Philippe Pujol az elmúlt években kisegítőként sokszor járt kórházakban, és látta, hogy az ápolók egyre rosszabb körülmények között dolgoznak, hogy növekszik a feszültség a betegek és az orvosok között. Számos olyan szakemberrel beszélt, akiknek az a véleménye, hogy 2023-24 körül súlyos egészségügyi válság következik be. Bár a francia egészségügyi rendszer továbbra is a legjobbak között van a világon, de mindenhol repedezik. Egyrészt a lakosság öregedése, másrészt a felépítmény korlátai miatt, amelyet a struktúrák egymásra halmozása, az intézmények vetélkedése okoz. Nem lehet tudni, hogy ki dönt, miről, milyen kritériumok alapján. Mindenből hiányzik az átláthatóság, a koordináltság.
A könyv szerint a válságból egy új rendszer születik, hála a mesterséges intelligenciának (AI): egy hatékonyabb, de kevésbé emberi rendszer. Ez az egészségügy a tükörképe lesz az egész társadalomnak. Mindent algoritmusok szabályoznak benne. Az első időben az emberek és a mesterséges intelligencia kijönnek egymással. A főhős, Antoine, „egészségügyi moderátor” – ez a szakma, kiforratlan formában, már létezik. Neki is, mint mindenkinek, van egy virtuális asszisztense. Ezek az asszisztensek egy beültetés segítségével reális időben informálják az embereket egészségi állapotukról. A szintén beépített érzékelők alapján a mesterséges intelligenciák elkészítik a diagnózist – írja a Le Nouvel Observateur.
A könyv egy olyan korban játszódik, amikor az egészségre vonatkozó személyes adatok védelme gyakorlatilag már nem létezik. A szereplők egy része 2017-ben született, szüleik már a csecsemők fotóit feltették a Facebookra, és mivel a gyerekek is a közösségi hálók bűvöletében nőnek fel, fel sem merül bennük az adatvédelem kérdése. A végtelenségig vitt racionalitás azonban új problémákat támaszt: Antoine elveszíti állását, mert a mesterséges intelligencia gyorsabb nála, ezért kénytelen „újraéleszteni” betegségét, hogy legalább „szakértő pácienssé” válhasson...
Az orvos funkciója megváltozik, csupán megerősíti azt, amit az AI megállapít. A Google és az Apple már dolgoznak ilyen terven. Az új rendszerben a páciensnek nagyobb súlya lesz. Ennek már vannak csírái, Kanadában például kulcsszereplő a „szakértő páciens”. Az elképzelés azon alapul, hogy el kell fogadni és értékelni kell azokat az ismereteket, amelyeket a páciens a saját betegségéről megszerzett. Vannak már ilyen kezdeményezések Franciaországban is, de egyelőre ezek az orvosi kar erős ellenállásába ütköznek.
Pujol igyekezett azokból a dolgokból kiindulni, amelyeknél az első lépéseket már megtették. Ilyen a tv-orvoslás. Első látásra negatívnak tűnhet a képernyőn keresztüli konzultáció, de lehetővé teszi a szakemberhez való hozzáférést ott, ahová nehezen jut el orvos. A szerző felhívja a figyelmet arra is, hogy már hajtanak végre „távműtétet” is, távvezérelt robotokkal.
Ami a kezeléseket illeti, itt is a fő szempont az ésszerűség. A kúrát a beteg profilja – kora, szakmája, munkaereje – alapján határozzák meg. Egy példa: a leghatékonyabb rák elleni kezeléseket a sokra hivatott fiatalok kapják meg, míg az idős embereknek be kell érniük a kemoterápiával.
„A könyvem elején a közlekedést szabályozó algoritmus, hogy megakadályozza két kocsi összeütközését, úgy dönt, hogy az árokba küldi azt, amelyet egy 87 éves vesebeteg ember vezet, hogy megmentse a másikban ülő három egyetemistát. E túlzások miatt, amelyek alapvető etikai kérdéseket vetnek fel, robban ki 2040-ben egy új válság” – vázolja a nem túl biztató jövőt Philippe Pujol.
Dr. Meskó Bertalan orvosi jövőkutató, genetikus, a világ első közösségi médiáról és orvoslásról szóló egyetemi kurzusának oktatója a Semmelweis Egyetemen. Azt szeretné segíteni, hogy a hagyományos egészségügy és a digitális technológia egymásra találjon, és a digitális orvosi eszközök beépüljenek a mindennapi orvosi gyakorlatba. - Az innovatív technológiák az orvoslásban nem járnak az orvos-beteg fizikai kapcsolatának elvesztésével. Az emberi érintés továbbra is fontos marad – mondta lapunknak egy korábbi interjúban. - De a technológiát, az újabb lehetőségeket is meg kell tanulnui használni. Eddig senki sem készítette fel az orvosokat a digitális kommunikációra, az új technológiák használatára – tette hozzá. A Semmelweisen a kurzusai már erről is szólnak.
- Mind kevésbé érvényes a klasszikus, merev, piramisszerű rendszer, az érezhető alá-fölé rendeltséggel, viszont egyre többször látni, hogy partneri viszony alakul ki orvos és betege között, az utóbbiak az úgynevezett "e-páciensek", akik a digitális eszközöket is használni akarják. Így időt és energiát spórolnak meg, jobb kérdéseik vannak és a gyógyulás felelősségét is megosztják, ahelyett, hogy azt az orvosra hárítanák át. A digitális orvosi eszközök egyre több, olcsóbb, hatékonyabb, mind kisebb és otthon is használható ilyen technikai eszköz lesz. Mennyivel könnyebb, ha a betegnek nem a régi pumpás mérővel, papírra jegyzetelve kell majd ellenőriznie a vérnyomását, hanem egy végtelen egyszerű eszközzel, amit csak rátesz a karjára, az megméri, feljegyzi az értékeket, és a beteg már konkrét, digitálisan tárolt adatokkal megy az orvosához. Nagyon sok időt és energiát takaríthat meg ezzel mindkét fél. Erre a korszakra kellene időben felkészülnünk. - J. D.
