A patyi

A patyi és nem "a Patyi" írásom tárgya. Történetem szereplői valóságos és nem kitalált alakok, mindennemű egyezésük a politika fiktív világával csupán a véletlen műve. Aki tehát a Nemzeti Választási Bizottság elnöki és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektori posztját is betöltő, Orbánt megbírságoló Patyi Andrásra asszociál, az téved. (Már csak azért is, mert nem egy nemzet, hanem csak egy család, azon belül is egyetlen családtag patyijáról van szó.) Rossz az, aki rosszra gondol.

Legkisebb, harmadik gyermekem egyik első szava volt a patyi. Ő maga alkotta, s az egyik leggyakrabban használt kifejezése volt, egészen hat-hétéves koráig. A patyi hangsor ugyanis azt a (textil-)pelenkadarabot jelölte, amely nélkül nem tudott meglenni; kellett alváskor és ébren, éjszaka és napközben, ha örömet érzett, ha bánatos volt, ha hasra esett, egyszóval, szinte minden helyzetben szüksége volt a patyira. A pelusra, a pelcsire, a petyire, a patyikára - s ezzel nagyjából az etimológiáját is megadtam: a pelenka szó becézése, illetve bátyja neve - Peti - inspirálhatta Jakabot a patyi szó megalkotására.

"Elraktad a patyit?"; "Miért nincs itt a patyi?"; "Jakab épp patyizik"; "Ottmaradt X-éknél a patyi, most mit csináljunk?" - ilyen és hasonló mondatok minden nap legalább tucatszor elhangzottak kis családom körében. A patyi ugyanis nemcsak - mint jeleztem - univerzális funkciót töltött be, de egyúttal nélkülözhetetlen is volt. Ha véletlenül nem volt kéznél a patyi, amikor kellett, iszonyú botrány lett. Más kisgyerekeknek kendőjük van, pelenkájuk, vagy takarójuk - Jakabnak patyija volt.

Nem csak egy, teszem hozzá, mert az igazi patyit arról lehetett megismerni, hogy mocskos volt, szürkés a kosztól meg a nyáltól: egyik csücske állandóan a szájában lógott, a másik, nagyobbik felén pedig a padlón, vagy épp a sáros földön kúszott-mászott, taposott. Ezért gyakorta ki kellett mosni, s erre az időre - és tovább - másik, új patyira volt szükség. Ám mert Jakab fiam csak azt a patyit volt hajlandó magáénak érezni, amelyen saját kosz-, nyál- és egyéb testszagát érezte, s amely már teljesen összegyűrődött: mocskos textilgalacsinná vált, a fehérre mosott és kivasalt pelenkadarabokat nem tekintette patyinak. Ha mégis ilyet kapott, elhajította, nem törődött vele, és toporzékolva követelte az ő régi, koszos patyikáját. Jó esetben egy másik, már használatban lévő pelenka kielégítette szükségleteit, rosszabb esetben - talán Peti ötletére - a fehérre mosott, kivasalt pelenkát kellett összegyűrni, a földön húzgálni, koszban meghempergetni, hogy funkciójának megfeleljen.

Ráadásul ezek után úgy kellett tenni, mintha nem is mostuk volna ki, és ugyanaz a patyi lenne. Nemcsak egy patyija volt tehát, de mégis mind ugyanaz a patyi volt. A gondosan kiválasztott legkoszosabb és egyúttal leginkább testhezálló.

Ám a gyerekek pillanatok alatt felnőnek. Jakab is önálló nagyfiú lett, s bár a patyi emléke nagyon élénken él, olyannyira, hogy még ma is akad egy-egy darab az ágya környékén, már nincs rá szüksége. Felnőtt, Patyi nélkül is boldogul.

Szerző
2018.04.19 08:05

A pécsi Kossuth téren is zúgott az "Orbán, takarodj!"

Publikálás dátuma
2018.12.14 20:58

Fotó: / Csortos Szabolcs
A kormányt és zsoldosait csak akkor lehet elkergetni, ha határozottak és bátrak leszünk - mondta Hadházy Ákos a tüntetésen. A tüntetők tojással dobálták meg a kormánymédia megyei lapjának szerkesztőségét.
Pécsett mintegy félezren vettek részt azon a péntek este tartott kormányellenes tüntetésen, amit a rabszolgatörvény elfogadása miatt hirdetett meg a Momentum. A résztvevők fáklyákkal végigvonultak a baranyai megyeszékhely történelmi belvárosán, s közben azt skandálták, hogy "mocskos Fidesz!... Orbán takarodj!... nem kell Putyin, nem kell Orbán!... Európát!... ruszkik haza!... túlórázni jöttünk!... demokráciát!" Néha megálltak a demonstrálók, s a havat fújó, hideg szél ellen ugrálással melegítették magukat, ilyenkor azt kiabálták: „Ki nem ugrál, Orbán Viktor, hej, hej!”. Aztán így folytatta a kórus: „Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!”  
A tüntetők között voltak, akik ellenzéki pártokhoz – főleg a Momentumhoz, az MSZP-hez, az LMP-hez - kötődtek, ám az általunk kérdezett résztvevők túlnyomó többsége bevallotta, hogy nem szimpatizál egyik párttal sem, csak azt szeretné, ha a mostani kormány eltűnne, börtönbe kerülne végre. Nekik főleg a kormányhoz köthető korrupcióból van elegük, és abból, hogy Orbán csapata lebontotta a demokrácia intézményrendszerét. A menet a Kossuth téren állt meg. Ott Hadházy Ákos független parlamenti képviselő mondott rövid beszédet. A szekszárdi politikus elismerte, hogy az elmúlt napok kormányellenes megmozdulásai talán nem voltak mindig törvényesek, ám az ellenzéknek már nem maradt más lehetősége, hisz nincs parlament, nincs igazságos választási rendszer, nem lehet semmiről népszavazást rendezni, a közmédia és az összes megyei napilap a kormány zsoldosainak kezében van, akik meghamisítják és elhallgatják a híreket. A túlóratörvényre nem azért volt szüksége a kormánynak, mert hasít a gazdaság, folytatta Hadházy, hanem azért, mert több százezer magyar elmenekült az országból az itteni kilátástalanság elől, s így fogytán a munkaerő.  
Lehet, hogy törvénytelen az ellenzék, tért vissza kezdeti mondandójához Hadházy, 
de a lopás törvényes? A választási csalás törvényes? A média ellenzéket lejárató rágalmazása törvényes?
A kérdések mindegyikére harsogó nemmel feleltek a tüntetők. A kormányt és zsoldosait csak akkor lehet elkergetni, ha határozottak és bátrak leszünk, mondta a politikus. „Nem félünk!” – dörögték a tüntetők. A demonstráció végén Nemes Balázs, a Momentumnak a pécsi egyetem közgazdasági karára járó országos szóvivője január 5-ére újabb pécsi demonstrációt hirdetett meg. A hazafelé tartó tüntetők közül többen a Dunántúli Napló szerkesztőségéhez mentek,  
s tojásokkal megdobálták a lap épületének bejáratát,
mivel úgy vélték, hogy az egykor közkedvelt újság a kormánypropaganda hazug eszközévé vált.
2018.12.14 20:58
Frissítve: 2018.12.14 21:26

„A Fidesz-kormány elárulta az országot”

Publikálás dátuma
2018.12.14 20:50

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Gázálarcos pék, szánkós cukrász és pesti diák tüntetett együtt a Kossuth téren péntek este – erőszakot nem akarnak, változást annál inkább.
Nem értünk egyet sem a túlóratörvénnyel, sem az egész rendszerrel. Fiatalok vagyunk. Annyit tehetünk, hogy eljövünk tüntetni – nyilatkozta lapunknak feltűnő érettséggel Marci, egy 15 éves pesti gimnazista a Kossuth téren péntek késő délután. Marci két évfolyamtársával érkezett. Egyikük, Karcsi bevallja, hogy szüleik nem is tudják, hova indultak. Ha tudták volna, nem engedik el őket: „féltenek minket”. A gimnazisták az úgynevezett rabszolgatörvény elfogadása miatt kirobbant, napok óta tartó demonstrációkhoz csak most csatlakoztak, de korábban már részt vettek diáktüntetéseken és egy CEU melletti megmozduláson is. „A népnek erőt kell mutatnia” – magyarázta Marci. Megoszlott a véleményük arról, hogy „ennél a kormánynál” eredményre vezethetnek-e az utcai demonstrációk. Erőszakot és vérontást azonban nem akarnak. „Azért ez durva” – minősítette Karcsi a térre felfestett feliratot, ami így szól: „Kötelet nekik!” András, az 56 éves budaörsi cukrász egy szánkóra támaszkodva álldogált a Kossuth téri karácsonyfa közelében. A tüntetők megrongálták az oda kitett szánkókat, ezért úgy gondolta, hoz magával egyet a pótlásukra. Másokat is erre buzdított, akcióját meghirdette az interneten. „Eddig senki nem jött” – állapította meg csalódottan. Kollégánk, Tóth Gergő fotóriporter előző nap annyi könnygázt kapott a rendőröktől a Parlamentnél, hogy jobbnak látta, ha felszereli magát egy munkavédelmi boltban vásárolt gázálarccal. Egy másik tüntető, István sem csak azért takarta el sállal a fél arcát, mert megfázott: kérdésünkre elmondta, így készül arra, hogy a rendőrök megint bevetik a könnygázt. A 30 éves férfi az elmúlt napokban nem sokat aludt éjszaka. Pékként dolgozik, gyakorlatilag a tüntetésekről ment munkába. – A Fidesz-kormány elárulta az országot – jelentette ki István. Az egészségügy rendbetétele helyett stadionokra költik a pénzt, a köztévéből állandóan csak a migránsozás folyik. - Felháborító! Ahogyan az is, hogy mindent ráfognak egy olyan emberre, aki több ezer kilométerre él Magyarországtól – utalt a Soros György elleni kampányra a férfi, aki máskülönben a Jobbikkal szimpatizál. A többi megkérdezett nem tudott megnevezni olyan ellenzéki pártot, amelyet egyértelműen támogatna. „Egyikkel sem értünk egyet teljesen” – közölte például két egyetemista lány, Anna és Laura. Azért jöttek a Parlamenthez, hogy erősítsék a tömeget. Elsősorban az oktatás helyzete foglalkoztatja őket, de a dolgozók kihasználása ellen is tiltakoznak. Borúsan látják a jövőjüket. Azon gondolkodnak, hogy ők is külföldre költöznek. A huszonéves Kata apja jóslatát idézte: „Apukám azt mondta, hogy ebből vagy forradalom lesz, vagy totális diktatúra”. Kata elhagyta a lepukkant állapotban lévő egészségügyet: baristaként (kávéséfként) jóval többet keres, mintha az eredeti terveit valóra váltva mentőtiszti diplomát szerzett volna. Az előző napokban őt is lefújták könnygázzal, de még mindig jobban járt, mint egyik ismerőse, akit a földre is letepertek a rendőrök. – Nem szeretem azt látni, hogy mindig a leggyengébbekbe tapos bele a kormány – mondta. A rabszolgatörvénnyel szerinte azok „fognak a legnagyobbat szívni”, akiknek nincs választási lehetőségük, nem tudnak elmenni más munkahelyre dolgozni. Az apja által felvázolt perspektívák közül Kata, ha csupán ez a két lehetőség adódik, a totális diktatúra helyett a forradalmat választaná. A legjobban mégis azt szeretné, ha nem sorvadnának el a tüntetések, és békés úton sikerülne elzavarni a kormányt: „bíróság elé kellene állítani őket”.
2018.12.14 20:50