Gyűlöletspirálban

A Fidesz hódmezővásárhelyi veresége óta sokan feltették önmaguknak a kérdést: a kormánypárt levonja-e önnön kudarcának tanulságait? Befejezi-e vajon a permanens ellenségkeresést, az egész világgal való kurucos szembenállást, illetve változtat-e évek óta megütött militáns hangnemén? Mostanra kiderült: a válasz egyértelmű nem. Soros György felcserélése az ENSZ-szel a kormánypropagandában mindössze stílusbravúr, szépészeti beavatkozás. A hazai választópolgároknak szánt üzenet lényege ellenben jottányit sem változott. Sőt Orbán Viktor a forrósodó kampány hevében mintha a gyűlölet spiráljába került volna; a hatalom elvesztésének hirtelen jött lehetőségétől megrettenve újabb és újabb tabukat dönt le a közbeszédben. Most például gondolt egyet, s mivel az általa teljes titokban befogadott 1300 bevándorlóval mégsem riogathatja a társadalmat, hát a miskolci romákra sütötte rá a „migráns” billogot. Tudjuk, miniszterelnökünk régóta hadat üzent a politikai korrektségnek, a pogromhangulat kialakulásával fenyegető lépését azonban nem csupán holmi széplelkek kifogásolják. Éppen a kormánypárthoz kötődő személyiségek sürgetik a hódmezővásárhelyi fiaskóból ítélve hatástalan gyűlöletkeltés befejezését, illetve a kabinet által nyolc év alatt elért eredményekre építő pozitív kampány megkezdését.

Itt rejlik a lényeg. Merthogy felmutatható eredményeknek igencsak híján van a regnáló rezsim, Orbán hatalompolitikából jelesre vizsgázó mamelukjai pedig kacagtatóan felkészületlennek bizonyultak mindig, ha szakpolitikai kérdésekre kellett válaszokat adniuk. Sőt a probléma ennél is nagyobb. Nem csupán a kormányzóképességhez szükséges szakértelem, hanem az ethosz is hiányzik belőlük. Programjuk kimerül abban, hogy közjogi eszközökkel leválthatatlanná tegyék „a nemzet miniszterelnökét”. Valóban hajlamos ugyan a magyar néplélek a xenofób attitűdre, az intoleranciára; mindazon magatartásmintákra, melyekre a Fidesz kampánycsapata lényegében felépíti önnön stratégiáját. De a választó már a saját bőrén érzi az Orbán-kormány inkompetenciáját. Hazai kórházba befeküdni életveszélyes kaland, gyermekeink pedig rendszerint eszközhiányos, olykor fűtetlen tantermekben sajátítanak el - készségfejlesztés híján - puszta lexikális tudást. A társadalmi ellátórendszerek iszonyatos állapotát, a kabinet szociális érzéketlenségének következtében terjedő nyomort ellenpontozni hivatottak a haszontalan presztízsberuházások, melyekből általában a rendszer kegyeltjei húznak az átlagember számára felfoghatatlan összegű hasznot. Húsbavágó problémákról van szó, sokkal közelebbiekről és megfoghatóbbakról, mint a bevándorlás jelentette „veszély”. Ezért talált utóbbi süket fülekre a választóknál Hódmezővásárhelyen.

Orbán Viktor kényszerpályán mozog, hiszen gyalázatos kormányzati teljesítménye nem lehet kampánytéma. Ideje is kevés az érdemi változtatásra. Marad számára az egyre eszeveszettebb gyűlöletkeltés a nemzetközi közösség és a hazai romák ellen a sorsfordító időpontig, április 8-ig.