Kácsor Zsolt ma este felolvas

Publikálás dátuma
2018.03.19. 06:48

A Szépírók Társasága Ajánlom a könyvedet című rendezvénysorozatának ma esti alcíme: 32 vallomás/ 32 bolond. Szerzőnk, Kácsor Zsolt ajánlja Egressy Zoltán Júlialepke című kötetét, Egressy Zoltán ajánlja Kácsor Zsolt Harminckét bolond című könyvét. Ez az elvarázsolt regény egy mániás depressziós festőművészről szól, akiben a saját bolond nagyapja azért született újjá, hogy jóvátehesse a család bűneit. Az est házigazdája Bárdos Deák Ági. Az esemény fél 7-kor kezdődik a budapesti Gödör Klubban, mely anyagi nehézségei miatt sajnos hamarosan bezár, így tovább szűkül az alternatív kultúra kedvelőinek találkozó helye. 

Szerző

Adott egy másik ország lehetősége

Publikálás dátuma
2018.03.19. 06:46
Balra Lakner, jobbra Tóth. A 168 óra két vezetője a teljes kormányzati ciklust végigelemzi.
Lakner Zoltán és Tóth Ákos második alkalommal elemez végig egy teljes kormányzati ciklust. Kötetbe gyűjtött írásaikat holnap mutatják be a Smúzban. Remények és csalódások választástól választásig.

A héten megjelent Volna itt egy ország című könyv már a második közös publicisztika-kötetük. "És ha előbb-utóbb eljön az elkerülhetetlen bukás pillanata, abban nem lesz semmi patetikus, nem lesz benne nagyság, erő, szépség, még csak giccs sem adatik, az a bukás a miniszterelnök önképét roncsolja majd össze, s ez az, amitől az ő szívét is összefacsarja a jeges rémület: retteg saját megszégyenülésétől." Azt hinnénk, az írás magányos tevékenység. Miként lehet közösen gondolkodni, kérdeztük a szerzőpárost. "A mi barátságunk és a közös munkánk története tulajdonképpen azzal kezdődött, hogy egymástól függetlenül párhuzamosan gondolkodtunk, aztán elkezdtünk sűrűn beszélni egymással, most pedig együtt dolgozunk, tulajdonképpen pontosan az a munkánk, hogy másokkal együtt közösen gondolkodjunk." - válaszolt lapunknak Lakner Zoltán, a 168 óra főszerkesztő helyettese. Tóth Ákos, a hetilap főszerkesztője, a 2016-ban megszüntetett Népszabadság egykori lapszerkesztője azt mondja, fiatalabb korában nem értette, mire jók a szellemi műhelyek. "De ma már tudom, hogy ha az ember magára marad, még ha sűrűk is a gondolatai, hajlamos a szellemi elvadulásra. A barátság, a közös munka a tisztánlátás megőrzésének egyik forrása."

Hogy a két szerző közül ki az optimistább az ország jövőjét találgatva, Lakner elmondja, hogy sok olvasóhoz hasonlóan reménykedő derűlátás és a végletes kétségbeesés hullámzását élik át ők is, csak éppen azzal a szakmai felelősséggel, hogy nem üdvrivalgást vagy sírfeliratot kell közzétenniük, hanem elemző szövegeket. Tóth szerint az írásaik eredője is annak elismertetése, hogy mindenkinek joga van emberhez méltó élethez, tehát egyiküknek sincs oka túlzott optimizmusra. A kötetben megemlékeznek a 2016-ban elhunyt Megyesi Gusztáv publicistáról is. "Hiányzik, ahogy nyilván nagyon sokaknak - sóhajt Lakner. - És nagyon hiányzik az egyik törzshelye, a Népszabadság, meg egy tisztességes közszolgálati média úgyszintén. Sok veszteséggel kell együtt élni, amelyeket feldolgozni szinte lehetetlen. Még azt is hozzátenném, az én nemzedékem már a lebomlás idejére érkezett meg, a nálam fiatalabbaknak, például egyetemi hallgatóimnak pedig történelem, hogy volt egy vitális és erős baloldali-liberális közélet."

A közös kötetben szereplő szövegek logikája nem engedi meg, hogy letegyünk egy másik ország lehetőségéről. "Rengeteg történelmi, szociálpszichológiai, politológiai érv szól amellett, hogy nagyjából ez a jussunk, amiben élünk, az én számomra mégis erősebb, amit Bibó István és Szűcs Jenő vallott: a történelem nem célirányos folyamat, hanem alternatívák közötti választás. Most azt hiszem az alternatíva megépítésének kellene napirenden lennie, ebben áll a közéletben szerepet vállalók felelőssége is" - világít rá Lakner. Tóth Ákos úgy fogalmaz, ő kétségbeesve hisz az értelemben, és nem fogadja el megváltoztathatatlan adottságként, hogy nekünk ez jutott. "Én abban a reményben engedtem el a könyvet, hogy a munkánkon átüt annak a szenvedélyes hite, hogy lehet ezt másképp is csinálni."

Tekerjük a prést – részlet a kötetből
"Meg lehet szokni. Mint ezt a maró-keserű érzést, ezt a fojtogatót, ahogy az ember érzi, hogy szűkül a tere, a levegő sűrűsödik körülötte, szinte helybe préseli, és a többiek csak nézik, megjegyzéseket tesznek rá, odavetnek neki valamit, vagy jobb esetben rá sem hederítenek már, hogy ott áll egy helyben, akár a koldus az aluljáróban, megelevenedett szemétládaként, de mégis az élet részeként, s lassan eljut oda, hogy kívülállóként nézi önnön magát, saját határait próbálgatja, hogy meddig mer ő elmenni és meddig mernek elmenni ővele (bármeddig), egyik helyzetből a másikba pörög, és azt hiszi, hogy a saját akaratából történnek a dolgok, pedig csak belemerevítették a történetbe, amit úgy él meg, mintha az övé lenne. Meg lehet szokni. Ezt a megszokást is meg lehet. Amiben normálisnak és természetesnek tűnik mindaz, ami nem lehet se normális, se természetes.

Találkozás a szerzőkkel: Könyvbemutató beszélgetés a szerzőkkel és Krug Emíliaval március 20-án, kedden, este 6 órakor a Café Smúzban (Budapest, Kossuth Lajos tér 18.)

Szerző

Gyönyörű a Román Csarnok

Publikálás dátuma
2018.03.19. 06:45
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Hatalmas az érdeklődés a húsvétig ingyen látogatható műemlék iránt. A rossz idő sem tántorítja el azokat, akik szeretnénk kihasználni a lehetőséget.

- Arra nem számítottam, hogy egész végig egy magyar zászló fog az arcomba lengedezni, de mindegy. Legalább elmondhatom, hogy magyar vagyok, ha már a miniszterelnök úr eszerint osztályoz - a visegrádi fiatalemberhez hasonlóan a legtöbben humorral próbálják elejét venni a hosszú várakozással máskor együtt járó zsörtölődésnek. A szemerkélő esőben a vártnál is többen gyűltek össze a Szépművészeti Múzeum főbejáratánál. A kígyózó sorban ugyan békésen megférnek a békemenetesek, az ellenzéki összefogást sürgetők és a kétfarkú kutyások, de az ázott zászlók és a félárbócra eresztett esernyők mégis folyamatos konfliktusforrást jelentenek. - Egy a tábor, egy a zászló, a tiedet tedd le, László! - halk poénnak indul a sor vége felől a hevenyészett rigmus, de néhányan szót fogadnak, és inkább a kerítés mellé teszik az addig leginkább útban lévő tárgyat. A napközben is folyamatosan dagadó sorban egyre közelebb állnak egymáshoz a kisebb-nagyobb társaságok, önkéntelenül is hallva mások megjegyzéseit, kérdéseit, és a bejutásra vonatkozó információkat.

Afféle hírügynökségi tevékenységet lát el egy egyetemistának tűnő fiatalember, erős akcentussal beszéli a magyart, többen meg is kérdezik tőle, hogy lengyel-e, de csalódást okoz, "csak" német, fogorvosnak tanul. Ő olvassa fel az okostelefonjáról, hogy bent nincs idegenvezetés. "Hetven év után nyitották újra a Román csarnokot." - tájékoztatja a körötte álló nemzeti érzelmű nyugdíjasokat. - Jomán? - kérdezi az apukája nyakában ülő esőkabátos ovis, aki eddig az egyik néni kerámiakokárdájával volt elfoglalva. A válasszal késlekedő szülőket kis tanakodás után nem a nyugdíjasok, hanem az egyforma sárga ernyők alá tömörült olasz turisták idegenvezetője segíti ki. - Itt tartotta a múzeum a különböző stílusú, például román kori gipszmásolatokat. Akkoriban nem voltak charterjáratok, nem tudtak elugrani egy hosszú hétvégére múzeumba, így másolatokat állítottak ki a múzeumok, hogy mindenki mindent lásson - a mondatot aztán elismétli olaszul is. Pedig feleslegesen teszi, mert a turistái éppen azt ellenőrzik a mobiljukon, hogy melyik vezérnek mi a neve a Hősök terén. Nevetgélve próbálják kiejteni Töhötöm nevét, aztán megegyeznek, hogy biztos egy törökről van szó.

Mivel a Román csarnok a múzeum átfogó rekonstrukciójának köszönhetően újult meg, így a sorban állók között nem marad szó nélkül a Liget Budapest projekt. Abban még a keményebb hangot megütő Ligetvédők is egyetértenek, hogy okos húzás volt a Szépművészeti felújításával kezdeni a projektet, hiszen így - ha esetleg mégsem valósul meg a sokat vitatott múzeumnegyed -, a Szépművészeti akkor is a terv nyertese lesz. - Baán László nagyon jó szakember, és okos is - teszi hozzá nekünk az idegenvezető. - Nézzenek csak körbe. Mi magunk vagyunk Baán élő marketingeszközei. Sorba állunk a múzeuma előtt az esőben. A Szépművészeti az ő igazgatósága alatt a bezárás előtt is erről volt híres. Amikor erre kanyarodtunk a városnéző buszokkal, büszkén mutattam, hogy olyan jó kiállítások vannak Budapesten, hogy kint áll a sor vége.

A csarnokban aztán mindenki elnémult egy pillanatra. A csaknem 900 négyzetméter alapterületű, középkori bazilika belső terét megidéző terem modern világítási rendszert is kapott, így még látványosabbak a falfestmények. Azok rekonstrukcióját 70 restaurátor végezte, 100 különböző színű pigmentet és 5500 aranymetál lapot, azaz 5 és félkilogramm aranyat felhasználva. "A historizáló festések felújító restaurálása volt a feladatunk, az elvégzett munkát részletes dokumentáció tartalmazza – válaszolt lapunk kérdésére tavaly júniusában Seress András vezető restaurátor, amikor elkészültek az oszlopfőkkel.

Gliptotéka volt eredetileg – a közönség másolatok segítségével ismerte meg a művészetet

Ezelőtt száz évvel a Román Csarnok csodásan díszített terében elhelyezett gliptokéka (gipszmásolatok tára) a múzeum egyik legfontosabb attrakciója volt. Az internet előtti világban, a tömegturizmus megindulása előtt az volt a gyűjteményekben a nemzetközi trend, hogy a híres művek másolatait elkészítették gipszből, így a képzőművészet szerelmesei mindenhol megcsodálhatták a műveket (hitelesített másolatban). A Szépművészeti Múzeum földszinti termeit és csarnokait mind egy-egy művészettörténeti korszaknak szentelték, és igyekeztek az adott korszakból származó szobrok másolataival díszíteni.

A Román Csarnok felújítása előtt komoly logisztikai problémát jelentett, hogy mi lesz a benne felhalmozott gipszszobrokkal. Ugyanis amikor a háborús sérülése miatt bezárták, akkor automatikusan raktárrá vált, így az eltelt 70 évben telezsúfolták törött gipszangyalokkal, épületdíszek másolataival, kisebb-nagyobb (főként hatalmas) szobrokkal, köztük Donatello egyik lovas szobrának másolatával. A gyűjtemény végül - mintegy a Liget Projekt kiegészítő épületeként hasznosuló - komáromi Csillag erődbe kerül majd, és az intézmény filiájaként fog működni. Ez a maga nemében egyedülálló múzeum lesz, hiszen az egyetemes művészet legnagyobb alkotásai, például a Laokoón-csoport is látható lesz benne, gipszváltozatban. A '40-es évekre divatjamúlt, 1000 darabos budapesti másolatgyűjteményt a bombázás elől nem menekítették el, de a többség így is túlélte a háborút. A csarnok teteje beszakadt, a terem beázott, a látogatók többé nem láthatták - egészen mostanáig.

Látogatási rend
A Román csarnok április 2-ig mindennap 10 órától látogatható. A belépés érkezési sorrendben történik. Időpontot csoportok sem tudnak foglalni, a sort mindenképpen végig kell állni. Tárlatvezetést a múzeum a mostani időszakban nem biztosít. Az utolsó vendégeket 17 órakor engedik be az épületbe.
A nagyközönség számára a Szépművészeti Múzeum új állandó kiállításaival október végén nyílik meg.