Eörsi Mátyás: A választási csalás szürke árnyalatai

Publikálás dátuma
2018.04.21 09:35
SZÁMOLJÁK A SZAVAZATOKAT - Az adatvisszatartás módot ad a csalásra FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /

Elbűvölve és elámulva figyelem azokat az elemzői okfejtéseket, amelyek szerint az április 8-i választás végeredményét választási csalás nem befolyásolta. Elámulva, mert egyébként minden bizonnyal kiváló politikai elemzők, eredeti gondolatokkal rendelkező volt politikusok úgy vélik, a választásokról is mindent tudnak, és elbűvölve, hogy mekkora igény mutatkozik egyes elemzőkben még mindig arra, hogy objektivitásukat a kormánypárt(ok) oktalan megvédésével demonstrálják. A választási csalások relativizálásának a legkézenfekvőbb és leggyakoribb módja annak kimutatása, hogy a csalásnak nevezett események, a választási adatok visszafogása, a kormánypárti túlsúly a szavazást lebonyolító szerveknél, a határon túli magyarok közötti megkülönböztetés (a sor vég nélkül folytatható) bár "csúnya", a demokratikus jogállam normáinak meg nem felelő intézkedések voltak, a végeredményt valójában nem befolyásolták.

Hogy a csodába ne befolyásolták volna.

Egyenlő feltételek?

A felmentést keresők, a csalásra hivatkozókat elmarasztalók egytől-egyig a választás napján tetten ért anomáliákról állítják, hogy azok nem befolyásolták a végeredményt. Bár ezt a következtetést is hevesen vitatjuk, érdemes aláhúzni: az a világ, amikor a választást a szavazás napján csalják el, már a múlté. Sztálin mondta, hogy "Nem az a lényeg, hányan szavaznak az emberre vagy hogyan, sokkal fontosabb az, hogy ki számolja a szavazatokat és hogyan", a mai csalók azonban Sztálinnál lényegesen finomabb eszközökkel élnek. Úgy is mondhatnánk: "Nem az a lényeg, hányan szavaznak az emberre vagy hogyan, ugyanis mi döntjük el, hányan fognak tényszerűen elmenni szavazni és azt is, hogyan fognak szavazni". A modern, XXI. századi diktátor olyan törvényt fogadtat el, amely az ő győzelmét biztosítja, és gondoskodik arról is, hogy a választó csak olyan információk birtokában legyen, amelyek a rá való szavazásra predesztinálják. Akár úgy, hogy egyedül őt tartsa hiteles jótevőnek, akár úgy, hogy félelmet érezzen a kihívókkal szemben - e kettő természetesen kiegészíti egymást.

Az EBESZ megfigyelőinek (a világ legprofesszionálisabb, legnagyobb gyakorlattal rendelkező intézménye, az ODIHR) a választást követő napon közzétett, előzetes jelentésének a címe és első mondata, túllépve az EBESZ/ODIHR eddigi diplomácia gyakorlatát, igen súlyos megállapítást tesz: "Az április 8-i országgyűlési választásokat az állam és a kormánypártok anyagi forrásainak jelentős átfedése határozta meg, aláásva a jelöltek lehetőségét arra, hogy egyenlő feltételek mellett versengjenek.”

Tudatában annak, hogy az EBESZ/ODIHR jelentései a lehető legdiplomatikusabban fogalmazzák meg kritikájukat, ízlelgessük azt a kitételt, hogy az állam (adófizetők) és a kormánypártok anyagi forrásai közötti jelentős átfedés aláásta az egyenlő feltételek melletti versengést. Fordítsuk le egyszerű magyarra ezt a mondatot: A választók számottevő hányada nem hallhatott másról, mint arról, hogy Magyarország magyarsága veszélyben van, hogy Brüsszel és az ENSZ kényszer-betelepítésre készül és ettől csak a kormánypártok védhetnek meg, az ellenzék pedig azt tervezi, hogy migránsokat költöztet be magyar emberek lakásaiba. És mindezek után van Magyarországon, aki komolyan állítja, hogy a csalás nem volt hatással a végeredményre?

És akkor nem beszéltünk ezernyi anomáliáról, amelyeknek nem csak az a jelentőségük, hogy a Fidesz felé lejt a pálya, ilyen például az eltérő okból történő külföldön tartózkodás eltérő joghatása, hanem az is, hogy számos választó számára a Fidesz mindenhatóságát szimbolizálja, és különösen a kiszolgáltatottabb szavazórétegek ennek nyomán az erőre, tehát a Fideszre szavaznak majd.

Megvédték a választókat

A "megértők" azonban a választás napjának anomáliáiról állították, hogy azok nincsenek hatással az eredményre. Alaposan feltehető, hogy tévednek, de az bizonyos, hogy következtetésük elhamarkodott.

Érdekes módon széles körű konszenzus ötvözte azt a döntést, hogy amíg a budapesti Bocskai úton sorok állnak a választóhelyiségek előtt, a másutt megszületett eredmények sem hozhatóak nyilvánosságra. A konszenzus azzal a feltevéssel állhatott összefüggésben, hogy a szavazatukat még le nem adókat a másutt megszületett eredmények befolyásolhatják. Különös módon e feltételezés akkor sem dőlt meg, amikor Pálffy Ilona bejelentette, amint a kint lévő választókat "betolják" az épületbe, a részeredmények közzététele megkezdődhet. Túl azon, hogy máig nem tudjuk, mit is jelent a "választók betolása”, ennek semmi értelme. Az okostelefonok korában teljesen mindegy, hogy a választó épületen belül, vagy azon kívül van, a szóban forgó információhoz itt is, ott is könnyedén hozzájuthat. A Bocskai úton sorban állók "megvédése” tehát nem lehetett, és nem is volt indok az adatok visszatartására.

A magyar politika 1990-ben besétált a "választók megvédésének" csapdájába, amikor más országoktól átvette a kampánycsend intézményét. Azóta a kampánycsend megszűnt abból a meggyőződésből következően, hogy a választót nem kell megvédeni információtól. Megbecsülhetetlen, hogy a Bocskai úti sorban állók közül hány ember véleményét befolyásolta volna az a hír, hogy a Fidesz sorra nyeri a vidéki körzeteket, ahogyan azt sem lehet tudni, hogy akiket befolyásoltak volna a hírek, milyen irányban. De gondoljunk bele, azok a szavazók, akik hajlandóak órákig sorban állni a választás érdekében, minden bizonnyal elkötelezettek valamely párt vagy jelölt mellett, esetleg ellen. Bizonytalan szavazó, akit a részeredmény eltántorított volna, abban a sorban aligha volt.

Törvényi előírás nincs arra, hogy ha a szavazás egyes szavazókörökben még nem fejeződik be, akkor a részeredményeket vissza kell tartani. A részeredmények órákig való visszatartása érdemi befolyást nem gyakorolt volna a még nem szavazókra, törvényes indoka nem volt, következésképpen másutt kell keresni az okot.

Tapasztalt választási megfigyelők tudják, hogy a régi időkben, amikor a szavazás napján is szokás volt elcsalni választásokat, épp arról volt a legtöbb vita a választást manipulálni akaró kormányokkal, hogy a részeredmények mikor kerüljenek nyilvánosságra. Az internet elterjedése előtt a kormányok arra hivatkoztak, hogy a nyilvánosságra hozatal amúgy sem ér el senkit, és nagyobb biztonsággal lehet a részeredményeket közzétenni az ellenőrzésük után. A választási megfigyelők viszont arra hivatkoztak, hogy a szavazóköri jegyzőkönyv elkészültét követően már nincs mit ellenőrizni, a felettes választási szerveknek egy dolguk van: a szavazóköri eredményeket összesíteni és továbbítani, valamint az esetleges jogorvoslati kérelmeket elbírálni. Az az érvelés, hogy a közzétett adatok amúgy sem terjednek el széles körben, nem volt meggyőző. A megfigyelők álláspontja az volt - és ezt sok országban meg is valósíttatták a kormányokkal -, hogy a szavazóköri jegyzőkönyvek egy másolatát ki kell ragasztani a szavazókör ajtajára, így azok tartalmát a hazai választási megfigyelők lemásolhatták, és a PVT (párhuzamos szavazatszámlálás) során ellenőrizhették a választási szervek munkáját. E sorok írója saját szemével látta egy olyan országban, ahol nem kellett közzétenni a szavazóköri eredményeket, amint a mindenki által aláírt szavazóköri jegyzőkönyvet a kormánypárthoz tartozó elnök vitte a területi választási irodába, ahol egy ajtó mögött eltűnve újraírták a jegyzőkönyveket a kormánypárt előzetes kalkulációjának megfelelően. Ebben a "megyében" egyetlen - hangsúlyozom: egyetlen - választási adat sem felelt meg a valóságnak, és a csalást az tette lehetővé, hogy a szavazóköri eredményeket nem kellett azonnal nyilvánosság elé tárni. Szomorúan lehet hozzátenni, hogy Magyarországon a választás ennél is kevésbé demokratikus, hiszen civil szervezetek nem kaphatnak akkreditációt a választás megfigyelésére, ami igazi hungarikum, párját ritkító korlátozás.

Kinek az érdeke?

Mint közismert, és a Nemzeti Választási Iroda elnöke sem tagadta, az NVI honlapja egy teljes hétig csökkentett üzemmódban működött, megnehezítve vagy épp lehetetlenné téve az egyes adatokhoz való hozzájutást. Félretolva azt, hogy ilyen körülmények között nem volt lehetséges a jogorvoslatra rendelkezésre álló szűk határidőket betartani, amint arra a TASZ felhívta a figyelmet, csak fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon miért döntött így az NVI, miért nem tette a szavazóköri választási adatokat mindenki számára hozzáférhető módon közzé?

Miután nem vagyunk a döntéshozóknak sem gyóntatójuk, sem terapeutájuk, tuti válasz nem adható a kérdésre. Ám az a kérdés feltehető: Cui prodest? Kinek az érdeke? Vajon milyen cél lebeghetett a döntéshozók előtt, vajon mit tesz lehetővé a szavazóköri adatok időleges eltitkolása? Kézenfekvő a válasz: az adatok visszatartása, a honlap el nem érhetősége csupán egyetlen célt szolgálhat, azt, hogy be lehessen nyúlni a rendszerbe.

Amikor egy kormánytöbbség hatályon kívül helyezi az ún. üvegzseb törvényt (a közpénzek felhasználását, a köztulajdon használatának nyilvánosságát, átláthatóbbá tételét szolgáló 2003-as XXIV. jogszabályt), annak csupán egyetlen egy oka lehet: a közpénzek és köztulajdon lenyúlásának az előkészítése. Aki tud más lehetséges indokot, kérem, szóljon! Az üvegzseb törvény hatályon kívül helyezése még nem bizonyíték a korrupciós esetekre, de a hatályon kívül helyezést úgy kommentálni, hogy annak alapján nincs korrupció, legalábbis súlyos aránytévesztés.

Ha a választási adatokat visszatartják és a már közzétett adatok nem hozzáférhetőek, az még nem bizonyíték arra, hogy utólag belenyúltak az eredményekbe. Ám azt kijelenteni, hogy nem volt manipuláció, eszement szakszerűtlenség és felelőtlenség.

És akkor nem szóltunk a választás körüli egyéb anomáliákról: a határon túli és a Magyarországról elköltözött magyarok szavazása közötti különbségtételről, az "ukrán nyugdíjasok" voksolásáról, és vég nélkül lehetne sorolni. Azokat az anomáliákat, amelyek egy részéről pontosan tudjuk, hogy manipulálták a végeredményt, és azokat az anomáliákat is, amelyekről ugyan konkrétan nem tudjuk, manipulálták-e a végeredményt, de azt pontosan tudjuk, hogy a hatalmon levők érdekét szolgálták.

Azok a választási csalások tehát, amelyek a választás és a kampány jogi- és médiakörnyezetét alakították, súlyosan befolyásolták a választás kimenetelét. A szavazás napján elkövetett csalások hatásáról nem áll rendelkezésünkre adat, ezért ilyet nem is állítunk. Csupán annyit, hogy egytől-egyig mind a választóköri adatok manipulációját tették lehetővé, csakúgy, mint az 1989-es négyigenes népszavazás esetében az adatok visszatartása. Tudjuk, akkor ez nem vezetett szavazási adatok megváltoztatásához. 2018-ban ezt nem tudjuk, mint ahogy az ellenkezőjét sem, tehát azt sem, hogy történt-e a választás végeredményét érdemben befolyásoló csalás.

(Lesznek, akik a választás politikai tanulságait kérik számon e cikken. Részben joggal, mert abból is van számos. Arról azonban majd egy másik írás fog szólni. Ez a cikk a választási csalásról szól csupán.)

Szerző
2018.04.21 09:35

Rokkantkölcsönzés, mint hungarikum

Publikálás dátuma
2018.08.19 18:30

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
„Találékony a magyar. Már szinte látom is, hogy nemsokára hirdetések jelennek meg: Uniós pályázatokhoz bérbe adunk teljes szakorvosi véleményezéssel rendelkező rokkantakat, látás- és hallássérülteket, valamint enyhén, közepesen és teljesen magatehetetlen egyéneket.”
"Kis Athéne­ket álmodtam, ahol demokráciát tanulnak az emberek, s ahol nem a napóleoni jog miatt tisztességesek, de önma­guk becsülése végett, hisz csak a törvények miatt becsületesnek maradni ordináré passzió, mint az állatkínzás." (Krúdy Gyula)
Azt szokták mondani, hogy fejétől bűzlik a hal. Én csak ülök, mint a moziban, s nézem a híradókban a síkságra épített többmilliós kilátót, a fűtött-füves focipályákat, amelyek nézőterén elférne az ágyhoz kötött aggastyántól a csecsemőig az illető községek-városkák minden lakosa. Nem akarom olvasóimat közhelyekkel untatni: kisvasúttal, LED-es világítással, gázszerelő milliárdossal, orbáni kötél-barát hihetetlen gazdagodásával, s a többi, az új nemzeti oligarchiához tartozó, s valószínűsíthetően a büntető törvénykönyv néhány paragrafusát, összes alpontjaival kimerítő figura visszaéléseivel. Nem, nem akarom önöket a lopás "fényes nappal" tényeivel bosszantani.

Nem volt szégyen lopni

Azt hiszem, ismerik a Fidesz-ideológus Lánczi András elhíresült mondatát: "amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája". Hát, mit mondjak, ezeregy leleplező újságcikk jelent meg a hal bűzlő fejéről, de mintha ez a rothadó testrész nem is folytatódna, nem lenne húsa, csontja, szálkái, pikkelyei, mintha az oligarchák erkölcsöt nem ismerő, törvény feletti létezése nem is nyomná rá a bélyegét a kisemberek világára. Az erkölcsi züllés olyan mélyére süllyedt az ország, hogy nem csodálkoztam, csupán szégyenkeztem, amikor a Forma-1-re tartó utasokat, nem sokkal Bécs után, de még a magyar határ előtt arra figyelmeztette az osztrák kalauz, hogy a magyar taxisok rabló gazemberek, s a vendéglőkben nem szabad kártyával fizetni, mert lemásolják őket, lopják az adatokat.
Szociológus ismerősömmel beszélgettem a témáról, elmondva saját tapasztalatomat, hogy Hollókő közelében szemtanúja voltam, ahogy egy francia családtól három pohár kóláért ötezer forintot követelt a pultos. Ő a dolgot megpróbálta történelmi okokra visszavezetni.
– A téeszekből nem volt szégyen lopni, szinte természetesnek vették az emberek, hogy a háztájihoz szükséges vegyszerek, a műtrágya, a baromfi és disznó etetéséhez a gabona, mellékösvényeken keresztül juthat hozzájuk. Magyarul: lopták. Természetes volt, hogy a gépkezelő nem vett üzemanyagot a kocsijába, s ha nem volt sajátja, eladta másoknak a "megspórolt" benzint, gázolajat. Az olajkályhák sem jelentettek fölösleges pénzkiadást a traktorvezetőnek. És az is természetes volt a szocialista nagyvállalatoknál, hogy ki mit gyártott, azt lopta. Talán csak anekdota volt a kádári időkben, de jól mutatja, hogy milyen világot éltünk, hogy egy gyárban, a munka végeztekor az egyik munkás nem kerékpárra pattant, hanem egy talicskával vitte haza az üres ételhordó edényét, a gépzsíros munkaruháját, aztán évek múltán valakinek feltűnt, hogy reggel soha nem talicskával érkezik, vagyis a furfangos kisember meglovasított több száz egykerekűt. Azt még a korabeli újságok is megírták, hogy a balatoni autópálya építésekor, a környező településeken úgy épültek száz számra a házak, hogy a környékbeli Tüzép-telepek nem adtak el egyetlen zsák többlet-cementet sem.

Svájci kirándulás

Hallgattam tanult ismerősöm történelmi okfejtését, s eszembe jutott egy svájci kirándulásunk. Az erdőhatár fölött, egy alpesi rét szélén állt a legelésző tehéncsorda gazdájának, de az is lehet, hogy alkalmazott gulyásának a háza. Nem igazi nagytetős hegyi gazdasági épület volt, inkább csak éjszakai menedéknek véltem. Volt a homlokzati részen ajtaja, ablaka, ahogy illik, s az oldalsó falán, egy rejtett nyílásféle, amin csuklópántok voltak, tehát valamilyen módon lefelé nyitható lehetett az a valamicsoda. Éppen végeztek a fejéssel, s megkérdeztük, ahogy az erdélyi hegyekben is szoktuk, hogy kaphatnánk-e egy-egy pohár tejet. Az asszony igennel felelt, aztán eltűnt a házban. Biztosan ott tartják a maguknak szánt tejet, gondoltam, mert a friss fejés, tükörfényű alumínium kannákban, már egy kis teherautó platóján szállításra várt. Pár pillanat múlva, amire nem számítottunk, a ház oldala felől, ahol korábban senkit sem láttunk, hallottuk, ahogy szólítanak.
– Uram, jöjjön ide – mondta az asszony, s a hang irányába indulva, az oldalfalnál értelmet nyertek a fém zsanérok. Leeresztett asztalkán csillogóan tiszta üvegpoharak (nem eldobható papír), a behűtött tejre várakozva, s a pultként használt fenyőillatú, patyolattiszta deszkán a pénztárgép. Közölte, hogy az öt pohár tej, ami éppen egy liter, mennyibe fog kerülni, s még hozzátette, hogy plusz tíz százalék a szervízdíj, amin a ragyogó poharak, a friss papírszalvéta láttán nem is csodálkoztunk. Aztán az összeget beütötte a gépbe és blokkot is adott.
Svájc. Erre mondja a magyar, hogy a szerencsés sorsú országokban más szokásokat alakított a történelem. De talán az sem hihető, amolyan mesei realizmusnak tűnhet a magyar fül számára, a zsebre dolgozó vámosok, kalauzok, távolsági buszsofőrök, parkoló őrök eseteinek ismeretében, amit egy norvég fjordban éltem át, egy pici személyszállító kompon, amelyen látvány éhségemet akartam csillapítani, s amelyre az indulástól a végállomásig oda-vissza jegyet váltottam, s tulajdonképpen valamiféle beszállókártyát kaptam. Az út végeztével a kapitány kérte és lepecsételte a féltenyérnyi papírt, s amikor már a parton voltam, utánam szaladt. Nem tudtam, hogy meg kellett volna várnom, amíg a pecsételő-masina kidobja a teljes utazást igazoló bizonylatot, hiszen kiszállhattam volna bárhol a fjord kikötőiben, hogy a természetben gyönyörködjek, s aztán visszaszállhattam volna aznap egy másik hajóra. Az általam fölöslegesnek vélt blokk azt is igazolhatta volna, hogy még nem utaztam le a társaságnál kifizetett kilométereket. Lehetne még tartalék azon a beszállókártyán. Tetszenek érteni, utánam szaladt egy fecnivel, ami azt igazolta, hogy már semmit sem ér a jegyem, leutaztam az árát. De járt nekem. Utánam hozta.
Hát igen. Vannak másfajta világok, azt is mondhatnám, boldogabb másvilágok.

Hungarikum

Mint már mondtam, a fejétől bűzlő halból engem, átlagemberként, a többi testrész rothadása is érdekel. A tömeges erkölcsi züllés pikkelyei. Olyan apróságnak tűnő dolgok, mint amit a napokban éltem át.
Az alábbi történetet társasházi közgyűlésen hallottam, amelyen éppen a lift utólagos beszereléséről vitáztak, amikor a fő hangadó előállt a gazdaságosító, takarékossági ötletével.
– Be kell jelenteni valamelyik emeleti lakásba egy rokkantat, akkor jár mindenféle támogatás – mondta.
Másfél tucat ember bólogatott, csak éppen vastapsot nem kapott az illető. Döbbenten álltam. Ilyen nyíltan lehet törvénytelenséget, csalást, lényegében okirat-hamisítást javasolni? Megtervezni? Senki nem érzi a tucatnyi emberből, senki, hogy illegitim, hogy büntetendő cselekményt ajánl az illető? Hogy maga a törvényszegésre való felbujtás is bűn egy jogállamban? S azt, hogy ezt rendes körülmények között nem lehetne kimondani sem?
– Az emberek élelmesek – mondta az említett szociológus ismerősöm. – Ha van kiskapu, akkor azt meg is találják. Találékony a magyar.
Hallgattam. Eszembe jutott, hogy hallottam már koldus-maffiának bérbe adott kisgyermekekről, akiket naponta kiültetnek kéregetni Londonban, Brüsszelben, Stockholmban a hideg járdára a "bérlői". Akkor miért ne lehetne bérbe venni egy mozgáskorlátozott nagymamát, nagytatát?
Hallottam már nyelvvizsgához hasonmások közvetítésről, amolyan országot járó bér-vizsgázókról. Bér-szavazókról is, akiket buszokkal szállítanak. De minden bizonnyal hungarikum a bér-rokkant ötlete.
Találékony a magyar. Már szinte látom is, hogy nemsokára hirdetések jelennek meg: "Uniós pályázatokhoz bérbe adunk teljes szakorvosi véleményezéssel rendelkező rokkantakat, látás- és hallássérülteket, valamint enyhén, közepesen és teljesen magatehetetlen egyéneket. A megrendelő külön kérése alapján életkorra, nemre való megbízást is teljesítünk."
Vagy már folyik is ez a biznisz?!
2018.08.19 18:30
Frissítve: 2018.08.19 18:59

Meglepetések érhetnek, ha tévét nézünk az ünnepen

Publikálás dátuma
2018.08.19 12:33

Fotó: rtlklub.sajtoklub.tv/
„Talán már a mostani hosszú hétvégén is az lehet a nézőknek ünnep, hogy be sem kapcsolják a tévét. A műsorokat elnézve ez sem lenne meglepő.”
Nemzeti ünnep, vagy össznemzeti tévénézés. Ez a dilemma március 15-én, vagy október 23-án éppúgy felbukkan, mint most, augusztus 20-a alkalmából. A hatalmat minden tekintetben kiszolgáló, egykor közszolgálatinak indult, ma már csak annak csúfolt tévéknek persze nincs sok választásuk. Az M1 hírcsatorna, a Duna TV és a Duna World már csak azért is kénytelen nyomon követni az ünnep eseményeit, nehogy a politikusok fontos üzenetei ne jussanak el a széles néprétegekhez. Az más kérdés, hányan nézik ezeket az – általában – élő közvetítéseket, de végül is nekik a nézőszám úgysem számít. A kereskedelmi adók viszont ilyenkor beleadnak apait-anyait, hogy kiszolgálják a közönséget. Úgy tesznek, mintha az egész ország a készülékek előtt ülne, s nekik csak az a dolguk, hogy jobbnál-jobb filmekkel szórakoztassák a nagyérdeműt.
Az alkotmány, az új kenyér egykori, Szent István újjáéledt mostani napja is eme megosztás jegyében telik a tévékben. Jó hazafiak, hívők és Orbán-hívek már reggel fél 9-kor láthatják az ünnepélyes zászlófelvonást, aztán végigkísérhetik a tisztavatást, a légi és vízi parádét, megnézhetik, kik kapják idén a Szent István Rendet, délután szemtanúi lehetnek a Szent Jobb körmenetnek, a nap betetőzését pedig a Budavári Palotakoncert című operett-gála jelenti a Dunán. Amikor meg épp nem történik semmi, az ünnephez méltó filmekkel próbálják maradásra bírni őket. Bizonyára kevesen tudnak ellenállni e kínálatnak. Ha véletlenül mégis kezükbe kerülne a távirányító, bőséggel ütközhetnek magyar filmekbe. A TV2 délután például leadja Várkonyi Zoltán immár klasszikus Egri csillagokját, utána pedig a Macskafogót. Az M3-on este az István király című 1992-es magyar tévéjáték (nem a musical) látható, az RTL Klubon éjszaka pedig a Csak szex és más semmi című vígjáték. A többiek már bevált amerikai filmekkel keresik a nézők kegyeit. Ami azért érthető, hiszen az ünnepnap sem múlhat el reklámok nélkül, márpedig azokat közönségvonzó műsorok között tanácsos leadni.
Csak a sorozatok és szappanoperák hívei maradnak hoppon, ahogy az már ilyesfajta ünnepi alkalmakkor szokásos. Hétfő lévén a Dunán következne a Kártyavár újabb epizódja, de nem jön, egy hetet várni kell rá. Nem lesz Barátok közt, valamint Éjjel-nappal Budapest sem az RTL-n, valamint Jóban-rosszban a Super TV2-n. Még a Cool-on is elmarad az örök délutáni program, a Cobra 11 című, egyébként remekül megcsinált német krimi-sorozat néhány folytatásának ismétlése. Jó hír viszont e film kedvelőinek, hogy a következő vasárnaptól már vadonatúj részek láthatók az RTL Klubon: a 22. évad epizódjait kezdik vetíteni és várhatóan újabb bravúrosan felvett autópályás üldözések és tömegkarambolok színesítik a jól kitalált történeteket.
És nem ez az egyetlen meglepetés a jövő heti kínálatban. Ugyancsak az RTL Klubon szombat és vasárnap kora délutánonként lesz látható egy 1986-ban forgatott és világszerte vetített sorozat. A simlis és a szende hozta meg Bruce Willisnek az első átütő sikert. Pedig akkor még - a Taxisofőr egyik főszereplőjeként - a női főhős, Cybill Shepherd sokkal ismertebb volt nála. Kettejük remek játéka mellett szellemes ötletek, humoros párbeszédek jellemzik ezt a krimit, amely indulása után nem sokkal megkapott szinte minden jelentős tévésorozat-díjat (Emmy, Golden Globe). Ennél is váratlanabb viszont a TV2-ben esedékes változás. A jövő héten ugyanis - a Tények után - főműsoridőben azonnal jó filmeket vetítenek: bevált, sikeres hollywoodi alkotásokat. Látható lesz a Beverly Hills-i zsaru mindhárom része - Eddie Murphyvel. Megismétlik a Krokodil Dundee két részét, sőt műsorra tűzik még a Csonthülye című dél-afrikai vígjátékot is.
Nem valószínű, hogy ezekkel igyekeznek ellensúlyozni az RTL Klubon menő sorozatokat, mert azokkal úgysem tudnak - a jelek szerint talán már nem is akarnak - versenyezni. Viszont úgy látszik, egyelőre feladták az egész nyarat végigkísérő próbálkozásukat, hogy saját gyártású ál-vetélkedőkkel igyekezzenek magukhoz vonzani a nézőket. Előbb Kasza Tibor játékvezetésével két celeb próbálta - általában sikertelenül - hat hosszú fordulón át kitalálni, hány éves az eléjük állított személy. De nem ez volt a mélypont, hanem az utána következő Extrém Activity, amelyben Ábel Anita irányításával ugyancsak celebek szenvedtek a kitalálandó feladatok dzsungelében. Náluk csak a nézők szenvedtek jobban, hiszen ez a játék (?) egy-két este még akár lehet is szórakoztató, de minden hétköznap egy kicsit (nagyon) sok.
Attól tartunk azonban, hogy a pihenő nem tart sokáig. A nagy kereskedelmi tévék egymást felülmúlva - néha egymás orra elől - vesznek külföldön bevált licensz-műsorokat, hogy aztán a hazai környezethez applikálva azokat, szórakoztassák (hülyítsék) a nagyérdeműt. Így azon sem lehetnek meglepve, hogy a nézők lassacskán megtanulnak válogatni a műsorok között és mindig a kezük ügyében van a távirányító. A nagy hírveréssel beharangozott durranásokról meg előbb-utóbb kiderül, hogy nem nagyok és még kevésbé durranások. Talán már a mostani hosszú hétvégén is az lehet a nézőknek ünnep, hogy be sem kapcsolják a tévét. A műsorokat elnézve ez sem lenne meglepő.
2018.08.19 12:33