Csecsemőkorban – különböző szempontok: sírás vagy az előző etetés ideje alapján - a szülő határozza meg, hogy a baba mikor eszik. Kisgyermekkorban aztán - jó esetben - az éhsége függvényében jut ennivalóhoz. Az életkor előrehaladtával aztán már nem biztos, hogy a szervezet valós biológiai szükségletein alapul az éhségérzés.
Általában kialakul egy rendszer, napi rutin: nagy valószínűséggel ugyanabban az időben reggelizünk, ebédelünk és vacsorázunk, amihez a szervezet alkalmazkodik. Aki tehát nem szokott reggelizni, az ébredés után nem is érez éhséget – mondta a Népszavának Barcza Zsuzsanna. A dietetikus magyarázata szerint ebből következik az is, hogy érzés megjelenése sem mindig jelez valódi szükségletet.
A tudomány ráadásul megkülönbözteti a biológiai és a mentális éhségérzés fogalmát. Előbbi esetén a szervezetnek valóban energiára van szüksége. Az érzés fokozatosan erősödik, eleinte alig, majd egyre jobban érezzük, de egy idő után akkor sem nő tovább, ha nem jutunk élelemhez. Evés közben, de legkésőbb utána az érzés megszűnik.
Mentális éhség esetén valójában nincs szükségünk ételre, csak külső tényezők, unalom vagy stressz váltja ki. Hirtelen ránk tör, például ha egy pékség vagy cukrászda előtt megyünk el. Ha engedünk a csábításnak, a jóllakottság érzése is más, inkább a megnyugváshoz hasonlít.
Nehéz megkülönböztetni
A dietetikus szerint célszerű lenne azonosítani az éhségérzés típusát, és vissza kellene térnünk arra a gyerekkori, ösztönös szokásra, hogy akkor eszünk, ha éhesek vagyunk, mert akkor nem okozna ekkora gondot az elhízás, és nem lenne ennyi, a nem megfelelő táplálkozás okozta betegség sem.
Illusztráció: AFP
Ehhez Barcza Zsuzsanna azt ajánlja: ha nem megszokott időpontban éhezünk meg, próbáljuk tesztelni az érzést: hirtelen jött, vagy csak nem figyeltünk fel rá. Ha úgy érezzük, nincs szüksége a szervezetünknek ételre, várjunk negyedórát, igyunk meg egy pohár vizet, és csak akkor együnk, ha az érzés nem múlik el. Így elkerülhetjük a felesleges energiabevitelt. Tudatosság hiányában ugyanis az is előfordulhat, hogy munka közben, akár észrevétlenül folyamatosan eszegetünk.