy a Magyar Orvosi Kamara területi etikai bizottságának is, de ezek működésképtelenségét már ismerjük.

Hogy az eset bármikor megismétlődhet, az benne van a levegőben. Most megy a kapkodás, bár az orvosok toborzása legalább megkezdődött. De az egyetlen, immár újra dolgozó orvossal, dr. Abdul Gafor Farisszal bármikor, bármi történhet, és nincs semmi biztosíték arra, hogy ésszerű segítés, felügyelet és ellenőrzés helyett az államtitkárság nem dönt újra úgy, hogy vigyék a szülők a gyerekeket oda, ahová tudják.

Ha az orvosok, ápolók úgy éreznék, a létszámhiány veszélyezteti az ellátást, és hogy legyen több orvos, ápoló, azért vállalnák, hogy sztrájkolnak - törvényes körülmények között, előre meghirdetve, a még elégséges ellátást teljesítve -, a kormány úgy visítana, mint faluhelyen a most időszerű vágásra vitt malac. Idéznék a szigorított sztrájktörvényt, meg felhoznák az egészségügyi dolgozók felelősségét, sőt rögtön idecitálnák, hogy mi a betegek érdeke. De hogy ebben a történtben mi a kormány és a kórház felelőssége, arról erősen sunnyognak.

Ha nem sikerül a kórháznak hosszú távra rendezni a helyzetet, a szülők megismerik a képet, hogy magányos gyerekek apró keze fogja a kórházi ágy rácsait az elérhetetlen messzeségbe költöztetett gyerekosztályon. Mert a hosszú útra nincs pénz, és a látogatási időhöz alkalmazkodó menetrend sincs.

De a lényeg az, hogy az ellátórendszer irányítói azon a hétvégén meleg szobájukban jót aludtak, miután új ellátási formát találtak Sátoraljaújhelyen: vadsztrájk előidézése a gyerekosztályon némi migráncsozással, az EMMI jóváhagyásával.

A jövőben ez lesz Magyarországon a gyakorlat?

A láthatatlan arc

Mi, az Egyesült Nemzetek népei, elhatározván azt,

hogy megmentjük a jövő nemzedékét a háborúk borzalmaitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenvedést az emberiségre,

hogy újból hitet teszünk az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők, valamint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett,

hogy megteremtjük azokat a feltételeket, amelyek mellett az igazságosság és a nemzetközi szerződésekből, valamint a nemzetközi jog egyéb forrásaiból eredő kötelezettségek iránti tisztelet fenntartható,

hogy előmozdítjuk a szociális haladást és a nagyobb szabadság mellett az életfeltételek javítását,

és hogy ebből a célból türelmet gyakorolunk és egymással jó szomszédként békességben élünk együtt, egyesítjük erőinket a nemzetközi béke és biztonság fenntartására, alapelvekben való megegyezés, valamint eljárási módszerek létesítése útján biztosítjuk azt, hogy fegyveres erő alkalmazására, ha csak közérdek nem kívánja, sor többé ne kerüljön és nemzetközi szervezet segítségével előmozdítjuk valamennyi nép gazdasági és szociális előrehaladását,

megállapodtunk abban, hogy e célok megvalósítására erőfeszítéseinket egyesítjük.

Ennek folytán Kormányaink San Francisco városában összegyűlt, jó és kellő alakban talált meghatalmazással ellátott képviselőik útján elfogadták az Egyesült Nemzetek jelen Alapokmányát és ezáltal nemzetközi szervezetet létesítenek, amelynek Egyesült

Nemzetek lesz a neve. 1945. június 26.

Ez volna az ENSZ Alapokmányának Preambuluma, amihez azért nem mérnénk - "a migrációhoz való jog nem tartozik az alapvető emberi jogok közé" - Szíjjáró Péter csütörtöki 12 pontját, amelyben felháborodva kikéri magának, hogy a világszervezet, amely globális ajánlásokon töri a fejét, Magyarországra kényszerítsen bárkit. Ettől eltekintve nem gondolnánk, hogy a kormánynak bármi baja volna vagy lehetne az Alapokmánnyal. Ha nem lennének egy hónap múlva parlamenti választások, ha nem tör ki a kormányfőig érő Elios-botrány, ha Hódmezővásárhelyen nem szakad fel az a feszültség, amely a pokolba kívánja ezt a hatalmat, ha a népszerűségi rangsorokról nem derül ki, hogy nem feltétlenül megbízhatóak, ha nem olyan az Orbán-kormányzás, amilyen, ha a kabinet kihúzza április 8-ig a menekültellenes gyűlöletkampánnyal – nos, akkor szóba sem kerül az ENSZ menekültügyi ajánláscsomagja, amelyet talán decemberben elfogadhatnak.

De mivel a Fidesz pártközpontjában reszketni méltóztatnak április 8-tól, hát találni kellett még egy új ellenséget a kifáradó Soros György mellé. Az ENSZ lett az, amelyről sokan, sokszor mondják, hogy sóhivatal. Ami nem teljesen igaz: 193 egymás mellett élő, eltérő kultúrájú tagállam nem hozhat - nem is hoz - kötelező döntéseket, de viszonylagos békében élve értelmesebb ajánlásokat tehet, mintha hadban állna.

ENSZ-ellenes sikítozással kampányolni nem érdemes. Kinn tragikomikus. Itthon Soros György arcával is hónapokig ismerkedtek, az ENSZ főtitkárát pedig ebben az országban a kutya sem ismeri fel. Most akkor kit raknak majd ki a sarki plakátokra, aki ellen harcolni kell? A világot?

Szerző

Elefánt és a narancs

Donald Trump amerikai elnök csütörtökön bejelentette, 25 százalékos büntető vámot vetne ki az import acélra, 10 százalékot az alumíniumra. Tokiótól New Yorkig eséssel reagáltak a tőzsdék. Kínától Európáig kereskedelmi háborúról beszélnek, és ellenlépéseket fontolgatnak. Az USA-ban pedig több nagy ipari ágazat óriása is a lépés veszélyeire hívta fel az elnök figyelmét: Bush 2002-es hasonló intézkedése 200 ezer munkahelyet szüntetett meg.

Trump egyetlen hatalmon lévő európai támogatója, Orbán Viktor pénteki rádiós szózatában egy szót sem vesztegetett arra, milyen hatásai lehetnek a rendkívül nyitott magyar gazdaságra egy lehetséges kereskedelmi háborúnak. Ehelyett a szokásos bornírt sületlenségeivel traktálta a hallgatóságát.

Ami közös Donald Trumpban és Orbán Viktorban, hogy szeretnek füllenteni, nem szeretik a „migráncsokat”, és nem értenek a gazdasághoz. Amiben viszont lényegi a különbség a két politikus között, hogy Trump joggal gondolja, hogy övé a világ legerősebb katonai és gazdasági hatalma, és ha ő mond valamit, legyen az a legnagyobb ostobaság, a világ odafigyel, és a szavainak súlya van. Orbán Viktor viszont csak azt hiszi, hogy befolyásolhatja a nemzetközi történéseket. Most éppen az ENSZ-nek támadt neki egy olyan ország vezetőjeként, amelyet nagyítóval kell keresni a térképen. Az USA azért valamivel könnyebben felismerhető a földabroszon, mert elég nagy felületet foglal el.

Amerika gazdasági súlyának arányát a globális gazdaságban két számjeggyel jelölik. Magyarország az egy százalékot sem éri el. Ha a republikánus elefánt trombitál, azt a szavannán minden élőlény meghallja; ha egy kicsi, savanyú, fonnyadt narancs leesik a fáról, rajtunk kívül a kutya sem veszi észre.

Nekünk viszont az is rossz, ha elefánt lép a lábunkra, és az is, ha megpróbálják letolni a torkunkon a fonnyadt narancsot.

Szerző