A lehető legjobb orvosi ellátás iránti igény az ember - különösen a gyermek - alapvető joga. Ezt deklarálja Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvényben elfogadott Unesco-dokumentum, az Egyezmény a Gyermekek Jogairól.
Ennek ellenére a magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy a Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórház csecsemő- és gyerekosztályán egy februári hétvégén orvoshiány miatt határozatlan időre felfüggesszék az ellátást. Megtörtént az elképzelhetetlen. Most lényegében odáig jutottunk, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma „vadsztrájkot” - azaz előre be nem jelentett, határozatlan idejű, felelős személy nélküli munkabeszüntetést, amely az egészségügyben törvényileg nem megengedett - szervezett egy északkelet-magyarországi városban. Hiszen ezzel ér fel, ha majd' három napra a felkészületlen családok és az alapellátó rendszer nyakába zúdul a feladat, csináljanak a kórházi ellátásra szoruló gyerekekkel, amit tudnak.
Tény, hogy a jelenlegi egészségügyi ellátórendszerben országosan is ellehetetlenült a gyermekek ellátása. Kevés a gyermekorvos, a legtöbb család számára elérhetetlen a gyermekpszichiáter vagy a gyermek-nőgyógyász. Tűnnek el a rendszerből a gyermekápolók. A területi ellátásból hiányoznak a védőnők. A hatóságokat, a felügyeletet, az államtitkárságot nagyon nem érdekli, ma milyen létszámmal és minimum feltételekkel működnek a kórházi osztályok.
Ebben a konkrét esetben a vészcsengőnek már akkor meg kellett volna szólalnia, amikor a sátoraljaújhelyi kórházban dolgozó egy szem gyermekorvos napi 24 órán keresztül folyamatosan "beosztotta magát". Mint gyerekgyógyász, mint neonatológus, mint osztályos orvos, mint főorvos, mint osztályvezető és még mint tanácsadó is, a terület ellátó kollégák és a szülészet számára. Aztán egy szép nap nem bírta tovább. Dr. Abdul Gafor Faris családi ügyek miatt határozatlan időre nem tudta vállalni a munkát.
Ekkor adott ki az EMMI egy közleményt, miszerint ideiglenesen a Miskolcon lévő Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórházat jelölte ki a sátoraljaújhelyi betegek ellátására. Ami azt jelenti, hogy baj esetén a családoknak 80 kilométert kell utazniuk, hófúvásban és a mínusz 15 fokos hidegben, vagy a környéken keresgélni megoldást az alapellátásban dolgozó gyermekorvosoknál. S ha mindez nem volna elég, hát amikor a Facebookon is közzétették a döntést, a kórház patológiai és kórszövettani osztályát vezető főorvos, dr. Bohus Péter egy kommentben a helyzetre és a munkát épp vállalni nem tudó orvosra utalva csak annyit jegyzett meg: "Migráncshiszti”.
Az események után négy nappal a kórházigazgató elhatárolódott a bejegyzéstől a kórház honlapján. Amivel mélyen egyet kell érteni, nem csak jogi szempontból. Kollegiális és erkölcsi okból, sőt a patológus mérhetetlen szakmai tudatlansága okán is. Ugyanis ha az adott időszakban bármely okból az ellátás zavaros volta miatt nemkívánatos esemény, haláleset történne, neki kell ennek okát megtalálni és kimondani. Persze akadna némi teendője a bejegyzéssel a kórház etikai bizottságának vagy a Magyar Orvosi Kamara területi etikai bizottságának is, de ezek működésképtelenségét már ismerjük.
Hogy az eset bármikor megismétlődhet, az benne van a levegőben. Most megy a kapkodás, bár az orvosok toborzása legalább megkezdődött. De az egyetlen, immár újra dolgozó orvossal, dr. Abdul Gafor Farisszal bármikor, bármi történhet, és nincs semmi biztosíték arra, hogy ésszerű segítés, felügyelet és ellenőrzés helyett az államtitkárság nem dönt újra úgy, hogy vigyék a szülők a gyerekeket oda, ahová tudják.
Ha az orvosok, ápolók úgy éreznék, a létszámhiány veszélyezteti az ellátást, és hogy legyen több orvos, ápoló, azért vállalnák, hogy sztrájkolnak - törvényes körülmények között, előre meghirdetve, a még elégséges ellátást teljesítve -, a kormány úgy visítana, mint faluhelyen a most időszerű vágásra vitt malac. Idéznék a szigorított sztrájktörvényt, meg felhoznák az egészségügyi dolgozók felelősségét, sőt rögtön idecitálnák, hogy mi a betegek érdeke. De hogy ebben a történtben mi a kormány és a kórház felelőssége, arról erősen sunnyognak.
Ha nem sikerül a kórháznak hosszú távra rendezni a helyzetet, a szülők megismerik a képet, hogy magányos gyerekek apró keze fogja a kórházi ágy rácsait az elérhetetlen messzeségbe költöztetett gyerekosztályon. Mert a hosszú útra nincs pénz, és a látogatási időhöz alkalmazkodó menetrend sincs.
De a lényeg az, hogy az ellátórendszer irányítói azon a hétvégén meleg szobájukban jót aludtak, miután új ellátási formát találtak Sátoraljaújhelyen: vadsztrájk előidézése a gyerekosztályon némi migráncsozással, az EMMI jóváhagyásával.
A jövőben ez lesz Magyarországon a gyakorlat?
