Sorsfordító év volt a magyar történelemben 1984. Nem vettek részt a magyar sportolók a Los Angeles-i olimpián, Grósz Károly lett a Budapesti Pártbizottság első titkára, lefogták Krassó Györgyöt egy 56-ról szóló nyilatkozata miatt. És abban az évben, 1984-ben Soros György megalapította első jótékonysági alapítványát Magyarországon. Sokféle támogatás mellett fénymásológépek beszerzését segítette azért, hogy az információ útja állami ellenőrzés nélküli, azaz szabad legyen.
34 évvel később, a magyar történelem egy másik sorsfordító évében a különleges választási matematika segítségével a magyar szavazók 48 százalékának voksaiból kétharmados parlamenti többséget tudhat magáénak az Orbán Viktor vezette Fidesz. Négy nappal a nagy győzelem után Schmidt Mária hetilapja névsort közölt a Soros György által támogatott hazai „zsoldosokról”, a miniszterelnök pedig további hálózatok felfedésére biztatta a sajtót. A kormánypárt az országgyűlés elé elsőként a Stop Soros törvénycsomagot viszi, a civil szervezeteket és a nekik adományozókat megbélyegző, megfélemlítő szabályozást, amely engedélyhez köt, extra pénzügyi terhekkel, titkosszolgálati megfigyeléssel és betiltással fenyeget.
A lista megjelenése után egy héttel a Nyílt Társadalom Alapítvány irodája úgy döntött, hogy Berlinbe költözik Budapestről. Majd valaki megmondja a tébécés hajléktalanoknak, a mélyszegénységben élő tarnabodi családoknak, vagy a külföldi tanulmányokra vágyó – például politikai pályára készülő - fiataloknak, hogy a valamikor Soros-ösztöndíjas kormányfő nem hullajt emiatt krokodilkönnyeket. Mások pedig számon kérik majd egy 88 éves milliárdoson és munkatársain az eddigi 400 millió dolláros támogatás folytatását, fölemlegetve a társadalmi felelősségvállalást és a bajban elmaradó segítséget.
Pedig három és fél évtizedet szántak egyebek mellett arra, hogy ezen a 93 ezer négyzetkilométeren civil szervezeteket többé ne fenyegethessen, figyelhessen és tilthasson be az állam. Nem ők tehetnek róla, hogy ez a mi szabadságunk.
