Nagyméretű, rózsaszín festményekből és fekete-fehér rajzokból álló kiállítással ünnepli születésnapját Fehér László a Fészek Galériában. Tudatos volt a helyszínválasztás, ugyanis 1981-ben a galéria alapítója, Molnár Éva művészettörténész egy táviratot küldött az akkor még huszonnyolc éves festőművésznek, hogy állítson ki nála egy csoportos kiállítás keretében. A fiatal művész így olyan nagymesterek között szerepelt, mint Hencze Tamás és Vilt Tibor, ráadásul Fehér Nyolc nap című képe a galéria fő falára került. A nyolcvanas években még több alkalommal is kiállított a Fészekben, mielőtt nemzetközi ismertségre tett szert. A kultikus galériát viszont sosem feledte, 2003-ban is ugyanitt ünnepelte ötvenedik születésnapját, ahogy bő egy hete a hatvanötödiket.
Jelenlegi munkái családi fotók alapján készültek, amelyeken felesége, Geisler Edit, a rokonaik, vagy maga a művész tűnik fel. Az ötvenes-hatvanas években készült képeket Fehér felesége nagybátyjától, Jánostól kapta, és már első pillantásra megfogta a fotók különös atmoszférája. Amikor a művész a képeken meglátta az elegáns ruhába öltözött, kisimult arcú férfiakat, nőket, azok olyan érzést keltettek benne, mintha sosem lett volna világháború. Fehér elhatározta, hogy a fotók alapján egy sorozatot fest, de azok hátterét, a fákat, az eget, az épületeket mind kitörli feketével vagy rózsaszínnel. – A képekről eltüntettem a környezetet, vagyis kifestettem a hátteret, és kifestettem az időt is – mondja. Rendhagyó módszerével az alakok kiszakadtak a térből, kiléptek az időből, és már csak önmagukban léteztek, bekerülve egy végeláthatatlan űrbe.
Fehér László Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festőművész 1953-ban Székesfehérváron született. Munkái számos közgyűjteményben, többek között Bécsben, Oslóban és Torontóban is megtalálhatóak.
Fehér fényképészethez való viszonya nem újkeletű: 1974-ben, a Képzőművészeti Főiskolán már fotók alapján alkotott, igaz, akkor még színes, pasztózus képeket festett. Egy évvel később, mikor lediplomázott, úgy döntött, hogy a színes képi világot maga mögött hagyja, és helyette a fekete és a fehér tónusaiban fest társadalomkritikus műveket. Fehér aluljárókban, a földalattiban fotózott, az emberek tényleges valóságára volt kíváncsi. – A szürke hétköznapokat fotóztam fekete-fehérben. Kiiktattam minden színt – mondja. A fényképek alapján készült festményeken Fehér a hitelességre, egy dokumentarista tárgyilagosságra törekedett, így állítva tükröt a társadalom elé, mellyel kihívta az akkori hatalom nemtetszését.
A Fészekben bemutatott nagyméretű vászonképeit rózsaszínnel festette meg, arra pedig a szürke és a fehér árnyalataival ábrázolta az alakokat. Így Fehér részben visszatért 1989-es rózsaszín korszakához, de jelen művei már más üzenetet hordoznak. – Egy olyan köztes színt kerestem, amellyel kifejezhető az emlékek álomszerűsége – mondja. A képek viszont nem nosztalgikusak, hisz bár a saját idejükben, egy konkrét időpontban játszódnak, Fehér érzékeny stílusának köszönhetően az időtlenséget sugallják. Egy fotó készítésekor, a fényképezőgép gombjának lenyomása után ugyanis a pillanat „meghal”, de Fehér pont ezeket a pillanatokat hozza vissza, és teszi őket megismételhetővé légies ábrázolásával. Filozófiája szerint ugyanis pont ezek a megismétlésre váró személyes emlékek azok, melyek életben tartják az egyént, melyekből összeáll egy ember története.
NEMZEDÉKEK 2016 – olaj, akril, vászon FORRÁS: FÉSZEK GALÉRIA
Fehér képei éppen ezért örvendenek nagy népszerűségnek, állítson ki bárhol Európában, az Egyesült Államokban vagy legutóbb, tavaly ősszel Pekingben, a The Parkview Museumban, ahová harminc, nagyméretű képpel érkezett, vagy Szingapúrban, ahol olyan nagy nevek mellett állított ki, mint az olasz festő, Michelangelo Pistoletto vagy brit Gilbert & George duó. Fehér nem titkolja műveinek lényegét: ő olyan alapvető emberi értékeket, helyzeteket ábrázol, melyek a világ minden pontján minden ember számára ugyanazt jelentik. – A szerelem ugyanúgy szerelem Párizsban, New Yorkban vagy Tokióban ahogy Budapesten – vallja Fehér. Az emlékeket idéző képeknek viszont nincs egyetlen olvasata, Fehér László családtörténetének és hétköznapjainak jeleneteit minden befogadó a saját személyes élményein keresztül értelmezheti.
A művész mostani kiállítására számos régi barát, családtag és rajongó érkezett, valamint jelen volt a kilencven éves Molnár Éva is, aki még az ifjú Fehért hívta meg ’81-ben a galériába. Így a megnyitó estéjén a köszöntők alatt megelevenedett a múlt, és ahogy Fehér képein, ha pár percre is, de megállt az idő.
INFÓ:
Fehér László Emléknyomatok című kiállítása április 8-ig látható a Fészek Galériában (7. kerület, Kertész utca 36.), hétköznapokon 15-21-ig, hétvégén 10-18-ig.
