Pulitzer-díjat ért a Weinstein-sztori

Publikálás dátuma
2018.04.17 10:25
Ronan Farrow Illusztráció: AFP
Fotó: /
Pulitzer-díjat kaptak a The New York Times és a The New Yorker lapok újságírói a Weinstein-sztoriért, amelyben leleplezték Harvey Weinstein, hollywoodi producer szexuális visszaéléseit, és ezzel mozgalmat indítottak el - írta az MTI.

A The New York Times című napilap két munkatársa, Jodi Kantor és Megan Twohey a The New Yorker magazin munkatársával, Ronan Farrow-val megosztva kapta a díjat az indoklás szerint a közjó szolgálatáért. Oknyomozó riportjaikban feltárták a Hollywood egyik legbefolyásosabb producerét érintő vádakat, amelyeket Weinstein eleinte tagadott, később azonban részben elismert. A riportsorozat nyomán egymás után derült fény korábban elhallgatott szexuális zaklatási botrányokra, és nemcsak Hollywoodban, hanem például a Szilícium-völgyben, az amerikai gazdasági és művészeti élet sok területén, és politikusok körében. A riportoknak köszönhetően MeToo néven mozgalom is indult a szexuális zaklatások ellen, először az Egyesült Államokban, majd más országokban.

A The New York Times munkáját másik Pulitzer-díjjal is elismerték, ezt a díjat vetélytársával, a The Washington Posttal közösen nyerte el a 2016-os amerikai elnökválasztási folyamatba történt állítólagos orosz beavatkozást vizsgáló különleges bizottság és annak vezetője, Robert Mueller munkájáról szóló riportokért.

Az újságírás összesen 14 kategóriájában osztottak ki díjat, köztük például az alabamai John Archibaldot a déli szövetségi állam korrupt politikusairól írt kommentárjáért, Andie Dominickot, a The Des Moines Register című lap munkatársát a vezércikkéért, amelyben arról írt, hogyan érinti az iowai szegényeket az éppen őket segíteni hivatott Medicaid egészségügyi program privatizálása. A sajtófotó kategóriában díjat kapott a The Dail Progress című, Charlottesville-i lap fotósa, Ryan Kelly, aki a tavaly nyáron kirobbant zavargásokat örökítette meg drámai fotókon.

Pulitzer-díjat kaptak az irodalmi és a zenei élet alkotói is, a zenei Pulitzert az idén Kendrick Lamar rappernek ítélték.

A Pulitzer-díjat az 1847-ben Makón született, majd Missouriban letelepedett újságíró és lapkiadó Pulitzer József emlékére a New York-i Columbia Egyetem alapította. Pulitzer az egyetemre kétmillió dollárt hagyott. Máig a legrangosabb amerikai újságíródíj.

Szerző
2018.04.17 10:25

Rekordbüntetést szabott ki Brüsszel a Google-re

Publikálás dátuma
2018.07.18 13:21

Fotó: AFP/ SUSANA BATES
Az óriásvállalatnak 4,3 milliárd eurót kell fizetnie.
Rekordösszegű, 4,3 milliárd eurós (1400 milliárd forintos) büntetést szabott ki a Google-re szerdán az Európai Bizottság, amiért az amerikai internetes óriásvállalat visszaélt erőfölényével az Android operációs rendszert használó okostelefonokon és tableteken – írja az MTI. Az európai uniós szabályok értelmében a trösztellenes bírság összege az érintett cég éves árbevételének 10 százalékát is elérheti. A Google anyavállalatának, az Alphabetnek a tavalyi bevétele 110,9 milliárd dollár volt, tehát a büntetés egyesek szerint akár még visszafogottnak is mondható. A brüsszeli testület tavaly 2,4 milliárd euróra bírságolta a Google-t egy másik ügyben, amiért a cég visszaélt a keresőszolgáltatások piacán élvezett fölényével azzal, hogy saját ár-összehasonlító szolgáltatásait előrébb, a versenytársakét pedig hátrébb sorolta a találatok között. Szakértők szerint az ügy tovább fokozhatja a feszültséget az Egyesült Államok és az Európai Unió között a bizottságot vezető Jean-Claude Juncker és Donald Trump amerikai elnök jövő heti találkozója előtt.
2018.07.18 13:21
Frissítve: 2018.07.18 13:21

A Putyin-Trump-duó tette újra veszélyessé a világot

Publikálás dátuma
2018.07.18 10:48

Fotó: AFP/ Sergey Guneev
Az egyre forrósodó hidegháborús hangulat közepette találkozott hétfőn Helsinkiben Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök. A nagy érdeklődés és nem kis aggodalom övezte csúcstalálkozó jelentőségéről Sz.Bíró Zoltán történészt, Oroszország szakértőt kérdeztük.
--Véleménye szerint mi a legfontosabb eredménye a "történelmi" találkozónak? 
- Túlzónak tartom a „történelmi” jelzőt. Ennek ellenére nem becsülném le a találkozó jelentőséget, már csak azért sem, mert az mindig jobb, ha a felek tárgyalnak – még ha nem is találnak megoldást –, mint ha bizalmatlanul méregetnék egymást, és a konfrontáció késhegyén járnának. Vagyis a párbeszéd elvileg mindig jobb, mint a szembenállás. Ugyanakkor – miközben ez nagy általánosságban igaz – ezúttal Trump kiszámíthatatlansága és tapasztalatlansága miatt a találkozó inkább a kivételek közé tartozott. Sokan féltek ugyanis attól – és nem is alaptalanul –, hogy az amerikai elnök óvatlanságból, belpolitikai megfontolásokból, vagy végtelen tájékozatlansága miatt valami olyan ígéretet tesz, ami árt az Egyesült Államoknak, és általában a világ demokratikus részének. 
- Várható volt ennél több vagy ennél kevesebb? 
- Különösebb várakozásaim a találkozóval kapcsolatban nem voltak. Nem láttam esélyt arra, hogy fontos kérdésekben megegyezzenek, de még arra sem, hogy a két ország álláspontja közeledjen egymáshoz. 
- Miért?
- Trump felkészületlenségén és tisztázatlan orosz kapcsolatain túl ez volt az a másik ok, ami miatt érthetetlen volt, hogy amerikai részről miért fogadták el a találkozót. Az Obama-adminisztráció a Krím orosz annektálására válaszul függesztette föl a magas szintű politikai a kapcsolatokat. Trump annak ellenére hajlandó volt az orosz elnökkel találkozni, hogy Moszkva a kapcsolatok lehűlését előidéző kérdésekben – a Krím annexiója, a kelet-ukrajnai beavatkozás, a szíriai katonai fellépés és az amerikai elnökválasztásba történő 2016-os beavatkozás – bármit is változtatott volna korábbi álláspontján. Ebből viszont az következik, hogy már maga a találkozó létrejötte is orosz politikai siker volt, míg az amerikai előnyök egyáltalán nem látszódnak.
- Méltó állomása volt ez a találkozó a "helsinki folyamatnak"?
- Nem született közös nyilatkozat, vagyis egyetlen konkrét kérdésben sem tudtak megegyezni. De még arról sincs szó, hogy a közös sajtótájékoztatón elmondták volna, hogy valamilyen fontos kérdésben szakértői tárgyalások kezdődnének a két ország között. Orosz részről átadtak ugyan egy feljegyzést a nukleáris fegyverek további csökkentésére vonatkozóan, illetve Putyin a Fox Newsnak adott találkozó utáni interjújában elmondta, hogy Oroszország érdekelt a 2021-ben lejáró START-III. szerződés hatályának meghosszabbításában. Ám az nem derült ki, hogy mi ezzel kapcsolatban a washingtoni álláspont. Nagy figyelmet keltett Putyinnak az a sajtótájékoztatón elhangzott javaslata, hogy a 12 megvádolt orosz GRU-tiszt ügyében az amerikai különleges ügyész a két ország között 1999-ben megkötött jogsegélyszerződés alapján forduljon az orosz hatóságokhoz. Azok majd kihallgatják az érintetteket, sőt akár még amerikaiak is ott lehetnek – már amennyiben érvényesül a kölcsönösség – ezeken a kihallgatásokon. Nehéz elképzelni, hogy ez a módszer bármiben is közelebb vihetne az igazság megismerésében. Az angol nyomozók sokat tudnának mesélni arról, hogy a Litvinyenko-gyilkosság ügyében hogyan hallgathatták ki Moszkvában a két gyanúsítottat. Az egyikkel épp 14 percet tudtak beszélni…
- Osztotta-e Ön azokat az európai aggodalmakat, amelyek övezték ezt a csúcsot? 
- Igen, voltak komoly aggodalmaim. De azokat az a körülmény mégiscsak mérsékelte, hogy a tavaly augusztus 2-án az amerikai kongresszus két házának nagy többsége által elfogadott törvény lényegében kivette Trump kezéből az Oroszországgal kapcsolatos politikai döntéseket. Az amerikai elnök azóta nincs abban a helyzetben, hogy a kongresszus jóváhagyása nélkül érdemben változtatni tudjon az orosz politikán. Ezért attól nem féltem, hogy fogja magát és elismeri a Krímet Oroszország részeként. A találkozó előtt ugyan mondott ezt-azt. Például, hogy a félsziget az oroszokat illeti meg, mert az ott élők többsége oroszul beszél. És egyébként is Obama volt az, aki megengedte, hogy megtörténjen az annexió. Ennek ellenére egy pillanatig nem gondoltam, hogy ebben a kérdésben fordulat következhetne be. Ugyanakkor az azért mégiscsak felettébb kínos pillanat volt, amikor arra az újságírói kérdésre, hogy az amerikai elnökválasztásokba való orosz beavatkozások kapcsán kinek hisz jobban, az amerikai titkosszolgálatoknak vagy az orosz elnöknek, lényegében halandzsázott. 
- Ebben a bizarr felállásban melyik felet tartja veszélyesebbnek Európa és a világbéke szempontjából - Putyint vagy Trumpot?
- Trumpot kiszámíthatatlansága, míg Putyint épp ellenkezőleg, rossz célokat szolgáló tudatossága miatt tartom roppant veszélyesnek. Az orosz elnök nagyszerűen forgatja a szavakat, és ez a mostani sajtótájékoztatón is kiderült. Azon például többek között azt mondta, hogy az Egyesült Államok és Oroszország közti rossz viszonynak nincsenek objektív okai, amivel elegánsan figyelmen kívül hagyta Ukrajna orosz megcsonkítását, mintha azzal minden rendben lenne. Ha azonban ez így lenne, akkor valószínűleg Oroszország legszorosabb szövetségesei – az Eurázsiai Gazdasági Unió tagjai is – elismerték volna azt. De nem tették. És ennek nyilván oka van. Trump viszont azért jelent komoly kockázatot, mert lépésről lépésre pusztítja a liberális demokrácia eszményeit, és ellentéteket szít a nyugati világ országai között. És ehhez képest az már csak másodlagos, hogy ezt azért teszi-e, mert az oroszok valamivel „fogják”, vagy csak azért, mert végtelenül tudatlan. A világpolitika attól vált újra roppant veszélyes üzemmé, hogy ők ketten egyszerre vannak színen.
Témák
Helsinki
2018.07.18 10:48
Frissítve: 2018.07.18 11:07