Orvoslások

Több mint negyven éve apám egy rendelőintézetben (akkoriban SZTK) hirtelen rosszul lett. Betegtársai a folyosói padra fektették, majd segítséget kértek egy hazafelé induló orvostól. A doki azt mondta, öt perc múlva jön a kollégája, aki majd elvégzi a vizsgálatot. Mire a másik orvos megérkezett, apám elhunyt. Anyámat a rendőrség levélben értesítette: apám halálának körülményeit kivizsgálták, mulasztás nem történt, az ügyet lezárták. Nem kértem vizsgálatot – sírdogált édesanyám -, most pedig a képembe hazudnak. Bánatában fellebbezte a határozatot, amire két civil ruhás rendőr hozta a választ. A zsaruk felforgató némbernek nevezték anyámat, megfenyegették: ha bárkinek beszél a rendelőintézeti esetről, lázításért, felbujtásért lecsukják. Négy évtized után végre nyíltan beszélhetünk téves diagnózisokról, hosszas várakozások miatti halálesetekről. Arra gondolni sem merek, hogy – ilyen iramban - mennyi időbe telik a hibák orvoslása.