Csütörtökön múlt tíz éve, hogy egy áprilisi délután 22 magyar jégkorongozó megvalósította minden honi hokiszurkoló akkor már hat éve dédelgetett álmát, s a japán vébé zárónapján 4-2-re legyőzve a toronymagas favorit ukrán válogatottat feljutott a világelitbe. A szapporói csodaként elhíresült, a sportágban komoly, nemzetközi visszhangot kiváltó eredmény azt jelentette, hogy a magyar csapat egy év múlva Zürichben Szlovákia, Kanada és Fehéroroszország ellen léphetett jégre. S bár három vereséggel azonnal el is köszönt az élvonaltól, bizonyítást nyert, nem lehetetlen megcélozni az A-csoport 16-os mezőnyét. Olyannyira, hogy három éve Krakkóban ismét sikerült a feljutás, melyet ugyan újabb kiesés követett Oroszországban, ám egyértelművé vált: a magyar jégkorong-válogatott minden divízió 1-es tornán feljutási esélyekkel léphet jégre.
Az idén ráadásul hazai pályán, a hokivilág által megsüvegelt magyar fanatikusok teremtette extrém hangulatban próbálkozhat a finn Jarmo Tolvanen irányította nemzeti csapat, melynek az A-csoporttól tavaly búcsúzó Szlovénia és Olaszország mellett az orosz elitligában szereplő Barisz Asztanára épülő kazah, a lengyel, valamint a harmadik vonalból felkerült brit válogatott közül legalább négyet maga mögé kell utasítania, ha jövőre ismét a legmagasabb osztályban akar szerepelni a szlovákiai világbajnokságon. Tolvanennek amúgy ez lesz az első világbajnoksága a válogatott élén – a szövetség a tavalyi vb-5. hely után köszönt el a kanadai Rich Chernomaztól -, s egy hét múlva kiderül, mennyire sikerült átállítania a csapatot az észak-amerikai stílusról az észak-európaira. A felkészülési mérkőzések eredménysora reménykeltő, hiszen a gárda mind az öt mérkőzését megnyerte, más kérdés, hogy az osztrákok mindkétszer igencsak tartalékosan, a szlovénok sok hiányzóval álltak ki, Japán és Ukrajna pedig egy szinttel alacsonyabb játékerőt képvisel, legalábbis papíron.
Mindezek tükrében a szoros sikerek némi óvatosságra adnak okot, ráadásul a magyar keretből különböző okok miatt hiányzik majd Jesse Dudas, Brance Orban, Keegan Dansereau, valamint az eddigi csapatkapitány, Bartalis István. Ott lesz viszont a válogatott egyik gólfelelőse, a tavaly vb-t eltiltás miatt kihagyó Sofron István, s jégre léphet a jelenleg legmagasabban jegyzett honi hokis, az egy éve a finn bajnoki döntőbeli elfoglaltsága miatt szintén hiányzó Sebők Balázs is – mindketten sokat tehetnek érte, hogy a válogatott méltóképpen megünnepelje a szapporói csoda jubileumát…
Kapusok: Duschek Dávid (Dunaújvárosi Acélbikák), Rajna Miklós (Fehérvár AV19), Vay Ádám (Rapid City Rush, amerikai). Védők: Garát Zsombor (MAC Budapest), Gőz Balázs (Norfolk Admirals, amerikai), Pozsgai Tamás (MAC Budapest), Stipsicz Bence (Fehérvár AV19), Szirányi Bence (Fehérvár AV19), Varga Arnold (UTE), Kevin Wehrs (HC TWK Innsbruck, osztrák). Csatárok: Benk András (UTE), Chris Bodo (MAC Budapest), Erdély Csanád (Fehérvár AV19), Galló Vilmos (Timra IK, svéd), Hári János (Fehérvár AV19), Kóger Dániel (Fehérvár AV19), Magosi Bálint (DVTK Jegesmedvék), Nagy Gergő (Quad City Mallards, amerikai), Nagy Krisztián (MAC Budapest), Andrew Sarauer (Villacher SV, osztrák), Sebők Balázs (KalPa, finn), Sofron István (Villacher SV, osztrák), Vas János (DVTK Jegesmedvék). Szövetségi kapitány: Jarmo Tolvanen.
A program
Április 22., vasárnap: Nagy-Britannia–Szlovénia (12.30), MAGYARORSZÁG–KAZAHSZTÁN (16), Lengyelország–Olaszország (19.30).
Április 23., hétfő: Szlovénia–Lengyelország (16), MAGYARORSZÁG–OLASZORSZÁG (19.30).
Április 24., kedd: Kazahsztán–Nagy-Britannia (16).
Április 25., szerda: Olaszország–Kazahsztán (12.30), Nagy-Britannia–Lengyelország (16), MAGYARORSZÁG–SZLOVÉNIA (19.30).
Április 26., csütörtök: MAGYARORSZÁG–LENGYELORSZÁG (19).
Április 27., péntek: Kazahsztán–Szlovénia (16), Olaszország–Nagy-Britannia (19.30).
Április 28., szombat: Kazahsztán–Lengyelország (12.30), Szlovénia–Olaszország (16), MAGYARORSZÁG–NAGY-BRITANNIA (19.30).
A magyarok mérkőzéseit a Sport1 TV élőben közvetíti.
