Bécsi szelet

Micsoda pompás hangulat lehetett abban az autóban, amelyben a filmforgatásra készülő Lázár János robogott Bécs felé! Titkár balról, sminkes jobbról, operatőr és hangmérnök, egymás szavába vágva ötletelnek, hogy hol kéne a tényfeltárást kezdeni, hogyan lehetne minél alaposabban körüljárni az egykori császárvárosban élő bevándorlók helyzetét.

Mert azt persze fel sem tételeznénk, hogy a kancelláriaminiszter Facebook-oldalára kikerült migráncsos videó nem így készült. Hanem hogy szimplán ráböktek egy utcára, ahol viszonylag sok muszlimnak látszó ember sétál és még járdafelbontás is van, letették a kamerát, Lázár pedig háromszor belemondta, hogy hejjde, fogyik a fehér és keresztény bécsi, tönkrement a város, rettegjetek magyarok. Oszt jónapot, megyünk haza.

Ám a hangulat - hát az tényleg páratlan lehetett abban az autóban. A kancelláriaminiszter, akinek tárcája alatt a háttérintézményekben és kormányhivatalokban 34 ezer ember dolgozik - egy átlagos munkanapon tehát lehet ott dolog elég -, robog Bécs felé. Kizárólag azért, hogy egy bánatos utcasarkon előadjon egy két perces monológot, miközben tudja, mert lehetetlen, hogy nem tudja: Európa szemében ő már komoly ember nem lesz soha.

Tisztában van vele, hogy a megválasztásakor ajnározott Kurz kancellárnak a nagy vonatozás utáni konkrét elhatárolódásáért kell most átadnia Orbán bosszúkokiját. Kétsége sincs afelől, hogy nézőközönsége fejenként ismer két-három honfitársat, aki már rég abban a rémisztő városban keresi elégedetten a boldogulást. És látja magát kívülről, ahogy cinikusan megjátszott rémületén átüt a valódi rettegés.

Tudja jól: nem véletlen, hogy a szóvivőket is évente cserélik, akárcsak a Természettudományi Múzeumban a megsimogatható pintyet. Mert a hazugság is koptatja, elhasználja az embert. Minél kínosabb, annál inkább.