A második világháború túlélői építettek maguknak egy antifasiszta államot, a Német Demokratikus Köztársaságot, ahol el lehet felejteni a múltat. Gyerekeik belekerültek a torzan felépített utópiába és ugyan hittek a rendszer jobbá tételében, látták a hazugságokat is. A nagy öregek unokái pedig már nem éreztek semmit az állam iránt és örültek, hogy az egésznek vége lett. Így lehetne összefoglalni azt, hogy Maxim Leo Volt egyszer egy NDK - Egy keletnémet család története című életrajzi könyvében a bemutatott három generáció hogyan viszonyul a keletnémet szocialista államhoz.
Az író családjának történetét dolgozta fel: főleg két nagyapjáról, szüleiről és saját tizenéves koráról tudunk meg sokat. A zsidó származású Gerhard, az anyai nagyapa gyerekként menekült Franciaországba a nácik elől, majd csatlakozott a partizánokhoz és innentől elköteleződött a kommunizmus mellett. Stasi-aktáiból kiderült: a szocialista rezsim alatt hű volt a párthoz, de kritizált is. A szerző tőle eredezteti, hogy egy zsidó ellenálló családból származik.
Ezt a képet a számára szinte ismeretlen másik, apai nagyapa rombolja le. A férfi az NDK-ban hithű kommunista volt, a náci időkről viszont nosztalgiával beszélt. Hogy náci volt-e valóban, nem eldönthető, valószínűleg egy olyan kisember, aki minden helyzethez alkalmazkodik. A történész anya hisz a szocializmusban, de újságíróként hatalmasat csalódik. A művész apa kritikus, de nem ellenséges, folyamatosan feszegeti a határokat. A fiú kedvenc gyerekkori játéka eközben az “átszökni Nyugatra”, ahogy tizenévesként egy nyugati látogatás után barátaival nyugatinak tettetik magukat, és céljuk Nyugatra költözni. A családtagok viszonya az elnyomó rezsimhez különböző, de mindannyiuknak trauma a fal leomlása: a nagyszülők és szülők számára a remények és egy utópia végét jelenti, a fiú pedig - hiába akar nyugativá válni- most először érez közösséget a keletnémetekkel.
Maxim Leo könyve olyan, mint az NDK-s családtörténetek állatorvosi lova, amelyből kiderül, hogy nemcsak a család-, hanem a társadalom- és politikatörténet is meghatározza egy ember identitását. A család legfiatalabb tagjának hiába nem kellett mások eltorzított álmait élnie, és hiába nem kötődött “hazájához”, családja és az ő életének egy része is az NDK kicsinyítő tükre.
