Rudolf Péter bohócorral jelenik meg Seress Rezsőként a Madách Színház színpadán a Szomorú vasárnap című előadásban, rögtön az elején. Ez az apró jelzés utal arra, hogy Müller Péter darabját milyen irónia és humor veszi körül, miközben véresen komoly kérdések, dilemmák és problémák is szóba kerülnek egy elvileg világhírű életút bemutatása közben. A bohócorr Seress cirkuszi múltját is felidézi, később önállósul és bábként is funkcionál. A Szomorú vasárnap sokáig ment a Vidám Színpadon Bodrogi Gyulával és Voith Ágival a főszerepben, aztán több helyen is műsorra tűzték és most elérkezett a Madáchig. Rudolf Péter ki is szól az előadásból, mondván, hogy ez mégis a Madách. Nagyszínpad, nem kamara, nem stúdió. A gesztusok is nagyobbak, de nem túlzók.
Rudolf Péter, Nagy Sándor és Nagy-Kálózy Eszter alkotta trió
A vállalkozás mindenesetre kissé meglepő, hiszen a monumentális, sok szereplős musicalek után ezt az előadást mindössze hárman játsszák és két zenész működik közre. Rudolf Péter, mint Seress Rezső telitalálat. Mint kiderült, évek óta tervezték Nagy-Kálózy Eszterrel, hogy eljátsszák a darabot és most Horgas Ádám rendezésében sikerült is. Tényleg nekik való és jól is csinálják. Az estét Rudolf Péter viszi a vállán és élvezi a terhet, nem inog meg a súlyától, óriási energiával kezd bele, újból és újból feltöltekezik és nem hagyja magát. Táncol, énekel, de leginkább a jellemábrázolásban jeleskedik. Az először színésszé lett, majd zongoristaként és a Szomorú vasárnap zeneszerzőjeként világhírt szerzett Seresst egyszerre mutatja szorongó művésznek és kaján, az életet ismerő megfigyelőnek. Túlélőt is írhatnánk, amit aztán maga Seress ír át, hiszen végül öngyilkosként távozik a földi életből. Müller Péter darabja innen indít, hogy aztán visszatekintsünk, hogyan is jutott el idáig, mert a cehhet végül is rendezni kell. Nem úszhatjuk meg. Müller nézőpontjának ez nagyon fontos momentuma és sok minden ebből következik.
A seressi életút drámái és diadalai egyaránt megjelennek a színpadon és Rudolf Péter talentumának köszönhetően nagyon jó arányban tálalva. Nagy-Kálózy Eszter Helénként és Rudolf Péter profi partnereként - és most nem a magánéleti kapcsolódásukra célzok -, rendkívül magabiztos, ráadásul jól is énekel, jól táncol. Nagy Sándor Jani pincérként, illetve több szerepben kissé háttérbe kerülve próbál élni a különböző karakterek megjelenítésének a lehetőségével, többnyire sikerrel. A történet alig tart ki csaknem három órán át, de szerencsére itt vannak a Seress-dalok és ezek szinte mindig átsegítenek a holtpontokon. Elképesztő, hogy mekkora slágerekről van szó. Ezt így összegyűjtve is pontosan érzékelhetjük. A fülünkben cseng a dallamuk és öröm hallgatni újra és újra a szövegüket. Horgas Péter a helyszíneket megidéző és képzőművészeti elemeket tartalmazó látványos és szellemes díszlete fontos kelléke az előadásnak.
Rudolf Péterék rendezték a cechet, Seress Rezső jellegzetes huszadik századi figurája pedig most a huszonegyedik században is ismerős, közeli és nem csupán az ötvenes évekbeli betiltása miatt. Szerencsére!
