Csákvári Géza;
film;Lengyel Balázs;Lajkó - Cigány az űrben;
2018-03-29 07:45:00
A tolerancia belülről fakad
Számos másoknak írt forgatókönyv után most először Lengyel Balázs meg is rendezhette az egyiket: a Lajkó – Cigány az űrben című szatíra az ötvenes évek távlatából mutat nekünk görbe tükröt.
- Honnan jött ez az abszurd ötlet: „Cigány az űrben”?
- Az írótársammal, Lovas Balázzsal azt gondoltuk, nem lehet a cím csak úgy simán Lajkó, mert az összes újságíró azt hitte volna, hogy dokumentumfilmet forgatunk Lajkó Félixről. Hollywoodi szokás az úgynevezett high concept, melynek a lényege, hogy már a film címében benne a magja az alapötletnek, mint például a Kígyók a fedélzeten esetében. Egyszóval, már a cím alapján gondolhat bárki bármit a filmről, ez észe annak a gondolati káosznak, ami uralkodik ma a politikai korrektséggel, a kisebbségek elfogadásával, a toleranciával kapcsolatban. Ehhez jön hozzá, hogy sejthető: nem Lajka kutya és Gagarin voltak az elsők az űrben.
Zseniális ötlet: Lengyel Balázs azzal a hipotézissel állt elő, hogy mi történik akkor, ha a szovjetek nem is Lajka kutyát majd Gagarint küldték fel elsőként az űrbe, hanem egy derék magyar romagyereket, aki miután visszatért, a Gulágra száműzték.
- A filmben ábrázolt brezsnyevi éra sok hasonlóságot mutat mindennapjaink társadalompolitikai rendszerével, a filmben is számos az áthallás. Vagy csak újságírói paranoia, ha ezeket belelátom?
- Nagyon remélem, hogy nem csak az. Az egyetlen létjogosultsága minden múltban játszódó filmnek, ha el akar mondani valamit a jelenről. Ennek két vetülete van: elmeséli, milyen ma élni, a másik pedig az aktuálpolitikai. Úgy vélem, a Lajkóra mindkettő áll.
- De mégis, milyen reakciót várnak? Nem mellékesen Lovas Balázzsal önök jegyzik a Kojot forgatókönyvét is, ott brutálisan átjött az üzenet.
- Aktívan részt vettem az Aranyélet második évadában forgatókönyvíróként, ott is kitapintható ez, hiszen egy oligarcha játszik meghatározó szerepet a történetben. Nem szokásom elbújni az elől, hogy reflektáljak arra, amiben élünk. Az utóbbi évtizedben sok okos és formabontó film készült, viszont kevés, amely érzelemgazdag is lett volna. Azt szerettük volna megmutatni, hogy egy szatíra is tud emóciókat megmozgatni. A Lajkót körülvevő őrületnek benne kellene kiváltania valamilyen reakciót, de mivel ez nem történik meg, ez a nézőkre marad. Átveszik a frusztrációit.
Forgalmazó: Vertigo Média
- A Lajkó humora leginkább menzelinek mondható.
- Ennek nagyon örülök. Egy alkotó szerető apaként öleli magához az összes figuráját, még a Kojot oligarcháját és a Lajkó Brezsnyevét is.
A toleranciának nem egy magunkra erőltetendő keretrendszernek kellene lennie, hanem belülről kell fakadnia – ezt folyamatosan érzem Menzel műveiben. Egyébként meg borzasztóan furcsa, hogy egy keresztény országban ezt tanítani és magyarázni kell.
- A brezsnyevi csók kapcsán felépíteni a kommunista homoszexualitás belső világát - nem fogja minden néző díjazni.
- Pedig van alapja. Amikor kutattunk a témában, kiderült, hogy az ötvenes években gyakran szerveztek be kémnek homoszexuális embereket, mivel azt gondolták: ha valaki képes volt a társadalom elől eltitkolni ezt a vonzalmát, akkor kémnek is alkalmas lesz. Ezt összekötöttük a brezsnyevi csókkal, mindemelett szerettem volna két pocakos, ötvenes férfi őszinte vonzalmát megmutatni, méghozzá úgy, hogy egyszerre legyen polgárpukkasztó és szép.
- Magyarországon roma témában életveszélyes sztereotípiákkal viccelődni, nem?
- Abszolúte az. Filmkészítőként a feladatom, hogy feszegessem a határokat és úgy gondolom, tűpontos az ábrázolás. Azt a két pólusú társadalmat, melyben élünk Magyarországon, és lassan az egész világon, a humorral lehet bombázni. Emiatt biztos fognak rám haragudni, mivel mennyivel egyszerűbb lenne, ha a politikai korrektség mögé bújva viccelődnénk. A szalonrasszizmus az ötvenes években és most is jelen van. Nem elég azt mondani: legyünk toleránsak. Meg kell mutatnunk a világot olyannak, amilyen.
"1957 elején a Nagy Szovjetunió úgy dönt, hogy baráti országai közül Magyarországnak ad esélyt, hogy kiválassza a földkerekség első kozmonautáját, aki majd az első ember lehet az űrben. (...) . Ám előbb Bajkonurban, egy különleges verseny keretében dől el, hogy a magyar Lajkó (...)lesz-e a szerencsés kiválasztott, a versenyt ráadásul maga Leonyid Brezsnyev elnököli" - olvasható a film ismertetőjében. 1957-ben a Szovjetunió vezetője a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára, Nyikita Hruscsov volt, akinek 1971-es halála után lett a párt főtitkára Leonyid Brezsnyev. Az 1956-os pártkongresszuson a szovjet vezetés elhatárolódott a sztálinizmustól, benne a Gulag-munkatáboroktól, amelyet 1960-ban felszámoltak. (a szerk.)
- Mennyire volt nehéz átverni a filmtervet a támogatási rendszeren?
- Minden filmnek nehéz a születése, a Lajkóé i, Kojoté is az volt. De egyiknél sem vetődött fel soha, hogy a felvetett témáknak később milyen olvasatai lehetnek majd. Soha nem érintettük a politikát.
- Akkor mi történik most a Kojottal?
- Ha esetleg arra gondol: nem „szóltak le” sehonnan. Személyes konfliktust látok a film gyártója és a rendezője között.
- Miért épp Keresztes Tamásra osztotta Lajkó szerepét?
- Fontos kérdés, ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni, most nekem is át kell lépnem a politikai korrektség határát: kifejezetten egy anti-cigány karakterben gondolkodtunk, az összes létező sztereotípia ellentétében. Egy Buster Keaton-féle faarcú embert képzeltünk el. Tamás már a forgatókönyv írásakor a fejünkben volt, a casting után is egyértelmű volt, hogy őt kell felkérnünk a szerepre.