Királyválasztáskor Meseországban azidőtájt ostromállapot vala. Az népek zúgolódának, mert az rablólovagok országszerte megsokasodván sok fosztogatások történülének. Nemcsak az pórnép, de az köznemesség is elégedetlenkede úgy az oskolák állapotárul, ahol az diligentia deklamáltatása siralmas vala, mint az ispotályok állapotárul, aholis már chirurgus ’s ápolónővér nem találhatván nagy miseria sanitatis leve.
Ezért az kürtök megfújattak, az vezérek összehívák harcosaikat. Némely vezérek félretevék korábbi discrepantiáikat és elkezdtenek cordialiter szót érteni egymással. Az királypárti hatalmasok félelmeikben váraikba húzódtanak, kapuikat bezárák. Az ostromló népek az várak alá gyülekezének ’s hangos szóval hívogaták – lege artis - bajnoki próbára az várvédőket. De senki nem jöve. Egyetlen bajnok támada, Petrus vitéz, aki kihívá és páros viadalban legyőzé az várvédők bajnokát. Meseországban az első fontos vár elesett vala.
Az királypárti urak ettől megrettenének. Hírvivőik útján elhíresztelék, hogy az ostromlók idegen vallású barbár hordák segedelmével akarnák fondorlattal bevenni váraikat ’s Krisztus keresztje helyébe az Sátán undok jelét tűznék ki. Az ostromló vitézek némelyikét még perditákhoz való bűnös viszonnyal ’s más hamisságokkal is megcsúfolák in assassinato characterico. Bevett szokásuk szerint ad libitum vesztegeték az pórnépet, mindhiába.
Az várurak ezért új defenziv methodust eszelének ki. Elkezdették az ördögöt az falakra fösteni. Az várak, városok falain megjelenének az ördögök képei, um. Belzebub, Lucifer, Astaroth, Beliál sat. mikor épen melyik vala soros. Ezen képeket az ostromló vitézek nagy delíciával studírozák, ám egy idő múlva már csak pökének reájok.
Az váraikba szorúlott királypárti urak ezután bűbájossághoz folyamodának. Bódító erejű narrációs aknákat rejtegetének az ostromló vitézek sorai közé. Olyanokat, miknek bűvös ereje elveszi az tisztánlátás fényét, megzavarja az elmét, nyugtalan álmokat hoza ’s az vitézi kurázsit gyengítendené. De azonban nem gyengíté.
Ceterum censeo, Meseország megosztása elmélyülende. Az pártoskodás sok kárt okoza az nemzet testében, de méginkább az lelkében. Úgy mondják az annalesek, hogy Meseország ezideji királya böffentette ki magábul ez mondást: „a haza nem lehet ellenzékben”. No hát amikor még ellenzékben vala őkelme! Azóta Meseország népe két pártra szakadtatott: „nemzeti érzelműek” valamint „idegenszívűek”. Úgy tartja az köznép, hogy az mai pártoskodásoknak ’s Meseország romlásának primordiális oka ezekben az mondásokban rejtezik. Meseország királya erősen őrzi privilegiumait, ezért eminens érdeke az pártoskodás, alkalmazván Róma gyakorlatát: „divide et impera!”. Ebben, ’s nem egyebekben őfelsége egész uralkodása alatt excellált.
Meseország erős romlása az köznép lelkében kulminála: az hitében megfogyatkoza, reményeiben csalatkoza, ifjúsága atyáinak földjét elhagyá ’s külországokban kerese jövendőt hazája helyett, szüléit magukra hagyatván.
Serkenj Meseország új riadóra,
Őseid földje veszélyben!
