Brigitte Bardot harci könnyei

BB ellentmondásos személyiség, miközben 45 éve tiszteletet érdemlő elkötelezett állatvédő, bíróság elé került rasszista kijelentései miatt. Bardot megosztotta híveit, amikor a szexuális zaklatásokat feljelentő nőket „képmutatóknak” nevezte.

Brigitte Bardot könyvet írt az állatokról? – hitetlenkednek azok, akik kigúnyolják az állatok megmentéséért folytatott harcáért, valamint elítélik – ezúttal joggal – azért, mert Marine Le Pent támogatta és többször bíróság elé került rasszista kijelentései miatt. Bardot nem szaporította híveit akkor sem, amikor a szexuális zaklatásokat feljelentő nőket „képmutatóknak” nevezte. Mindazonáltal, írja a Le Figaro, az egykori filmsztár és szex-szimbólum az állatok következetes és kitartó védelme miatt mindenképpen tiszteletet érdemel.

A Harci könnyek című könyv az állatok melletti elkötelezettség 45 éves története. De Gaulle után a világon legismertebb francia híresség 1973-ban döntött úgy, hogy hivatást vált. Pedig olyan, ma már legendás filmek voltak mögötte, mint a művészien erotikus …És az isten megteremtette az asszonyt (1956), a Babette háborúba megy (1960), a sztárlét árnyoldalait máig érvényesen bemutató Magánélet (1962), a Moravia-regény alapján készült Megvetés (1963) vagy a Viva Maria! (1965), amelyben nagy vetélytársával, Jeanne Moreau-val játszott együtt. Állítólag azért szállt ki, mert nem bírta elviselni, hogy Moreau idősődve izgalmasabb nő lett, mint ő. Tehát otthagyta a filmezést és létrehozott egy alapítványt, amelyen keresztül felléphetett az állatkísérletek ellen és megmenthette egy cirkusz méltatlan bánásmódban részesülő, depresszióba esett vizilovát.

És az isten megteremtette az asszonyt (1956)

Nem volt könnyű helyzetben. 1987 tavaszán a Saint-Tropez-i piacon kellett eladogatnia színésznői karrierjének relikviáit, hogy folytathassa tevékenységét. A nagyobb értékeit, mint a gitárját, a Günther Sachs-tól kapott ékszereit, a Roger Vadimmal kötött házassagkötésekor viselt menyasszonyi ruháját, ezüst étkészletét, bútorokat Párizsban árvereztette el.

Bardot most 84 éves és az akkoriban meglepő törekvése ma visszhangra talál az úgynevezett „fajtaellenzőknél”, akik azért ágálnak, hogy ismerjék el az emberek és az állatok közötti folytonosságot, valamint elsődleges érzések – a félelem, a szomorúság, az öröm, a szégyenérzet, a meglepődés, az utákozás, a fájdalom – egyetemességét. Úgy gondolják, hogy a minimális garanciákat minden élőlény számára biztosítani kell, így az állatoknak is olyan körülmények között kell élniük, amelyek megfelelnek szükségleteiknek.

„A szeretet, amelyet el akarok vinni a sérülékeny élőlényekhez, nem tesz különbséget a fajok között. Az élet szent és mindent meg kell tenni védelmére, tiszteletben tartására, minden területen” – vallja könyvében BB.

Lassacskán a tudomány hitelesítette felfogását. Etológusok, az evolucionista biológia szakértői, iedeggyógyászok osztják azt a véleményt, hogy az állatoknak ugyanolyan a kémiai és neurobiológiai rendszerük, mint az embereké. Intelligensek és érzékenyek. Egy elhagyott kutya vagy egy bárányát kereső birka kétségbeesése olyan valódi, mint az emberé.

Minden akkor változott meg a színésznő életében, amikor 1977-ben lefotózták egy fókabébivel a jégtáblák között. Nem tudta elviselni a látványt, ahogy a vadászok agyoncsapták a tehetetlen kicsiket, míg anyjuk élelemért úszott a tengerben. Látta a kétségbeesett fókaanyákat, amelyek napokig próbálták feléleszteni és szoptatni a véres tetemeket.

,,A szeretet, nem tesz különbséget a fajok között” Fotó: AFP/Valrey Hache

Kanadában tett látogatása után Bardot a politikusokat ostorozta, hogy tiltsák meg a fókák mészárlását, illetve prémjük importálását. Valéry Giscard d’Estaingnél sikerrel járt. A francia elnök betiltotta a fókaprém behozatalát, de 2009-ig kellett még harcolnia BB-nek, hogy egy európai uniós szabály betiltsa minden fókaprémet tartalmazó termék importját és kereskedelmét.

A könyvben olvasható az is, hogy 55 évvel ezelőtt Bardot, Jean-Paul Steiger, a fiatal állatbarátok klubjának alapítója az ő felkérésére állást vállalt egy vágóhídon és rejtett kamerával felvételeket készített az állatok leöléséről: elvágott torokkal, kampóra akasztva hagyták őket lassan kiszenvedni. Bardot kiharcolta, hogy levágásuk előtt kötelező legyen az elkábításuk. Az erről szóló dekrétum 1964-ben lépett életbe Franciaországban.

Bardot alapítványának folyamatban lévő akciói között van az az 1 millió aláírás, amelyet Brüsszelben és az EU mezőgazdasági minisztériumainak juttatnak el annak érdekében, hogy szabályozzák az állatok szállításának feltételeit. Jelenleg ugyanis nincs szabály sem a szállítás idejére, sem a szállítmány zsúfoltságára vonatkozóan. A prémtenyésztő farmok vonatkozásában is sok a probléma az Unióban. Sok száz farmon rókák, vadmacskák, mosómedvék, csincsillák élnek a pokolhoz hasonló körülmények között azért, hogy előkelő dámák a bundáikban parádézhassanak. Franciaországban is tucatszámra vannak olyan tenyésztő helyek, ahol az összezártság miatt a szerencsétlen állatok olyan abnormális dolgokat követnek el a stressz miatt, mint az öncsonkítás – írja Bardot.

2010-ben az alapítvány több hetes missziós finanszírozott a Feröer-szigetekre, ahol minden évben delfinek százait pusztítják el egy hagyomány nevében, amely abból áll, hogy a migráló állatokat a partok felé hajtkák, ahol kampókkal és késekkel felfegyverzett emberek várják őket. Nincsenek tekintettel sem a nőstényekre, sem a kicsikre. Régen a delfineket csak táplálkozásra ejtették el, ma férfiassági versengésből, annak ellenére, hogy intelligenciájuk, barátságosságuk ma már nem szorul bizonyításra. És nem egyszer emberéletet is mentenek – hangsúlyozza a színésznő.