Új Egyenlőség - Fordított újraelosztás a lakáspolitikában

Publikálás dátuma
2018.04.21. 09:45

Nem újdonság, hogy az állam segíti polgárai lakhatását. A magyar lakáspolitika azonban a fordított újraelosztás kiemelt terepe lett, mivel az új támogatási rendszer a jobb helyzetűeknek nyújt jelentős anyagi támogatást a mindenki által fizetett adóforintokból, miközben a rosszabb helyzetű egyéneket és családokat kiszorítja a támogatásból.

Nem kis pénzről beszélünk: a 2018-as költségvetésben a családi otthonteremtési kedvezmény (csok), mint gyermekvállaláshoz kötött, vissza nem térítendő lakáscélú állami támogatás mintegy 101 milliárdos tételként szerepel - ez a lakáscélú állami támogatások 40 százaléka. Ha ehhez a többi, csok-hoz hasonló dotációt is hozzáadjuk (ilyen például a lakástakarékok állami támogatása), akkor 226,3 milliárd forintra rúg az erre kiadott adóforint, ami az összes lakáscélú támogatás 90 százaléka. Összehasonlításképpen: a minden gyerek után járó családi pótlékra 2018-ban nagyjából 300 milliárd forint jut. Mielőtt azonban részletesen megvizsgálnánk a csok működését és azt, miért gondoljuk, hogy a mai magyar lakástámogatási rendszer "felfelé" céloz, érdemes röviden áttekinteni az előzményeket.

Szocpolból családi kedvezmény

A két háború közti programokat követően a szocialista rendszerben az állami lakásépítések, a támogatott lakbérek és a rezsitámogatások sokat javítottak az akkori lakáskörülményeken, de a szociális lakáselosztás mindvégig keveredett az érdemek jutalmazásával: a felső rétegeket természetbeni juttatásokon keresztül jobban támogatta, magánlakáshoz jutásukat a tanácsi rendszeren keresztül segítette. A gyermekek után járó, vissza nem térítendő, lakástulajdon-szerzésre irányuló lakhatási támogatást, eredetileg szociálpolitikai kedvezményt (népszerű nevén „szocpolt”) 1971-ben vezették be, amikor az állam a korábbiakkal szemben már nem csak legitimálta a magánházak építését, hanem támogatta is. Kezdetben társasházi és panellakásokhoz, 1983-tól hagyományos családi házakhoz is igénybe lehetett venni.

A rendszerváltás után a támogatáshoz az arra valóban rászorulók is hozzájutottak, de sokszor hátrányos helyzetű területeken, nagyon rossz minőségű lakások épültek. Megjelent a használt lakások bővítését segítő "félszocpol", majd 2009-ben a válság miatt felfüggesztették a támogatást. 2011-ben a Fidesz visszavezette a támogatást, 2014-ben pedig, eredetileg egy népesedési csomag részeként, elhatározta annak reformját. Bár a csomagból nem sok minden lett, a "családi otthonteremtési kedvezmény" 2015-ben elstartolt. Már az elnevezés is sokatmondó: "szociálpolitikai" ellátásból "családi" kedvezmény lett.

Mivel a Fidesz családpolitikájának egyértelmű célja a jobb helyzetű családok támogatása, már e ponton tudható volt, hogy a csok nem a szegényebbeket fogja megcélozni. Továbbá az Orbán-kormány a családpolitika lehetséges és Európában bevett céljai közül (a gyerekszegénység csökkentése, a nők és férfiak közötti egyenlőség növelése, a bajban lévő családok szociális és pszichés segítése) csupán egyre koncentrál: a jobb helyzetű családokban a születések számának emelésére. Abból a tényből, hogy az Orbán-kormány a családpolitika részévé tette a lakástámogatást, szinte automatikusan következett, hogy nem a lakhatási problémák megoldására, a rászoruló családok méltó körülményeinek megteremtésére, hanem a szülési kedv ösztönzésére kerül a hangsúly ennél az ellátásnál is.

Lehetőségek és kirekesztő mechanizmusok

Milyen változást hozott a megreformált "szocpol", azaz, a csok? Nézzük először a használt lakás vásárlásának lehetőségét. Először is 2015-től jelentősen nőttek az egyes támogatási összegek, és már használt lakás vásárlására, valamint 1 gyermekre és a korábbinál kisebb alapterületű lakásra is igénybe lehetett venni a kedvezményt.

A csok elméletben ugyan önerő nélkül is felhasználható lenne lakásvásárláshoz, valójában azonban csak a hátrányosabb helyzetű térségekben lehet elvétve a szükséges alapterületnek, és minden előírt komfortkritériumnak megfelelő használt lakást találni a támogatási összegek értékében. Mivel vásárláskor a támogatás folyósításának feltétele az adásvételi szerződés benyújtása, a csok-ból foglalót sem tud fizetni egy megtakarítások nélküli, vagy nem hitelképes család. Ráadásul az ingatlanok a kevesebb munkaerőpiaci és szolgáltatási lehetőséggel rendelkező térségekben olcsóbbak, így könnyen csapdahelyzetbe kerülhet, aki a támogatás miatt ilyen településre költözik, és ott az előírt 10 évre helyhez köti magát. Használt lakás bővítéséhez pedig (legalább egy lakószobával, emelet-ráépítéssel vagy tetőtér-beépítéssel) a támogatás legfeljebb a költségek felét fedezheti, így jelentős önerőre van szükség (új ház építésénél 20 százalékra). További nehézség a csok rendszerében, hogy a folyósítás a készültségi fokkal arányosan, részletekben, utólag történik.

Apró buktató, hogy a csok-ot igénylőnek nem lehet köztartozása, és a büntetett előélet is kizáró ok (kivéve, ha már elévült). A legtöbb rászorulót azonban az a feltétel zárja ki, hogy használt lakás vásárlásához és bővítéséhez is 180 napos folyamatos TB-jogviszony szükséges.

Habár a használtlakás-vásárlásra nyújtott támogatás növekedése is jelentős volt, az igazi szenzációt az új lakás építésére vagy vásárlására fordítható összeg drasztikus megemelése jelentette. Ez, mint köztudott, három- és többgyerekes családok esetében 1,2-3,25 millióról (alapterülettől és energia-fogyasztástól függően) 10 millió forintra növekedett. Ehhez további, szintén maximum 10 milliós kölcsönt vehetnek fel a hitelképes családok, legfeljebb 3 százalékos kamattal.

A három- és többgyerekesek kiemelt támogatása szociálpolitikai szempontból is értelmes lehet, hiszen a gyerekek számának növekedésével nő a szegénység kockázata, tehát a nagycsaládosok állami támogatása a szegénység csökkentése szempontjából is jól céloz. Ugyanakkor könnyen belátható, hogy a fenti 10+10 milliós konstrukció szintén eleve a tehetősebbek számára hozzáférhető.

Mire fut ki a csok?

Az igazságos célzást persze nem csak úgy lehetne megoldani, hogy az alul lévőket beengednék a programba, de azzal is, hogy a leggazdagabbakat kiszűrnék. Az ún. "felső plafon" az a módszer, amit szerte Európában (például a hasonló lengyel rendszerben) használnak a legmódosabbak kiszűrésére, mondván, felesleges az adófizetők pénzét azokra a családokra pazarolni, akiknek egyébként is jut a jóból. Nem így Magyarországon: nálunk sem jövedelmi, sem vagyoni korlátot nem szab a törvény – jelenlegi tudásunk szerint egyedüliként az EU-ban (és talán az egész világon). Az eredetileg meglévő korlátot, hogy a már ingatlannal rendelkező családok nem igényelhetik a csok-ot, megszüntették, így olyanok is hozzájuthatnak, akiknek akár két, három vagy több lakásuk is van.

A korábbi szocpolhoz képest újdonság, hogy "beígért" gyerekre is fel lehet venni a csok-ot. A gyerekszám növelése, mint cél, ugyanakkor megkérdőjeleződik a szabályok és a gyakorlat ismeretében. A csok-ot ugyanis tipikusan már meglévő gyerek után igénylik: 2016-ban az összes csok-igénylő 70 százaléka ilyen volt. E családoktól aligha várható a népesedési fordulat. Ráadásul a már háromgyerekes családok esetében a 10+10 millió forintos támogatás és hitel előzetes feltételei nem írják elő a házasságot, sőt, az együttélés szabályát sem, tehát a kormány által preferált, ún. hagyományos családok megerősítését sem szolgálja, hiszen elvált, gyerekeiket egyedül nevelő szülők is igényelhetik.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lehetne a csok hatással a demográfiai folyamatokra. Ha a gyerekszületések számának enyhe növekedésében a csok hatása közvetlenül nem is mutatható ki, hiszen annak számos más oka lehet, a házasságok számának növekedését (az ezer lakosra jutó házasságok száma 2014 és 2016 között 3,9-ről 5,3-ra nőtt) már befolyásolhatta a csok, illetve az ún. "első házasok adókedvezménye".

De vajon örüljünk-e ennek a folyamatnak? Az összes csok-támogatásnál feltétel, hogy a felépített/megvásárolt ingatlanban kell élnie a családnak minimum tíz évig, és állítólag a bankok és az állam ezt ellenőrzi majd. E szabályok arra ösztönözhetik az ifjú házasokat, hogy ha megromlik a házasságuk, ne váljanak el, hanem maradjanak egy fedél alatt még évekig. A támogatások visszafizetése lehetetlen egy fizetésből, tehát évtizedekre összeköti majd a volt házastársakat a csok-os adósság. Mivel legtöbbször a nők kezdeményezik a válást (és többnyire a házasság első évében), a csok, csakúgy, mint a családi adókedvezmény, erősíti a patriarchális, férfidominanciára épülő családi berendezkedést, és gazdasági okokból együtt tart olyan párokat, akik boldogabbak lennének egymás nélkül.

Összességében naivitás azt gondolni, hogy a csok legfontosabb célja a gyermekes családok lakhatási helyzetének vagy gyermekvállalásának egységes támogatása. A csok egyszerre társadalom- és gazdaságpolitikai eszköz; az otthonteremtési program elindításától a lakásépítéseken keresztül az építőipar beindítását, a GDP bővülését várták.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a csok felfuttatásával párhuzamosan a szegényebb családokhoz is eljutó, normatív, lakásfenntartási támogatást és adósságkezelési szolgáltatást 2015-ben megszüntette a kormány, talán nem túlzás szegény-ellenességről beszélni a lakástámogatások kapcsán. A két támogatási forma körülbelül 500 ezer embert érintett, és 20 milliárd forintjába került a költségvetésnek – a töredéke volt annak, amit az állam a csok-ra és a többi lakáshoz-jutási konstrukcióra költ.

Mindeközben nincs megfelelő szociális háló, amely a már tulajdonolt vagy bérelt lakások megtartását támogatná és enyhítené a lakásszegénységet, lakhatási válságot. Ma Magyarországon nincs szociális bérlakás-politika, annak ellenére, hogy a teljes lakásállomány csupán 1,5 százaléka szociális bérlakás. A szociális lakáspolitika hiányának romboló hatása nyilvánvaló és számszerűsített: a lakosság 8,2, illetve a gyerekek 12 százaléka nem elfogadható minőségű lakásban él. A 18 év alattiak csaknem harmada, 540 ezer gyerek él beázó, vizesedő vagy penészedő lakásban.

Az Eurostat 2016-os felmérése szerint a lakosság 16,2 százaléka (1,6 millió fő) a megelőző 12 hónapban nem tudta fizetni valamely rezsiszámláját és a háztartások 43 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a lakásfenntartás mindig, vagy télen nagy megterhelést jelent. 2016-ban 3216 embert lakoltattak ki, másfélszer annyit, mint 2015-ben – és semmilyen rendelkezés nem tiltja, hogy megfelelő elhelyezés nélkül ki lehessen lakoltatni olyan családot, amelyben kiskorú él. Az alapjogi biztos szerint a gyermekek harmadát anyagi okok miatt emelik ki a családból, pedig ezt a gyermekvédelmi törvény tiltja. Rajtuk a csok nem segít.

Szerző

Mészáros Márton: A személyiség titkos ajtója

Publikálás dátuma
2018.04.21. 09:15
Fotó: Tóth Gergő

Művelődéstörténeti, szemiotikai és nyelvészeti megközelítésből vizsgálja az álmokat Balázs Géza nyelvész, az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet Mai Magyar Nyelvi Tanszékének tanszékvezetője Az álom nyelve című nemrég megjelent könyvében.

- Csak az új évezredben nyolc kiadást ért meg Krúdy Álmoskönyve, 2016-ban húsz év után újra megjelent magyarul Freud Álomfejtés című kötete, tavaly pedig Száraz Miklós György írt kisregényt Az álomvadász címmel. Reneszánsza lenne az álmoknak?

- Amióta tudatos az ember, érdeklik az álmok. Valószínűleg az emberiség azért tulajdonított minden történelmi korban, minden kultúrában nagy jelentőséget az álmoknak, mert egy furcsa jelenség. Kapcsolatban van személyiségünkkel, de annak rejtett, titokzatos rétegeivel is. Az absztrakcióra, elvonatkoztatásra képes ember öntudatlanul is jel- és rejtvényfejtő, tehát jelentést tulajdonít a jeleknek. Egyébként két mai magyar film, Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal és Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása is az álmokból indul.

- Az álom nyelve című új művében azt állítja, az álomról önálló nyelvészeti munka eddig még nem jelent meg. Mi késztette arra, hogy megírja az elsőt?

- Leginkább Freud nyomán többen érintették az álom és a nyelv kérdéseit, de a magyar nyelvészeti szakirodalom egyáltalán nem foglalkozott vele. Az én megközelítésem azért egyedi, mert a gondolat- és álomalakzatok összekapcsolásán, és az azokat létrehozó műveleti eljárások bemutatásán alapszik, továbbá fölvetek néhány alig kutatott szemiotikai kérdést, például az álmok színével kapcsolatban.

- Mióta izgatják az álmok? Volt-e esetleg olyan különleges esemény, amely elindította az álmokkal való foglalkozás útján?

- Sokan nem törődnek az álmaikkal, ezzel sokáig én is így voltam. A sok elfoglaltság, a rohanás, az ébredés utáni, előttünk sorjázó napi feladatok nem kedveznek az álommal való foglalatosságnak. Szerintem véletlen, de mások talán titokzatos spirituális hatásnak fogják gondolni: tíz éve, első indiai utamon kezdtem el figyelni és lejegyezni álmaimat. Akkor hirtelen előbukkant néhány olyan gyermekkori álmom is, amelyekre korábban egyáltalán nem gondoltam. Kinyílt számomra a személyiségem egyik titkos ajtaja.

- A kötetben nagyváradi tanítványa, Györgyi Henrietta álomgyűjtése is szerepel. Mennyiben forradalmi kettejük módszere?

- Az álom nyelve című könyvem tíz fejezete művelődéstörténeti, szemiotikai, nyelvészeti megközelítéseken túl jelenkori álomgyűjtést is tartalmaz. György Henrietta tanítványom javaslatomra három Szatmár környéki falu magyar, román és roma lakosainak álomeseményeit gyűjtötte össze. Kíváncsiak voltunk, hogy manapság, amikor annyi minden változik, három településen, különböző népeknél milyen álomemlékek vannak, előfordulnak-e csak egy népre jellemző álmok, vannak-e közös álomélmények. Az adatok elemzéséből kiderült, a hasonlóság jóval nagyobb, mint az eltérés. Ez az együttéléssel és az antropológiai okkal, az álmok közös emberi jellegével magyarázható.

- Saját álmai mellett kollégái és tanítványai álomleírásai is szerepelnek a műben. Hogy történt, odament az oktatókhoz és hallgatókhoz azzal, hogy mondják el önnek álmaikat?

- Szerencsés vagyok, mert sok egyetemistát tanítok, s előadásaim során mindig szóba hozom folyó kutatásaimat is. Mivel az álomkutatásaim megragadták a hallgatóimat, arra kértem a csaknem százfős csoportot, hogy névvel vagy anélkül írják le legjellemzőbb álmaikat, és azt, ha van róluk bármilyen véleményük. Rendkívüli anyag jött létre, ebből közlök válogatást. Korábbi írásaimból szerzett tudomást álomkutatásomról régi nyelvművelő- és levelezőtársam, Holczer József piarista szerzetes, aki saját, terjedelmes álomnaplóját bocsátotta rendelkezésemre. Tehát meglátásaim többféle empirikus anyagra épülnek: mai falusi néprajzi gyűjtésre, mai budapesti egyetemisták leírásaira és néhány egyéni álomnaplóra.

- Bele lehet avatkozni az álomba, esetleg elalvás előtti szuggerálással?

- Igen, létezik tudatos álmodás. A szakirodalom és általam ismert személyek is beszámoltak arról, hogy be tudtak avatkozni álmaikba: befolyásolni tudták a menetét, folytatni tudták a megszakított álmot.

- Száraz Miklós György író szerint az álmok „a tudatunk alatt elterülő sötét ősóceán hullámverései.” Ön minek tartja az álmokat?

- A sokszínű anyag bennem is megerősítette, hogy személyes és emberi-közösségi múltunk számos emléke villan fel álmainkban. Mindamellett az álmok jórészt a napi gondjainkhoz, feladatainkhoz, megoldandó, megoldhatatlan konfliktusainkhoz kapcsolódnak. Nem hiszem, hogy üzennének az álmok, de a velük való foglalkozás segíti az önismeretet, és létrehoz egy spirituális kapcsolatot is a közösséggel, talán az egész emberiséggel.

- Megfejthetőek-e az álmok?

- Elsősorban az álmok logikája, szerkezete, mintázatai, motívumai, elmesélhetősége érdekel, álmot fejteni nem tudok. Azt hiszem, az álmok nem fejthetők meg, ám mi mégis sokszor megpróbálunk jelentést tulajdonítani nekik. Ez a gyakorlat talán jót tesz a személyiségünknek.

- Jelölő és jelölt viszonya izgatja leginkább a nyelvészt az álomfejtésben?

- A valóság(darab) és annak valamilyen „jelvi” (Arany János által is használt szó a szimbólumra), azaz jelölői kapcsolata a filozófiai, nyelvtudományi, szemiotikai gondolkodás. Hozzáteszem, valószínűleg emberi létünk, a nyelv és kultúra létrejöttének alapja. Ilyen szempontból is roppant érdekesek az álmok, mert ez a jelölő-jelölt kapcsolat nem mindig egyértelmű az álmokban. Ez kiaknázatlan téma, a továbbiakban is szeretném folytatni a vizsgálatát.

- Tucatnyi különböző témakörben jelentek meg kötetei, mégis úgy tűnik, ez találta meg leginkább a közönséget. Most ért volna be?

- Évekkel ezelőtt egy könyvbemutatón csalódás ért, mert senkit nem érdekelt a könyvem. Akkor elhatároztam, hogy többet nem megyek ilyen rendezvényre, mert elsődleges feladatomnak a kutatást és írást tartom. Most baráti unszolására vállalkoztam két friss könyvem, a Takács Róberttel közösen írt Körbejárt Föld és a teljesen saját munka, Az álom nyelve bemutatására. Gondoltam, leszünk tízen és koccintunk egyet, de annyian jelentek meg, hogy nem fértünk el az Uránia kávézójában. Az érdeklődés természetesen nem csak nekem szólt, hanem író, újságíró, retorikus, művészettörténész barátaimnak, akik elmondták gondolataikat műveimről. Így vált a könyvbemutató voltaképpen szabadegyetemi előadássá.

Névjegy

Balázs Géza (1959) nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár

Kutatási területei: antropológiai, általános és alkalmazott, valamint netnyelvészet, nyelvstratégia, szemiotika, hálózatok

Médiaismereti, nyelvészeti témakörben jelentek meg könyvei, de a magyar pálinkáról is jelentek meg írásai

A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport és a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda vezetője

Témák
Balázs Géza

Mészáros Márton: A személyiség titkos ajtója

Publikálás dátuma
2018.04.21. 09:15
Fotó: Tóth Gergő

Művelődéstörténeti, szemiotikai és nyelvészeti megközelítésből vizsgálja az álmokat Balázs Géza nyelvész, az ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet Mai Magyar Nyelvi Tanszékének tanszékvezetője Az álom nyelve című nemrég megjelent könyvében.

- Csak az új évezredben nyolc kiadást ért meg Krúdy Álmoskönyve, 2016-ban húsz év után újra megjelent magyarul Freud Álomfejtés című kötete, tavaly pedig Száraz Miklós György írt kisregényt Az álomvadász címmel. Reneszánsza lenne az álmoknak?

- Amióta tudatos az ember, érdeklik az álmok. Valószínűleg az emberiség azért tulajdonított minden történelmi korban, minden kultúrában nagy jelentőséget az álmoknak, mert egy furcsa jelenség. Kapcsolatban van személyiségünkkel, de annak rejtett, titokzatos rétegeivel is. Az absztrakcióra, elvonatkoztatásra képes ember öntudatlanul is jel- és rejtvényfejtő, tehát jelentést tulajdonít a jeleknek. Egyébként két mai magyar film, Hajdu Szabolcs Bibliothéque Pascal és Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása is az álmokból indul.

- Az álom nyelve című új művében azt állítja, az álomról önálló nyelvészeti munka eddig még nem jelent meg. Mi késztette arra, hogy megírja az elsőt?

- Leginkább Freud nyomán többen érintették az álom és a nyelv kérdéseit, de a magyar nyelvészeti szakirodalom egyáltalán nem foglalkozott vele. Az én megközelítésem azért egyedi, mert a gondolat- és álomalakzatok összekapcsolásán, és az azokat létrehozó műveleti eljárások bemutatásán alapszik, továbbá fölvetek néhány alig kutatott szemiotikai kérdést, például az álmok színével kapcsolatban.

- Mióta izgatják az álmok? Volt-e esetleg olyan különleges esemény, amely elindította az álmokkal való foglalkozás útján?

- Sokan nem törődnek az álmaikkal, ezzel sokáig én is így voltam. A sok elfoglaltság, a rohanás, az ébredés utáni, előttünk sorjázó napi feladatok nem kedveznek az álommal való foglalatosságnak. Szerintem véletlen, de mások talán titokzatos spirituális hatásnak fogják gondolni: tíz éve, első indiai utamon kezdtem el figyelni és lejegyezni álmaimat. Akkor hirtelen előbukkant néhány olyan gyermekkori álmom is, amelyekre korábban egyáltalán nem gondoltam. Kinyílt számomra a személyiségem egyik titkos ajtaja.

- A kötetben nagyváradi tanítványa, Györgyi Henrietta álomgyűjtése is szerepel. Mennyiben forradalmi kettejük módszere?

- Az álom nyelve című könyvem tíz fejezete művelődéstörténeti, szemiotikai, nyelvészeti megközelítéseken túl jelenkori álomgyűjtést is tartalmaz. György Henrietta tanítványom javaslatomra három Szatmár környéki falu magyar, román és roma lakosainak álomeseményeit gyűjtötte össze. Kíváncsiak voltunk, hogy manapság, amikor annyi minden változik, három településen, különböző népeknél milyen álomemlékek vannak, előfordulnak-e csak egy népre jellemző álmok, vannak-e közös álomélmények. Az adatok elemzéséből kiderült, a hasonlóság jóval nagyobb, mint az eltérés. Ez az együttéléssel és az antropológiai okkal, az álmok közös emberi jellegével magyarázható.

- Saját álmai mellett kollégái és tanítványai álomleírásai is szerepelnek a műben. Hogy történt, odament az oktatókhoz és hallgatókhoz azzal, hogy mondják el önnek álmaikat?

- Szerencsés vagyok, mert sok egyetemistát tanítok, s előadásaim során mindig szóba hozom folyó kutatásaimat is. Mivel az álomkutatásaim megragadták a hallgatóimat, arra kértem a csaknem százfős csoportot, hogy névvel vagy anélkül írják le legjellemzőbb álmaikat, és azt, ha van róluk bármilyen véleményük. Rendkívüli anyag jött létre, ebből közlök válogatást. Korábbi írásaimból szerzett tudomást álomkutatásomról régi nyelvművelő- és levelezőtársam, Holczer József piarista szerzetes, aki saját, terjedelmes álomnaplóját bocsátotta rendelkezésemre. Tehát meglátásaim többféle empirikus anyagra épülnek: mai falusi néprajzi gyűjtésre, mai budapesti egyetemisták leírásaira és néhány egyéni álomnaplóra.

- Bele lehet avatkozni az álomba, esetleg elalvás előtti szuggerálással?

- Igen, létezik tudatos álmodás. A szakirodalom és általam ismert személyek is beszámoltak arról, hogy be tudtak avatkozni álmaikba: befolyásolni tudták a menetét, folytatni tudták a megszakított álmot.

- Száraz Miklós György író szerint az álmok „a tudatunk alatt elterülő sötét ősóceán hullámverései.” Ön minek tartja az álmokat?

- A sokszínű anyag bennem is megerősítette, hogy személyes és emberi-közösségi múltunk számos emléke villan fel álmainkban. Mindamellett az álmok jórészt a napi gondjainkhoz, feladatainkhoz, megoldandó, megoldhatatlan konfliktusainkhoz kapcsolódnak. Nem hiszem, hogy üzennének az álmok, de a velük való foglalkozás segíti az önismeretet, és létrehoz egy spirituális kapcsolatot is a közösséggel, talán az egész emberiséggel.

- Megfejthetőek-e az álmok?

- Elsősorban az álmok logikája, szerkezete, mintázatai, motívumai, elmesélhetősége érdekel, álmot fejteni nem tudok. Azt hiszem, az álmok nem fejthetők meg, ám mi mégis sokszor megpróbálunk jelentést tulajdonítani nekik. Ez a gyakorlat talán jót tesz a személyiségünknek.

- Jelölő és jelölt viszonya izgatja leginkább a nyelvészt az álomfejtésben?

- A valóság(darab) és annak valamilyen „jelvi” (Arany János által is használt szó a szimbólumra), azaz jelölői kapcsolata a filozófiai, nyelvtudományi, szemiotikai gondolkodás. Hozzáteszem, valószínűleg emberi létünk, a nyelv és kultúra létrejöttének alapja. Ilyen szempontból is roppant érdekesek az álmok, mert ez a jelölő-jelölt kapcsolat nem mindig egyértelmű az álmokban. Ez kiaknázatlan téma, a továbbiakban is szeretném folytatni a vizsgálatát.

- Tucatnyi különböző témakörben jelentek meg kötetei, mégis úgy tűnik, ez találta meg leginkább a közönséget. Most ért volna be?

- Évekkel ezelőtt egy könyvbemutatón csalódás ért, mert senkit nem érdekelt a könyvem. Akkor elhatároztam, hogy többet nem megyek ilyen rendezvényre, mert elsődleges feladatomnak a kutatást és írást tartom. Most baráti unszolására vállalkoztam két friss könyvem, a Takács Róberttel közösen írt Körbejárt Föld és a teljesen saját munka, Az álom nyelve bemutatására. Gondoltam, leszünk tízen és koccintunk egyet, de annyian jelentek meg, hogy nem fértünk el az Uránia kávézójában. Az érdeklődés természetesen nem csak nekem szólt, hanem író, újságíró, retorikus, művészettörténész barátaimnak, akik elmondták gondolataikat műveimről. Így vált a könyvbemutató voltaképpen szabadegyetemi előadássá.

Névjegy

Balázs Géza (1959) nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár

Kutatási területei: antropológiai, általános és alkalmazott, valamint netnyelvészet, nyelvstratégia, szemiotika, hálózatok

Médiaismereti, nyelvészeti témakörben jelentek meg könyvei, de a magyar pálinkáról is jelentek meg írásai

A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport és a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda vezetője

Témák
Balázs Géza