Az Ellesmere-sziget északi csúcsánál lévő tó a Quttinirpaaq Nemzeti Parkban található, amely a világ legészakibb nemzeti parkja. A mintegy 70 kilométer hosszú és 12 kilométer széles Hazen-tó felszíne 540 négyzetkilométer, mélysége 267 méter, ezzel az Északi-sarkkörtől északra fekvő legnagyobb volumenű tó.
Az Északi-sarktól 900 kilométerre lévő régióban a nyári középhőmérséklet 2007 óta egy Celsius-fokkal emelkedett. A tudósok eredetileg abból indultak ki, hogy vizének hatalmas térfogata miatt viszonylag stabilan ellenáll a klímaváltozással járó felmelegedésnek. Günter Köck, az innsbrucki Osztrák Tudományos Akadémia (ÖAW) interdiszciplináris hegykutató intézetének kutatójának és a Torontói Egyetem munkatársainak eredményei azonban azt mutatták, hogy a hőmérséklet-emelkedés "nemcsak a vízgyűjtőterületén, hanem a tó teljes ökoszisztémájában drámai változásokat eredményezett".
Az osztrák szakértő több mint 20 éve vizsgálja a klímaváltozást az Észak-sarkvidék kanadai területein. A 2007 óta futó osztrák-kanadai High Arctic Projekt keretében nagy mélységben feltérképezte a tavat, ezzel megteremtette a mostani tanulmány alapjait. Így mélyfúrással mintát vettek az üledékből a legmélyebbi, 267 méteres ponton, amelynek elemzése legalább 300 éve nem látott változást mutatott.
A Hazen-tavat kizárólag a környező gleccserek olvadékvize táplálja, a gleccserek olvadása miatt pedig megtízszereződött a tóba áramló víz mennyisége. Emiatt a gleccserjégből és a környező talajból több üledék és szerves szén, valamint káros anyag, például higany és növényvédőszer került a tóba. Emellett a tó már minden nyáron jégmentessé válik, holott korábban csak nagyon ritkán olvadt el róla a jégtakaró.
Ezeknek a változásoknak messzire nyúló hatásai vannak, drámaian megváltozott például a tóban előforduló algafajok összetétele. Most már elsősorban olyan fajok fordulnak itt elő, amelyek a nyílt vizeket részesítik előnyben. Ezáltal megváltozott - jelentősen romlott - a tóban élő egyetlen halfaj, a sarkvidéki szemling (Salvelinus alpinus) táplálkozása. "A halakat a part menti területeken egyre zavarosabbá váló víz a nyílt víz felé hajtja, ahol kevesebb a táplálék, és megszerzéséhez nagyobb energiabefektetésre van szükség" - fejtette ki Köck.
A kutatók szerint az eredmények azért olyan ijesztőek, mert az északi-sarkvidék a bolygó leggyorsabban melegedő régiója, amelynek hőmérséklete a legkonzervatívabb becslések szerint is 4 Celsius-fokkal emelkedhet 2100-ra. Tekintve az egy Celsius-fokkal járó óriási ökológiai változásokat, attól tartanak, hogy a sarkvidéki hőmérséklet további emelkedése az érzékeny ökoszisztéma felborulását fogja eredményezni.
