Fájdalom, az idén is úgy kellett ünnepelni az 1848-49-es forradalom évfordulóját, hogy a hatalom nem engedte kiplakátolni a márciusi ifjak 12 pontját. Na, még csak az kéne! Mert az még csak hagyján, hogy "Mit kiván a magyar nemzet?". Kívánni sok mindent lehet, vágyálmai lehetnek bárkinek, ez még elmegy. Csakhogy utána az jön, hogy "Legyen béke, szabadság és egyetértés". Ebből az első kettő rendben van, de az egyetértés az már sokkal veszélyesebb. Előfordulhatna például, hogy a többség azt akarná, váltsunk kormányt, miközben nem hinnék el a sok maszlagot, amivel a médiában naponta próbálják megetetni őket. De ami aztán végképp lehetetlenné tenné az idézgetést, az az első pont: "Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését". Nehogy már valaki azt hihesse, hogy ez most, 170 évvel ama híres március 15-e után, aktuális lehet. Még mit nem, inkább hagyjuk az egészet a fenébe.
Így aztán az idei ünnep szlogenje az volt: "A haza minden előtt". Ez nagyon alkalmas rá, hogy mindazokat felsorakoztassa az egyetlen zászló alá, akik elhiszik a Fidesz legújabb jelszavát: "Nekünk Magyarország azt első". Akik meg nem tömörülnek ide, azok úgysem számítanak. Legalábbis a hatalom számára. Nekik meg az nem számít, hogy ez az idézet Kölcsey Ferenctől való. Aki egyébként 1848-ban már tíz éve halott volt, viszont 1833-ban Emléklapra címmel írta meg a következőt: "Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak / Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT." A Himnusz költőjével nem lehet tévedni - nyilván ez vezette a hatalom propagandistáit.
De jaj, minő figyelmetlenség: a hirdetőoszlopokon, amelyeken az ünnepi eseményekre invitáltak, rajta hagytak régebbi plakátokat is. Például a Hír Tv üzeneteit, amelyeket a csatorna három ismert képernyősének fotójával erősítenek fel. Az egyiken Kálmán Olga - saját műsorát is hirdetve - azt mondja: "Itt még lehet egyenesen kérdezni és kritizálni". A másikon Péterfy Judit azt ajánlja figyelmünkbe, hogy "Itt még tisztán látunk és igazat mondunk". A harmadikon pedig a Híradó egyik műsorvezetője, Jáky-Szabó Gergely állítja: "Itt még úgy mondjuk el a híreket, ahogy megtörténtek".
Nagy újdonságokat persze egyik üzenet sem tartalmaz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy tévéműsorban kertelés nélkül meg kell kérdezni a köz érdeklődésére leginkább számot tartó dolgokat. Amihez természetesen hozzátartozik a tisztánlátás, meg az is, hogy legalább a műsorok készítői ne hazudjanak (az interjúalanyok miatt meg sírjon az ő pártjuk). Az pedig végképp nem nagy találmány, hogy a híreket igyekezzenek úgy elmondani, ahogy azok történtek. És mégis, a média mai állapotát elnézve, teljesen jogosnak látszik, hogy ezeket az evidenciákat óriásplakátokon hozzák a közönség tudomására.
Még akkor is érdemes beszélni róluk, ha - ellentétben a hirdetők szándékával - nem a Hír Tv az egyetlen, amely a sajtó logikus és mindenkori alapelveihez tartja magát. A sajtó szó elé majdnem odaírtam, hogy független, de hát végül is Magyarországon vagyunk, s egyelőre önállósággal és függetlenséggel aligha vádolható bármelyik médium, noha némelyik azért igyekszik legalább a látszatot fenntartani. A Hír Tv valóban nagy utat tett meg korábbi önmagától mostanáig, de azt azért nem tagadhatja, hogy legalábbis igyekszik tulajdonosa kedvében járni (még ha el is hisszük, hogy az illető nem szól bele a műsorok alakításába).
Az RTL Klubnak nem kellett ekkora utat bejárnia, csak arra volt szüksége, hogy elindítsa a Híradót az RTL 2-n is, ami valóban nyomon követi a nap (politikai, közéleti) eseményeit, s nem a bulvár jellegű hírek dominálnak benne. A csatorna hírigazgatója pedig - pont emiatt - joggal használt kemény szavakat a tavalyi Media Hungary konferencián. Teljesen igaza volt Kotroczó Róbertnek, amikor arról beszélt, az újságírás és az újságírás értéke változott, ma már kevés helyen dolgoznak az újságíró szakma szabályai szerint emberek. Majd eljutott odáig, hogy a valódi újságírók kihalófélben vannak. S nagyon érzékletesen szemléltette is, miképpen ítéli meg napjaink újságírását: "Belelépünk a kutyagumiba és nem mondjuk ki, hogy büdös van".
Tessék csak megnézni - vagy meghallgatni - a közszolgálatinak ma már csak csúfolt média hírműsorait, de akár a TV2 híradásait is, s mindjárt világossá válik, hová jutottunk. Ezek a hírpercek és -órák mind olyanok, mintha a kormányzati propaganda hangsúlyozására és illusztrálására születtek volna. Legtöbbször pedig nem is titkolják, hogy csakis és kizárólag a hatalom szólamait kívánják erősíteni. A híreket tendenciózusan fogalmazzák, a riporterek (ha ugyan lehet még így nevezni a kiszolgáló személyzetet) skrupulusok nélkül alákérdeznek és nyíltan vállalják az előre elhatározott mondandó támogatását, a műsorok pedig úgy vannak összeszerkesztve, hogy a közönség egyértelműen tudhassa: kinek van igaza (és így kire kell majd szavazni április 8-án).
Mindebből az is nyilvánvaló, mennyire hamis az idei, Kölcseytől kölcsönzött szlogenje, meg a "Nekünk Magyarország az első" jelszó. Ha a hatalom valóban az ország és a nemzet - nem pedig csak saját - érdekeit képviselné, akkor megteremtené a valóban korrekt és tényszerű tájékoztatás lehetőségét. Erről azonban egyelőre nincs szó. Ahány híradót megnézünk, annyiféle ország képe rajzolódhat ki előttünk. Még szükség van az evidenciákat hirdető plakátokra, mert különben kétségeink lehetnének, milyennek is kell lennie egy igazi tévéműsornak. S 170 év múltán is elérendő cél az első pont: "Kivánjuk a' sajtó szabadságát...".
