Terry Hughes, a korallzátony kutatásával foglalkozó ausztrál ARC központ kutatója munkatársaival a zátony 2300 kilométerén végzett légi megfigyeléseket, valamint több mint 100 helyszínen víz alatti vizsgálatokat 2016 márciusa és novembere között. Eredményeiket a Nature tudományos lap aktuális számában mutatták be. Az Ausztrália északkeleti partjánál lévő rendszer 3863 önálló zátonyának átvizsgálásakor a szakértők arra jutottak, hogy a Nagy-korallzátony 29 százalékát megviselte a víz felmelegedése. Az esetek 90 százalékában a korallok elpusztultak az úgynevezett korallfehéredés hatására - írja az MTI a BBC alapján.
A korallfehéredés a "beteg" korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallokban élő, azok színét és energiáját adó algák kilökődnek, csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is.
Illusztráció: AFP
Bizonyos korallfajok sokkal fogékonyabbak a hő okozta stresszre. Scott Heron, a tanulmány társszerzője szerint ezek a korallok gyorsabban pusztulnak el. "A fehéredés alapvetően egy éhezési folyamat, amely egy-két hónapon át zajlik. A gyors pusztulásnak más a mechanizmusa. A legjobban úgy lehet leírni, hogy megfőnek a korallok" - mondta a szakértő.
A korallzátony északi, mintegy 700 kilométer hosszú része a leginkább érintett, itt a zátony sekélyebb részén a korallok 50 százaléka nyolc hónap alatt elpusztult. Heron szerint bizonyos koralloknál a gyógyulás jelei láthatóak, de más területeken azt figyelték meg, hogy a korallpopuláció jóval fogékonyabb a betegségekre. Sok régióban csökkent a korallfajok sokszínűsége.
