Van itt valami...

Micsoda véletlen. A miniszterelnök - szokásos péntek reggeli rádiósszózatában - többek közt arra biztatja a sajtó munkásait, "fedjenek fel minél több hálózatot, együttműködést". És mintha a korrekt gazdasági hetilapból lett Figyelő című kiadvány már elébe is ment volna e felszólításnak; főszerkesztője pedig azon a véleményen van, hogy "a valódi újságírás nem riad vissza a kényes témáktól".

Amint Orbán Viktor tegnap oly találóan megjegyezte, "van itt valami vita valami listázásról". Amihez egyébként neki és rendszerének semmi köze sincs. Az megint csak a véletlenek bizarr játéka, hogy pont azokat írták össze "A spekuláns emberei" című összeállításban, akiket ő ellenségének tekint. Mivel - a lap szerint - Soros pénzeli őket és az ő utasításait teljesítik.

Hogy teljesen világos legyen a képlet. Vannak a "valódi újságírók", akik teljesen függetlenek, mindig kiegyensúlyozottan írnak, miközben feltárják a nemzeti együttműködés rendszere elleni aknamunkát. És vannak - nyilván - a többiek, akik nem gazsulálnak a kétharmadnak és kapcsolt részeinek. Róluk is megemlékezik egyébként a Figyelő egy másik cikkben, amelyben az (is) olvasható, hogy a HVG "baloldali propagandalappá" süllyedt. És ez csak egy a sok minősítés közül, amit a kormánypárti oldalon már régóta megengednek maguknak.

Ha pedig valakinek nem tetszik a listázás, meg a hozzá fűzött magyarázatok, az forduljon a Figyelőhöz. A miniszterelnök egyik legjobb embere, a külügyekért felelős miniszter igazított így el mindenkit, akinek problémája lenne. "Mi közünk van nekünk ehhez?" - így Szijjártó Péter. És aki itt ellentmondást vélne felfedezni Orbán Viktor idézett kijelentésével, azt ki kell ábrándítanunk. Pont ez a rendszerük lényege. Nekik - politikusaiknak, újságíróiknak, támogatóiknak - mindent szabad. A többieknek meg kuss.

Örüljenek, hogy élnek.

Szerző
2018.04.21 08:12

Értünk, ellenünk

Mielőtt a magyar kormány képviselője kiutazott volna a katowicei klímacsúcsra, az állami médiában bejelentették, hogy Magyarország nem csatlakozik az egyszer használatos műanyagtermékek visszaszorítását célzó uniós kezdeményezéshez. Megvédik – úgymond – az embereket, merthogy az eldobós nejlonzacskók eltűnése akár 6-7 forinttal is emelhetné egy zsömle árát. 
Túltéve magunkat hazugságon – ha a zsömlét az otthonról hozott szatyorba rakom, az ingyen van –, meg azon a tényen, hogy a MOL csoport alapanyagbeszállítói pozíciói is kaptak itt egy kis populizmusba csomagolt hatalmi megtámogatást, érdemes a hazai politika nyomorúságai fölé emelkedni egy pillanatra. Végignézni a műanyaghulladékba éppen belefulladó világon (már a csecsemők vérében és a sarki gleccserek vizében is mikroműanyag úszkál), meg a fejünk fölött egyre vastagodó szén-dioxid-köpenyen, amelyet jelentős részben az egyszer használatos tárgyak gyártása közben állítunk elő, és elgondolkodni, hova vezetnek ezek a folytonos megvédések. 
Merthogy Katowicében az amúgy is döcögős klímaharc károsnak mondott mellékhatásaitól is megvédett minket a kormány, azt az előremutató álláspontot képviselve: oldják meg mások. Igaz, miközben az egyik kezével vitézül harcolt értünk (?), a másikkal a másfélszeresére emelte a vállalkozóknak és vállalatoknak eladott villanyáram árát, ami valamivel erőteljesebben befolyásolja majd a zsömle árát, mint a szemetelés jogát továbbra is biztosító zacskók. 
Az élet bonyolult: mióta az áramot is Mészáros és társai árulják, már nem olyan sürgős a rezsicsökkentés – mellesleg a nevezett úr mátrai erőműve egymagában a hazai üvegházgáz-kibocsátás tizedét adja –, a klíma meg majdcsak meglesz valahogy, amíg a Tiborcz-gyerek meg nem erősödik annyira a napelem-ágazatban, hogy a Föld (és az Orbán-család) jövőjére is figyelhessünk végre.
2018.12.17 08:34
Frissítve: 2018.12.17 08:38

Oda sújt, ahova köll

Hagyják pecázni Áder Jánost! Egy szakszervezetnek kéne a legjobban tudnia, hogy mindenkit csak arra szabad foglalkoztatni, amire alkalmas. Áderről például köztudott, hogy a lehűlt vízből tud csukát fogni. Tökéletesen értelmetlen pótcselekvés tehát, hogy Kordás László, a szakszervezeti szövetség elnöke levélben kérlelje a bajszos szaracénunkat, hogy ugyan ne írja már alá a magyar munkásból kizsigerelt jövő rokkantját csináló túlóratörvényt.  
Egyébként meg a tárgyalások ideje elmúlt. Különösen, hogy el sem kezdődött. Lényegében csak annyi történt, hogy a multinacionális nagytőkét kiszolgáló rezsim Kósa Lajosai a BMW szélvédője mögül köptek egy hegyeset, íveset a munkások lába elé. Na lépd át, melós, ha mered!
Nos, a diákok magukra vették a célzást, és átléptek rajta, sőt menetelni, tüntetni indultak a hidegben. És nem félnek könnygáztól, gumibottól, és az sem érdekli őket, ha kereszténygyűlölőnek, tolvajnak, külföldi felforgatónak hazudja őket a megannyi köpködő száj. Azonban egyedül nem tudnak győzni. Ők lehetnek az akarat, de az erő a sok tízezer munkást tömörítő szakszervezeteknél van.  Pont elég, ha a néhány jó munkásember pár kocsival elállja műszakváltáskor a gyár bejáratát. Vagy egyszerűen csak beszüntetik a munkát. Lobogtathatja a konfekcióöltönyhöz szabott fideszes honatya a kiherélt sztrájktörvényét, a paragrafusoktól még nem indul be Herr Jürgen szerelősora. 
És akkor Herr Jürgen esetleg feltelefonálja a parlamenti kitartottjait, hogy langsam spazieren. Talán itt sem kellene kizsarolni a magyar melósból azt, amit odahaza már nem mernek.
És a sok tízezer szakszervezeti munkás elviheti a hírt a vidékre, oda, ahová már csak velejéig hazug köztelevízió és a Fidesz szennysajtója jut el, hogy azok a diákok értük is küzdenek. És hogy a vidék népének nem a messziről jött menekültek, hanem saját népük politikus parazitái ellen kell védekezniük.  És egyáltalán: beszélhetnek igazságról, ott, ahol már csak a hazugság jelenti a valóságot.
2018.12.17 08:34
Frissítve: 2018.12.17 11:08