Város a vásznon, élmény a szöveten

Publikálás dátuma
2018.04.11 07:45

Fotó: /
Számítógép panelekből álló textilek és groteszk humorú városképek is láthatóak Regős Anna és Regős István kiállításán.

Regős Anna textilművész, Regős István festő. Az anyag, amivel dolgoznak, témáik, inspirációik különbözőek, így nem egyszerű vállalkozás közös kiállítást csinálni munkáikból. Az óbudai Esernyős Galériában látható Urbánus szövetek című tárlat is csak félig-meddig közös: a művészházaspár munkái szimmetrikusan elhelyezve, két belső udvarról nyíló, egymással szemben lévő teremben láthatóak.

A művészek már jó ideje Szentendrén élnek és alkotnak egymás mellett. Megjelentek-e az évek alatt munkáikban közös motívumok? - Közös motívumok nem igazán alakulhattak ki, az én világom geometrikus, mintákból alakuló világ. Hatás biztos tetten érhető, például a színekben - mondta lapunknak Regős Anna. Regős István hozzátette: - Volt egy időszak, amikor Anna sok sötétkék hátterű textilt csinált. Azokat nézve ráébredtem, hogy ez a kék, amilyen például az ég legsötétebbje, mi mindent jelenthet. Motívumban szerintem sincs közös, az egymásra hatás alig észrevehető dolgokban nyilvánul meg.

A textilművész négyzet alakot variáló, hajtogatott lenmunkái mellett Computer kárpit című sorozatából is láthatóak darabok. Ezeket a művész réz- és bronzszövetre helyezett számítógép alaplapokból hozta létre és más tárgyakkal (pl. kanalakkal) egészítette ki. Hogyan illeszthető ez be a textil fogalmába? - A textil egy szálakból létrehozott anyag. Mindegy, hogy milyen technikával jön létre, a lényeg, hogy olyan összetett anyagot jelent, amelynek szálszerkezete van. Amikor egy anyaggal dolgozom, legyen az lenvászon vagy bármi más, szimbiózisba kerülök vele. A történeteket és az élményeimet az adott anyaggal próbálom kifejezni - mondta a művész és megjegyezte, művészi munkái mellett használati textileket is készít. Elmesélte azt is, hogy fémtextiljeit egy pályázati felhívásra készítette. A MÉH-telepen kimondottan olyan anyagot keresett, amelyet textillel együtt tudott használni és térbeli hatást keltettek. Ott talált rá a számítógéppanelekre, amelyekben mintatervezőként azonnal minimintákat látott.

Regős Annát arról is kérdeztük, hogy milyennek látja a nyolcvanas években virágkorát élő textilművészet mai helyzetét. - A textilművészetben sok lehetőség van, én semmiért nem cserélném le más technikára. A szakmán is múlik, hogy milyen lesz a státusza. A textilművészetet elválasztották a képzőművészettől. Sokan úgy gondolták, hogy a textillel való foglalatosság maradjon a nőké és legyen iparművészet. Ha több rendezvény és kiállítás volna, biztos nagyobb lenne az elismerés is. Szombathelyen egyébként rendeznek textil triennálét, de ez sajnos Budapesttől messze van.

A kiállítás címében a szövet a textilmunkákra, az "urbánus" Regős István festményeire utal. Az ő munkáiból azokat a képeket válogatták ki, amelyek kapcsolódnak a város témájához. Szürrealista, groteszk képei közép-európai városiasságot, életmódot idéznek és lenyomatai a történelmi emlékezet, médiatörténet és tárgykultúra egy-egy pillanatának is. Embereket azonban nem látni a képeken. - Az emberek azokban a tárgyakban vannak jelen, amelyeket építettek, előállítottak. Elképzeltem már többször a tájképeimet úgy, hogy elhelyezek bennük egy-egy figurát, de abból idillikus életkép alakulna - mondta a művész és hozzátette, őt inkább az a valóság érdekli, ami emlékeztet az emberi környezetre, de néhol elvonttá válik. - Ez a műfaj nagyon tradicionális. Ezek a munkáim rajzolva, festve vannak, vászonra. Nem az anyagban próbálok újat hozni, hanem a megközelítésben.

A festőművész munkáinak irodalmi inspirációja is van, például Franz Kafka és Bohumil Hrabal voltak rá nagy hatással. - Ez főleg a korábbi munkáimra volt jellemző. Amikor kikerül valaki a főiskoláról, megpróbálja magát létrehozni. Az akkori olvasmányélményeim, a groteszk irodalom nagy hatással volt rám, viszont a vizuális műfajban nem találtam példát erre a tipikus kelet-európai látásmódra, ahogy a filmművészetben például megjelent a cseh filmben. Rájöttem, hogy ha én erre fogékony vagyok, akkor a képzőművészetben miért ne használhatnám a groteszk humort - mondta.

Közös névjegy
Regős Anna (1960, Budapest) textiltervező iparművész.
Regős István (1954, Budapest) festő, képzőművész.
Munkáik több magán- és közgyűjteményben megtalálhatók. Szentendrén a Palmetta Design Galériát, Budapesten a Palmetta Design és Textilművészeti Galériát működtetik.

Infó: Urbánus szövetek, Esernyős Galéria, nyitva: május 3-ig. A tárlat a Budapesti Tavaszi Fesztivál része.

2018.04.11 07:45

A Dal: Mennyi hat meg négy?

Publikálás dátuma
2019.01.20 18:40

Fotó: MTI/ Mohai Balázs
Az egykori X-Faktor győztes Oláh Gergő, valamint Szekér Gergő jutott túl elsőként A Dal első válogatóján. Születik még sok dal, kérdés, lesz-e elég értelmes mondat hozzájuk.
Környezetvédelem, árvaság, gyász, és természetesen szerelem – a Dal 2019 című műsor első, szombat esti válogatóján e változatos témákat énekelték meg. Az Eurovíziós Dalfesztivál hazai indulóját és az ország idei legjobb dalát felkutató műsorból a korábbról már ismerős Oláh Gergő (Hozzád bújnék) és a vajdasági Szekér Gergő (Madár, repülj!) Antal Timi és férje, Demkó Gergő duója (Kedves világ!) a Nomad rockzenekar (A remény hídjai) és az alternatív Konyha zenekar (Százszor visszajátszott) jutott tovább a zsűri szavazatai alapján tíz versenyzőből, a közönségnek köszönhetően vigaszágon pedig a rapénekes, Deniz és csapata került be a következő műsorba.
 
Az első élőadás valóban csak fellibbentette az említett témákat, majd gondosan el is hessegette, és sokkal inkább más irányba terelte a szót. A zsűritagok − Both Miklós, Mező Misi, Nagy Feró és Vincze Lilla − eleinte a zeneiségre és a szöveges elemekre is kitértek korrekt értékelőikben, különösen előbbi kettő. Később azonban hangsúlyosabbá vált, részben a műsorvezetésnek köszönhetően, a fellépők életkora, a korábbi pályája vagy párkapcsolati állapota. Holott saját szerzemények, és költészetből született dalok is felhangzottak (ez utóbbi például Pátkay Rozina Frida című száma, amely Bán Zsófia versének megzenésítése), az értékes tartalom kiemelése a műsor végéhez közeledve egyre inkább háttérben maradt. Lett helyette iskolás matekóra: „Ma már hat produkciót meghallgattunk, ami azt jelenti, hogy még négy van hátra.”
 
Kétségtelen, hogy az Eurovíziós Dalfesztivált az elmúlt években nem a szívhez szóló balladák, és a zenei magasságok, sokkal inkább a show és a látvány nyerte meg. (Ritka kivétel volt a dalfesztivál 2017-es győztese, a portugál Salvador Sobral dala, amiről az itthoni kritikák erősen megoszlottak: nálunk sokan nem voltak annyira vevők a portugál fado és dzsessz ötvözéséből született, furcsa hangulatú sanzonra. ) Mégis, volt abban valami fájó, hogy a közszolgálatinak mondott Duna Televízióban könnyed mosolyok és frázisokat puffogtató mondatok kíséretében söpörték le az asztalról a fontos üzeneteket.
És az is meglehetősen ironikus, amikor Deniz, Budapestről szóló, egyébként fülbemászó számát követően azt mondja: ha a nézők úgy gondolják, hogy szükség van arra a fajta mondanivalóra, hogy szeressük Magyarországot és legyünk arra büszkék, hogy ide születtünk és itt élhetünk, akkor küldjenek egy SMS-t. Képzeljük el, hogy az Eurovíziós Dalfesztiválon Tel-Avivban felcsendülne ez a dal: hány ezer kivándorolt magyar ülne döbbenten, fájó lélekkel a televízió előtt, és hallgatná visszafojtott lélegzettel a rapdal sorait: „Legyek bárhol, bármilyen messze, mindig hazahúz a szívem Budapestre.”
Ahogy a műsorvezető, Freddie könnyed mosollyal megjegyezte Oláh Gergő árva gyerekekről szóló dalát követően: „szembesültünk a szomorú valóssággal”, épp olyan fanyar ez a mondat is.

Infó

A Dal
Duna Televízió, január 19.

2019.01.20 18:40

Az Esterházy-kincsek két pernek is a főszereplői

Publikálás dátuma
2019.01.20 14:48
A vezekényi tál
Fotó: /
Elperelhetik a magyar államtól az Esterházy-kincseket − írta az Index a Der Kurier értesülése alapján. Az osztrák napilap szerint 260 műtárgy tulajdonjogáért folyik a per, 100 millió euró értékben, és már február 22-én döntés születhet a „fővárosi bíróságon.” Az Esterházy Magánalapítvány lapunkhoz eljuttatott közleményében állítja, nem szándéka Ausztriába vinni a kincseket. „A magánalapítvány még 2013-ban kezdeményezte, hogy a Tanácsköztársaság által elhurcolt és a kommunista diktatúra idején jogtalanul elvett Fraknói-kincs tulajdonjoga körüli kérdések kerüljenek tisztázásra. Ugyanakkor továbbra is a magyar kulturális örökség elidegeníthetetlen részeként kezeli a kivételes értékű gyűjteményt és tartja magát azon vállalásához, a számára kedvező bírósági ítélet után is Magyarországon tartja a kincseket. A magánalapítvány véleménye, a kincsek ne a kevésbé látogatott Fertődön, hanem egy budapesti közgyűjtemény keretein belül kerüljenek bemutatásra” – írták többek között. A közleményből nem derül ki: valójában két per folyik az Esterházy-kincsekért. 2013 novemberében született kormányrendelet arról, hogy ha a magyar állam nem tudja bebizonyítani, egy műtárgy jogosan került a tulajdonába, azt adja vissza – a magánalapítvány még abban az évben benyújtotta restitúciós igényét. Az igényt elutasították, emiatt a közigazgatási bíróságon pereskedik. Egy korábbi miniszterelnöki javaslat nyomán az Iparművészeti Múzeumban őrzött Esterházy-kincsek mintegy hetven darabját 2016-ban szállították a fertődi Esterházy-kastélyba. A magánalapítvány ekkor újabb polgári pert indított a magyar állam, az Iparművészeti és az Eszterháza Központ ellen. Úgy tudjuk, a Fővárosi Törvényszék előtt azt kívánja bizonyítani: a kincsek az ausztriai Fraknó várának tartozékai. Az eddig ismert adatok szerint már a monarchia felbomlásakor, 1918 végén került Budapestre Közép-Európa legjelentősebb barokk főúri kincstára. Egyik híres műtárgya a vezekényi tál: a XVII. századi dísztál Budapest ostromakor a kincsek nagy részével együtt csaknem megsemmisült, Szvetnik Joachim Kossuth-díjas restaurátornak köszönhetően született újjá. A levéltári dokumentumok szerint Esterházy Pál a Fraknóban hagyott ezüstkincseket, illetve a magyar fővárosba hozott műtárgyakat mindig külön kezelte. A gyűjteményt a Tanácsköztársaság idején „köztulajdonba vették”, 1919 végén visszaadták a tulajdonosának. A herceg 1920-ban és 1923-ban is letéti szerződést kötött az Iparművészetivel, a kincseket mint hercegi hitbizományt államosították 1945 után. Az Index és a Der Kurier szerint Fertődön pincében, ládákban tárolják az Esterházy-kincseket. Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő múlt év októberében közzétett videóriportjában viszont azt mutatta be: Fertődön jó állapotban, jó körülmények között vannak a műtárgyak. Abban nem kívánt állást foglalni, Fertődön vagy a felújítás alatt álló Iparművészetiben volna-e a helyük.
2019.01.20 14:48
Frissítve: 2019.01.20 17:26