Van remény az egyházi változásokra

Publikálás dátuma
2018.03.13 06:31
Ferenc a XXI. század egyházi vezetőjeként hozott új szemléletet a Vatikánba Fotó: AFP/Osservatore Romano
Fotó: /
Öt éve választották meg Jorge Mario Bergogliót, Buenos Aires bíboros érsekét katolikus egyházfőnek. Átfogó változásokat remélt, eddig azonban programjának csak egy részét tudta megvalósítani.

Annyira esélytelennek tartotta magát a 2013-as konklávén, hogy egy egyszerű bőrönddel jelent meg a Vatikánban. Pedig már a 2005-ös pápaválasztáson is sok voksot kapott, s akkor szinte könyörgött a főpapoknak: inkább válasszák meg Joseph Ratzingert. Máig emlékezhetünk arra, amikor 2013. március 13-án felszállt a fehér füst, s nem sokkal később kedvesen, közvetlen természetességgel szólt a Szent Péter téren összegyűlt hívekhez. Szokatlan volt az új hang, gesztusaival hamar belopta magát nemcsak a katolikusok, hanem a más vallásúak, sőt az ateisták szívébe is. Ez személyiségéből is fakadt. Dél-Amerikában napról napra szembesült a szegénységgel, s azzal, hogy mi az egyház legnagyobb baja: hajlamos bezárkózni elefántcsonttornyába, eltávolodik a hívektől. Pontifikátusa alatt sokszor figyelmeztetett arra: a krisztusi szeretet gyakorlása nem bezárkózást jelent, épp ellenkezőleg.

Alighanem éppen azért rá esett a Bíborosi Kollégium tagjainak választása, mert már a konklávé idején kiütközött: minden korábbinál súlyosabb válságba került a katolikus egyház, a Szentszék bankjával kapcsolatos botrányok, a pedofil ügyek miatt. Több felszólaló is figyelmeztetett arra: nem mehetnek tovább a dolgok a régi kerékvágásban, mert annak katasztrófa lenne a következménye. Brazília korábban a világ legkatolikusabb állama volt, az utóbbi két és fél évben évtizedben azonban milliók fordultak el az egyháztól. Ez azonban csak egy példa a sok közül. S akkor még nem is beszéltünk a kínzó paphiányról.

Hiába van tudomása az egyházban szinte mindenkinek a súlyos gondokról, sok főpap hajlamos ezeket a szőnyeg alá söpörni. A konklávé azonban megmutatta: azok az elsősorban európai és dél-amerikai érsekek, püspökök, akik napról napra szembesülnek a bajokkal, azt látják: változtatni kell. Ferenc pápában alighanem az egyház megújulását jelentő II. Vatikáni Zsinatot elindító XXIII. Jánost látták.

Bár olyan sajtóhíreket is olvashattunk, hogy Ferenc pápa megválasztása után összehívhatja a III. Vatikáni Zsinatot, ebből azonban nem lett semmi. Részben azért, mert úgy vélte: először az 1962-1965 közötti zsinat eredményeit kell megvalósítani, részben pedig mert a pápának hamar meg kellett tapasztalnia: rendkívüli ellenállásba ütközik minden lépése. Hiába lép fel nyíltan a szegényekért, a mai egyház nem az elesettek, a nincstelenek egyháza. A kuriális bíborosoknak nem áll érdekében semmiféle nyitás, sem teológiai sem egyéb értelemben, hiszen bármilyen változás nyomán az ő pozíciójuk kerülne veszélybe.

Soha egyetlen egyházfővel szemben sem indult ennyi politikai támadás. A pápa „bűne” ugyanis az volt, hogy mindig hűséges volt alapelveihez, egyházfőként is fellépett a kirekesztettek jogaiért. Kik is a kirekesztettek számára? A szegények és betegek mellett a gazdasági és szexuális kizsákmányolás áldozatai, s azok is, akik a klímaváltozás miatt kénytelenek elhagyni lakóhelyüket. Róluk Laudatio Sii enciklikájában külön is megemlékezett. A kirekesztettek közé tartoznak számára a menekültek is. Ezzel kivívta a jobboldali radikális populista pártok haragját. Matteo Salvini, a március 4-én megrendezett olasz parlamenti választás győztese nyílt konfrontációba került emiatt a Vatikánnal. Ám itthon is olvashattunk olyan kommentárokat egyes véleményvezérektől, akik demens vénembernek nevezték a pápát. Ferenc támadói magukat a kereszténység legfőbb letéteményeseinek tartják, ám szélsőséges megjegyzéseik alapján az a benyomásunk támadhat, mintha nem is olvasták volna az evangéliumokat, és sejtelmük sincs arról, mit is jelent a krisztusi szeretet fogalma.

Kezdetben valóságos eufória övezte a pápa minden lépését, ez azonban később alábbhagyott, mert azok, akik radikális változásokat reméltek, például a papi nőtlenség, a cölibátus tekintetében, csalódniuk kellett. A pápának olyan ellenszélben kell fellépnie, hogy még a kisebb eredményekért is meg kell küzdenie. Óriási nehézségek közepette sikerült elérnie, hogy könnyebben szolgáltassák ki a szentségeket azoknak, akik elváltak, majd újra megházasodtak. Az ultrakonzervatívok nyílt levelekben támadták az egyházfőt, „eretnekséggel” vádolva például Evangelii Gaudium („Az evangélium öröme”) című apostoli buzdítását. Ebben külön fejezetet szentelt az egyház „halaszthatatlan megújulásának”. „A missziós szempontból megfogalmazott lelkipásztorkodás megköveteli a kényelmes, »mindig így csináltuk« lelkipásztori elv feladását” - fogalmazott.

Sokan félnek a a pápának az egyház átalakítására vonatkozó programjától, hiszen ennek az a legfőbb mondanivalója: vissza kell térni a krisztusi gyökerekhez, ki kell űzni a templomból a kufárokat, azokat, akik álszent ábrázattal veszik magukhoz Krisztus testét, életvitelük azonban nem éppen a felebaráti szereteten alapul.

A nehézségek ellenére nem tekinthető eredménytelennek az eltelt öt év. A pápa primátusa megmaradt ugyan, Ferenc pápa azonban közelebb hozta az egyházfőt az emberekhez, hiszen igazolta: Krisztus földi helytartója is esendő személyiség, aki a hívek imái nélkül nem tud végigmenni az általa kijelölt úton. A Szent Márta házban egyszerű lelkipásztorként szolgál, kitaposott ortopéd cipőjét le nem cserélné, egyszerű szolgálati gépkocsival rendelkezik. A pápa példát ad: nem elég beszélni az egyházi személyiségeknek a szegényekről, úgy is kell élniük.

A 81 éves Ferenc pápa nem ért útja végére, bár korábban megpendítette lemondásának lehetőségét, a Vatikán szerint már nem tervezi ezt. Ha már ő nem is viheti véghez a legnagyobb reformokat, előkészítheti azokat azáltal, hogy hozzá hasonló bíborosokat nevez ki. Akár már idén, de legkésőbb jövőre bíborosi konzisztóriumot rendezhetnek, így a Bíborosi Kollégiumban többségbe kerülhetnek a Ferenc által kinevezett főpapok. Ez az egyetlen esély az átfogó változásokra.

2018.03.13 06:31

Nem hajlandó pszichiátriai vizsgálatra menni Marine Le Pen

Publikálás dátuma
2018.09.20 16:02
Marine Le Pen
Fotó: AFP/ YANN COATSALIOU
„Megnézem, hogy a vizsgálóbíró hogyan képzeli el a rákényszerítésemet“ – jelentette ki.
Marine Le Pen, a francia radikális jobboldali Nemzeti Tömörülés (korábbi Nemzeti Front) elnöke felháborodásának adott hangot csütörtökön, amiért az Iszlám Állam nevű terrorszervezet kivégzéseiről készült fotók közzététele miatt folyó eljárásban az ügyészség a törvényeknek megfelelően elrendelte a pszichiátriai vizsgálatát – írja az MTI.
„Ez egyszerűen elképesztő. Ez a rezsim tényleg kezd félelmet kelteni”
– írta Le Pen a Twitteren.
A közösségi oldalon közzétette a vizsgálat elrendeléséről szóló szeptember 11-i dátumú bírói végzést is, úgy fogalmazott:
„Azt hittem, már mindenből megkaptam a magamét: hát nem! Amiért elítéltem az Iszlám Állam szörnyűségeit Twitter-üzenetekben, az igazságszolgáltatás pszichiátriai vizsgálatnak vet alá. Még meddig mennek el?”
A vizsgálatot az a vizsgálóbíró rendelte el „a lehető legrövidebb időn belül”, aki márciusban megindította az eljárást Marine Le Pen ellen, amiért az Iszlám Állam nevű terrorszervezet kivégzéseiről készült fotókat tett közzé 2015 decemberben a Twitteren. A képviselő a terrormilícia propaganda-felvételei közül hármat tett közzé, az egyik fotón James Foley amerikai újságíró lefejezett holtteste volt látható. Ez utóbbit később törölte, miután az újságíró családja mély felháborodását fejezte ki. A politikus „Ez az Iszlám Állam!” üzenettel az után töltötte fel a képeket, hogy a BFM francia hírtelevízió egyik kommentátora, Jean-Jacques Bourdin párhuzamba állította a dzsihadista csoportot és Marine Le Pen pártját. Az ügyben eljáró Párizs közeli Nanterre-i ügyészség szerint a törvények alapján kötelező orvosi vizsgálat elrendelése abban a bűncselekményben, amellyel Marine Le Pen gyanúsítják. A pártelnök a nemzetgyűlésben jelezte, hogy nem hajlandó magát alávetni a vizsgálatnak.
„Megnézem, hogy a vizsgálóbíró hogyan képzeli el a rákényszerítésemet“
– mondta Le Pen a francia sajtónak.
A Nemzeti Tömörülés képviselői diktatórikus eljárásnak minősítették a pártelnök elleni intézkedést. A Twiterren Louis Aliot, a Nemzeti Tömörülés alelnöke, Marine Le Pen élettársa azt írta, szerinte az ellenfelek pszichiátriai vegzálása szovjet és a totalitárius rezsimek specialitása.
Jean-Luc Mélenchon, a radikális baloldali Lázadó Franciaország elnöke pedig úgy vélte, hogy
„nem ilyen módszerekkel lehet a szélsőjobboldalt visszaszorítani. Marine Le Pen politikailag felelős a politikai tetteiért.”
Marine Le Pen ellen „erőszakos tartalmú fotók közzététele” a vád, ami háromévi szabadságvesztéssel és 75 ezer eurós pénzbírsággal sújtható.
2018.09.20 16:02
Frissítve: 2018.09.20 16:02

Október 20-án választ társelnököt az LMP

Publikálás dátuma
2018.09.20 15:35

Fotó: Népszava/ Vajda József
Elnökségi tagot is választanak, miután Angyal Károly ismét pártigazgató lesz.
Október 20-án tartja részleges tisztújító kongresszusát az LMP, ahol megválasztja új női társelnökét – mondta el az ellenzéki párt országos elnökségének titkára csütörtökön az MTI-nek. A kongresszus kiírását Szél Bernadett lemondása teszi szükségessé. Kanász-Nagy Máté közölte: megkezdődött a jelölési folyamat a pártban, amely október 10-én zárul. Az LMP egy elnökségi tagot is választ, miután Angyal Károly ismét pártigazgató lesz, ez a pozíció pedig összeférhetetlen az elnökségi tagsággal. A kongresszus az alapszabályt is módosítja némileg, átfogó változtatás azonban várhatóan csak az év végén vagy a jövő év elején lesz, addig csupán a működési anomáliákat kívánják orvosolni – tette hozzá a titkár. A tanácskozáson megvitatják a párt stratégiáját, és döntést hoznak arról, milyen szövetségi politikát kövessenek a jövő évi önkormányzati választáson. Kanász-Nagy Máté nem zárta ki, hogy a kongresszuson szó lesz az etikai bizottság országgyűlési választással kapcsolatban hozott elmarasztaló döntéseiről is, erről azonban még nem hoztak végleges döntést. Szél Bernadett azt követően mondott le társelnöki, valamint frakcióvezetői pozíciójáról, hogy az etikai bizottság három évre eltiltotta minden párttisztségtől, lehetővé téve azonban számára azt, hogy már meglévő társelnöki posztjáról ne kelljen lemondania. A büntetést azután kapta, hogy a választási kampányban maga is tárgyalt visszalépésekről annak ellenére, hogy az LMP kongresszusa korábban az önálló indulásról döntött.
Szerző
2018.09.20 15:35
Frissítve: 2018.09.20 15:35