Fotó: Daniel Dorko
Városi terek kelnek életre és mutatják meg rejtett arcukat Barakonyi Zsombor képein, aki saját művészetét a mágikus realista stílusba sorolja. Képein ugyanis az ismerős helyszínek, élethelyzetek, például a buszmegállóban, metróaluljáróban várakozó emberek, forgalmas autósztrádák vagy az Oktogonon siető tömeg nem a szokványos módon jelenik meg. Barakonyi a rendhagyó fénykezelésével, egyes részletek kiemelésével és a színek megváltoztatásával megmutatja az urbánus jelenetek éteri voltát.
A Rugógyár Galéria múlt héten nyílt Pest, Párizs, háztetők című kiállításán sem hiába tekinthető meg Barakonyi legújabb munkái mellett a 2007-ben elhunyt Csernus Tibor két urbánus témájú alkotása is. A két művész képei ugyanis egyaránt realista stílusban készültek, de leképezési módjuk közel áll a barokkhoz is. Míg azonban Csernus képein inkább a caravaggo-i fény-árnyék játék kap hangsúlyt, addig Barakonyi esetében a fény erőteljes használata teszi emlékképszerűvé a műveket.
Az éteri atmoszférájú képek megteremtéséhez az évek során Barakonyinak külön technikát kellett kifejlesztenie. A Képzőművészeti Egyetemen még ő is a klasszikus festői eljárással élt, vagyis akrillal és olajjal festett vászonra. 2005-ben azonban egy, a Műcsarnokban rendezett kiállításon az intézmény apszisában gördeszkákra és facsónakokra festett rá különböző motívumokat. Barakonyinak ekkor tetszett meg a fa felülete. – Tetszett, hogy nem olyan rugalmas mint a vászon, így nem kell kímélni, meg lehet sérteni – mondja Barakonyi. Később méretre vágott fatáblákra tűzött fel térképtűvel fóliát, melyre felrajzolta a budapesti tereket, térrészleteket. Az anyagból aztán pengével kimetszette az alakokat, majd hengerelt akrilfestékkel és spray-vel vitte fel őket a táblára.
Take Away - A római Campo de Fiori tér művésze
– A képeket rétegenként teszem a fára – mondja Barakonyi, aki technikáját a fényképezőgép manuális fókusz beállításához hasonlítja. Az eljárással ugyanis az egyes részleteket öntörvényűen kiemelheti, míg másokat homályosan hagyhat. Így válhat élesebbé egy, a háttérben feltűnő autó motorháztetője, mint egy előtérben megjelenő alak. – Úgy irányítom a befogadó figyelmét, akár egy filmrendező – vallja Barakonyi.
Persze, az sem mindegy, hogy a kép milyen fára készül. Barakonyi első városképeit még bükkfára festette, de az elmúlt évek során rájött, hogy az ezüstnyárfa sokkal megbízhatóbb anyag. Később azt is megtudta, hogy a Mona Lisa is lombardiai ezüstnyárfára készült, így ha valaki érdeklődik a képei időtállóságáról, ő mindig da Vinci művére hivatkozik. – Ha úgy nézzük, a képeim minimum hatszáz évig elállnak – mondja.
Barakonyi képein a színek, az élesség és a kompozíció mellett fontos szerepet kap a fényhasználat is. A művész megtesz mindent azért, hogy képein a sötét és a világos megfelelő arányba kerüljön, így érve el a kívánt hatást. Budapest tereit, utcáit is ebből a szempontból szemléli. Az egyik kedvenc helye épp ezért a Jászai Mari tér, itt ugyanis délutánonként a Duna közelsége miatt hosszú árnyékokat vetnek az alakok.
Speedfreak
Budapest mellett Bécs, Párizs, Róma vagy New York is feltűnik Barakonyi képein. Az Eiffel-tornyot vagy az Empire State Buildinget azonban hiába keressük rajtuk, Barakonyit nem a látványosságok vonzzák, ő az atmoszférára kíváncsi. A római Campo de Fiori terén például egy utcai művészt jelenít meg, aki papírra fújja fel műveit, miközben különböző korú, nemű és etnikumú emberek figyelik őt. Egy másik képen a hamburgi metró zsúfolt aluljáróját látjuk, középen egy fekete férfivel, aki a messzeséget kémleli, miközben éteri fény világítja meg, míg a Times Square üres székekkel és egy, a háttérben felvillanó óriáskijelzővel jelenik meg.
A helyszínek pontos beazonosítására azonban az alkotó direkt kevés támpontot ad, így a befogadónak olyan érzése lehet, hogy az adott jelenet a világ bármelyik metropoliszában játszódhatna. És bár a művek többségén munkába siető, buszra várakozó vagy magányosan álldogáló alakokat látunk, Barakonyi mégis kifejezi azt az urbánus, kozmopolita érzést, amely minden városlakót összeköt.
Barakonyi Zsombor festőművész, született 1972-ben Budapesten. Barcsay- és Strabag-díjas alkotó, fatáblára festett képein nagyvárosi jelenetek elevenednek meg.
Infó: A Pest, Párizs, háztetők című kiállítás megtekinthető május 25-ig a Rugógyár Galériában (Budapest, V. kerület, Szarka utca 7.). Nyitva tartás: hétfő-kedd-péntek: 10:00-16:00, szerda-csütörtök: 13:00-19:00
