Kell egy csapat

Aki bokszolt már az tudja: a megrendítő erejű pofonnal egyúttal arra is esélyt kap az ember, hogy egy nap ő lehessen a győztes. De csak akkor, ha nyomban feláll, leporolja magát és végiggondolja, pontosan hogy is jött be az a maflás.

Hiteltelen lenne ennek az írásnak minden sora, ha nem magammal kezdeném. Azzal például, hogy éveken át szinte kizárólag a kormányzat korrupciós ügyeit tűztem tollhegyre, attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy az újságíró feladata az éppen fennálló hatalom bírálata. Ugyanakkor nem vettem észre, hogy az ellenzéki térfélen uralkodó széthúzás ugyanúgy zülleszti és rothasztja az országot, mint a mértéktelen korrupció és a lopkodás. Emellett manipulálható hülyének vagy éppen erkölcsi apátiába süllyedtnek tituláltam a kormánypárt támogatóit. Miközben a valóság az, hogy a fideszesek egy jó része éppenséggel nem a migránsőrület miatt, hanem annak ellenére szavazott a kormánypártra, és Rogánról és Mészárosról is éppúgy megvan a véleménye, mint egy ellenzékinek.

Viszont azt látták, hogy ott legalább van egy csapat.

A lecke újólag adott. 2014-ben bebizonyosodott, hogy koalíciós érában kompromittálódott, lejáratódott politikusokat nem veszi be a magyar gyomra. Most viszont hiába cserélte le az ellenzék részben a csatársorát, a magyarok jó része kínjában mégis a Fidesz lejáratott, elhasznált garnitúrájára szavazott. Miért? Mert az is jobb, mint a széttagolt, gyakorlatilag csak a városokban úgy-ahogy létező ellenzék.

Legyünk őszinték: demokratikus úton két lehetőség adódik. Az egyik: megmarad az ellenzék széttagoltság, mindenki féltve megőrzi a maga sajátos, izgalmas ideológiai-szociológiai karakterét, és kivárja, amíg a Fidesz szíveskedik összeomlani. A jelen állapotokat nézve úgy 2026 vagy 2030 körül. Esetleg 2038-ban. A másik: lehet elkezdeni megkeresni a közös pontjainkat, amelyek mentén felépíthető egy magyar, demokratikus polgári párt, a nacionalista-populista Fidesz európai modernizációt és polgárosodást nyújtó alternatívája.

Őrültségnek hangzik? Hogy mondjuk egy még nem lejáratódott szocialista összefogjon mondjuk a Jobbik mára emberarcát megtalált tagjával? Cseppet sem nagyobb, mint ciklusokon át az állampárt kegyelemkenyerén az állampárt biodíszleteként tengődni a Parlamentben. Pláne, ha közben győzni is lehet.

A mostani választásból is kiderült, hogy hiába volt brutális pénzügyi és médiafölénye a kormánypártnak, ahol az ellenzék koordinált, ott meg tudta verni a Fideszt. És ez a lehetőség később is adott lesz, amíg a Fidesz nem rendel kopaszokat minden választó mellé.

Régi közhely a magyarok kapcsán unos-untalan felemlegetett széthúzás. Azonban ennek az ellenkezője is igaz: a kooperáció mélyen a történelmi hagyományainkban gyökeredzik. A Fidesznek most erőt adó vidék túlélésének a záloga volt a kaláka, az összetartás. De a Hősök terére is elsétálhatunk a hét vezér komor tekintetű szobrához. Magyar módra heten nyolcfelé néznek. De az ország mégis abból lett, hogy ők akkor együtt, egy csapatban tudtak működni.

Jut eszembe, 2019-ben önkormányzati és európai parlamenti választás lesz.