Magyarország a NATO gyenge láncszeme

Publikálás dátuma
2018.04.23 07:30
A visszaélések az uniós pénzekkel rontották az ország pozícióját az EU-ban. FOTÓ: AFP/SAUL LOEB
Fotó: /
„Nem értem, hogyan tűrhetik ezt a magyarok – mondja lapunknak Thomas O. Melia, az amerikai külügyminisztérium volt helyettes államtitkára.
A visszaélések az uniós pénzekkel rontották az ország pozícióját az EU-ban. FOTÓ: AFP/SAUL LOEB

A visszaélések az uniós pénzekkel rontották az ország pozícióját az EU-ban. FOTÓ: AFP/SAUL LOEB

A washingtoni körökben a magyar ügyek alapos ismerőjének számító Melia a Népszavának adott nyilatkozatában kérdésesnek nevezte, meddig hajlandóak a NATO-szövetségesek minden aggály nélkül arra, hogy életbevágó katonai titkokat osszanak meg Magyarországgal – hiszen szövetségesként ezt kell tenniük -, „azzal a Magyarországgal, amelyik egyre meghittebb viszonyt ápol Putyin mind agresszívabb Oroszországával”.

A szakértő hangsúlyozta: az Atlanti Szövetség orosz agresszióval találta magát szemben Ukrajnában, és az oroszok újra meg újra fenyegetik a balti államokat, illetve az Oroszország perifériáján található többi országot. Ebben a helyzetben „Magyarország lett a gyenge láncszem a NATO-ban” – fogalmazott Thomas O. Melia.

„Nem értem, hogyan tűrhetik ezt a magyarok, azok után, amit Oroszország művelt Magyarországgal a kommunizmus évei alatt. Megszűnt a történelmi emlékezet?” – tette fel a kérdést.

Az április nyolcadikai magyarországi parlamenti választás kimenetelét a Népszava megkeresésére úgy értékelte: az, hogy a voksok mintegy felével Orbán Viktor és a Fidesz kétharmados többséget szerzett, azt tanúsítja, hogy eredményes volt a választási feltételrendszernek a kormánypárt javára történő áttervezése, különösen a „gerrymandering”, vagyis a választókerületi határok Fidesz-érdekeknek megfelelő átszabása.

Emellett – jegyezte meg – az EBESZ megfigyelő missziója is számos rendellenességet jelzett, beleértve a műsorszóró média nagy részének az elfogultságát, valamint azt, hogy állami forrásokkal éltek vissza a Fidesz-kampány keretében.

A legfontosabb tényező azonban Melia szerint az volt, hogy sikerrel járt a Fidesz megfélemlítő kampánya, a magyar szavazók képzelt ellenséggel való folyamatos riogatása.

„A közel-keleti háborúk hány menekültje lakik ma Magyarországon? És hány magyar menekült talált biztos menedéket, kezdhetett új életet Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában a második világháború, illetve 1956 után?” – tette fel a kérdést.

Ezzel arra utalt, hogy Magyarországon gyakorlatilag alig maradnak menekültek – a kormányzat által befogadott, illetve legalábbis papírokkal ellátott 1300 főnek a nagy része is továbbállt Nyugat-Európába. Ezzel szemben a huszadik század megrázkódtatásai során Nyugaton befogadott magyarok száma százezrekben volt mérhető.

Thomas O. Melia nagyon aggasztónak és szomorúnak nevezte a Soros György elleni, általa „bizarrnak” minősített támadások hosszú sorát. Úgy fogalmazott Sorossal kapcsolatban, hogy „Magyarország egyik legsikeresebb fiáról van szó, olyan emberről, aki a vagyonát igen nagylelkű módon megosztotta annak érdekében, hogy Magyarországon és szerte a világban támogassa a szabad és nyílt társadalmat”.

„Az, hogy Orbán Viktor ilyen ádázul fordult szembe korábbi támogatójával, aki finanszírozta tanulmányait az Egyesült Királyságban, sokkal többet mond el Orbánról, mint Sorosról. Az ember kíváncsian figyeli, mostani szövetségesei közül kivel fordul szembe legközelebb” – jegyezte meg Melia. Emlékeztetett arra, hogy Orbán elüldözött a saját környezetéből számos Fidesz-alapítót, illetve más partnereket, „így például Jeszenszky Gézát, a kiváló államférfit és tudóst”. Kitért arra, hogy Orbán Viktor „életre szóló barátjával”, Simicska Lajossal is szakított.

Az Orbán-kormányzat nemzetközi megítélését firtató kérdésre Thomas O. Melia azt válaszolta, hogy Orbán Viktor uralma alatt Magyarország kiközösítetté vált azokban a klubokban, ahová olyan fontos volt belépnie az országnak, nevezetesen a már említett NATO mellett az Európai Unióban is.

„Az, hogy az EU által az évek során Magyarországnak juttatott pénzből oly nagy összegek felhasználását illetően történtek visszaélések, és a pénzeket a fideszes barátoknak és a családtagoknak terelték át, Magyarország EU-n belüli pozíciójának a romlásához vezet” – vélekedett a Népszavának nyilatkozó amerikai szakember.

Névjegy: Thomas O. Melia
Az amerikai Princeton Egyetem vendégprofesszora, Barack Obama elnök kormányzata alatt a külügyminisztérium vezető tisztségviselőjeként tevékenykedett. A külföldi demokratikus átalakulásokat támogató National Democratic Institute (NDI) képviseletében ő volt a fő szervezője az 1990-es országgyűlési választások nemzetközi megfigyelő csoportjának.

2018.04.23 07:30

Dübörög a populista olasz bűnbakkampány

Publikálás dátuma
2018.08.21 10:00
Luigi Di Maio (baloldalt) szépeket ígér, Matteo Salvini pedig nyilván belegondol, mi lesz ebből...
Fotó: AFP/ Alberto Pizzoli
A rendszer ellenségeinek kiáltja ki a populista római kabinet azokat, akik rámutatnak, hogy teljességgel fenntarthatatlan a kormány gazdaságpolitikája.
Hosszú kormányzásra akar berendezkedni Olaszországban a populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a jobboldali radikális Liga alkotta koalíció. Ezt mutatja az is, amiként a genovai híd katasztrófájára reagáltak. Azonnal másban keresték a hibát, az Európai Unióra, az autópálya üzemeltetőjére, a multikra mutogattak. Az M5S-nél feledésbe merült, hogy néhány éve ellenzékben felesleges beruházásnak tartotta a párt a híd felújítására vonatkozó terveket. A két párt más téren is egyre több akadályba ütközik, hiszen Róma gazdasági lehetőségei annyira korlátozottak, hogy a sok ígéret beváltására vajmi kevés az esély, ráadásul azért a közigazgatásban még maradtak józanul gondolkodók is, akiket az új kormány legharciasabb tagjai ellenségnek kiáltanak ki. A mostani olasz helyzet kísértetiesen hasonlít a 2015 eleji göröghöz. Alekszisz Ciprasz az akkori januári választást azzal nyerte meg, hogy a hitelmegállapodás felmondását ígérte, és abba a hamis illúzióba ringatta honfitársait, hogy Athén igenis kezdhet új életet, mert nem kell visszafizetnie a GDP több mint 160 százalékára rúgó hitelt. Ebből persze semmi sem volt igaz, az ország kis híján csődbe ment, s a teljes káosz elkerüléséért teljesítenie kellett a hitelezők követeléseit. Azt azért túlzás lenne állítani, hogy Ciprasz a hitelezők éltanulójává vált volna, de kénytelen volt kemény megszorításokat keresztülvinni az athéni parlamenten. Jóllehet az olasz pénzügyi helyzet azért nem annyira siralmas, mint a görög, Róma is hatalmas adósságot görget maga előtt, ezért is meglepő, hogy a választók hittek a kabinet megannyi, megvalósíthatatlan ígéretének. Sőt, nemcsak hittek, a közvélemény-kutatások szerint még mindig elhiszik azt, hogy most aztán valóban más világ következik. A két populista párt a választás előtt, majd azután is igazi forradalmat ígért, a koalíció azonban lassacskán kénytelen a realitásokkal szembesülni. A nagy államadósság miatt el kell halasztaniuk a nagy garral beharangozott intézkedéseket, egyelőre semmi sem lesz a feltétel nélküli alapjövedelem vagy az egykulcsos adó bevezetéséből. Ám még az ezeknél sokkal kisebb jelentőségű kezdeményezések sikere is meglehetősen kérdésessé vált, ezek megvalósítása is igen komoly ellenállásba ütközik. A két pártvezető, Luigi Di Maio, az M5S és Matteo Salvini, a Liga elnöke azonban még mindig mintha nem is kormányon, hanem választási kampányban lenne. Felelősséget nem vállalnak a kedélyjavító intézkedések elmaradásáért, hanem folyamatosan keresik a bűnbakot. Aki bírálni merészeli őket, azt az állam ellenségének kiáltják ki, mert keresztbefeküdnek a kormány törekvéseinek, amit a lakosság is annyira támogat. Kérdés, meddig lehet sikeres ez a stratégia. Egyelőre az, hiszen a közgondolkodást Salvini belügyminiszter radikális stratégiája határozza meg menekültügyben, ez azonban nem tarthat örökké. A figyelmet csak ideig-óráig lehet elterelni a beváltatlan ígéretekről. Pedig ezekből akadt bőven. Luigi Di Maio szociálisügyi miniszter kilátásba helyezte a roppant népszerűtlen munkaügyi reform egyes pontjainak megsemmisítését, különösen azon részeit, amelyek a határozott idejű szerződésekre vonatkoznak. Csakhogy mielőtt az M5S elnökének terve a parlament elé került volna, kiszivárgott egy elemzés, amely szerint minden évben munkahelyek ezrei szűnnének meg, ha visszavonnák a reform egy részét. Di Maio őrjöngött a dühtől, és összeesküvést emlegetett. A kiszivárogtatással Giovanni Triát gyanúsították. Az olasz pénzügyminiszter Giuseppe Conte miniszterelnök kormányának talán egyedüli tagja, akit hidegen hagynak a populista szólamok, és próbál teljesen ésszerű politikát folytatni, igyekszik a kabinet többi tagját is arra inteni, hogy nem ártana az ország lehetőségeinek megfelelő programot követni. Később az INPS nevű szociális biztosító is közzétette számait, amelyek szintén nem a kormányzat derűlátását támasztották alá. Ezért a hivatal vezetője, Tito Boeri került célkeresztbe, aki már korábban sem tartozott Salvini és Di Maio kedvencei közé, hiszen többször figyelmeztetett arra: ígéreteiket nem lehet megvalósítani. A külföldön is elismert közgazdász azt merészelte megjegyezni, hogy a nyugdíjreform megvalósíthatatlan, mert nincs hozzá elég forrás, és Itáliának bevándorlókra van szüksége ahhoz, hogy fenntartható legyen a mostani nyugdíjrendszer. Ez a kijelentése finoman fogalmazva nem volt zene a bevándorlásellenes Salvini füleinek. Di Maio magából kikelve közölte, hogy az általa a „méltóság dekrétumának” nevezett programot érintő bírálatok „nélkülöznek minden tudományos meglátást”. Megkapta a magáét a római kormánytól a munkaadókat tömörítő befolyásos szervezet, a Confindustria elnöke, Vincenzo Boccia is, miután egy televíziós műsorban nem kevesebbet állított, miszerint a kormány programja elrettenti a befektetőket, nem biztosít gazdasági növekedést, és egy sor munkahelyet veszélyeztet.
„Nem bízhatunk azokban az erőkben, amelyek pszichoterrort vetnek be, és meg akarnak akadályozni bennünket abban, hogy megváltoztassuk az országot”
dohogott az M5S első embere Boccia kijelentése kapcsán.
A kormány nem bíbelődik azzal, hogy bevonja a különféle szakértőket a döntéshozatalba, viszont minden egyes hibáért őket okolja. Az M5S-nek van már ebben némi gyakorlata, ugyanezt a stratégiát követte az utóbbi két évben a római városházán. A sötét erők közé tartozik az elit, a technokraták, a külföldi lobbik és a multicégek – emlékeztet a Neue Zürcher Zeitung. Megkérdőjelezik a másként gondolkodók szavahihetőségét, kérdés azonban, hogy ez hosszabb távon mennyire sikeres stratégia. Az tény, hogy az M5S támogatóinak egy jelentős része elhiszi ezeket az összeesküvés-elméleteket. A kormányban hatalmi harc van kibontakozóban. Tria pénzügyminiszter az előző kormány egy sor kinevezettjét a helyén hagyná, az új kabinet azonban a sajátjaival akarja betölteni a befolyásos gazdasági tisztségeket. Elvégre számukra a technokraták a nemzet ellenségei. Átmenetileg tűzszünetet kötöttek, Tria a pénzügyi tárcához tartozó intézmények vezetői felett rendelkezhet, de mások felett nem.

Pénzügyi-gazdasági EU-biztost akarnak

Olaszország jelentős pénzügyi vagy gazdasági biztosi helyet akar szerezni a következő Európai Bizottságban - jelentette ki Matteo Salvini olasz belügyminiszter, a Liga kormánypárt vezetője egy pártrendezvényen. Olaszország olyan biztost választ majd magának, aki "jelentős pénzügyekkel" foglalkozik, gazdasággal, iparral vagy kereskedelemmel, és képes védelmet nyújtani a 60 millió olasz számára, "akiket Európában folyamatosan ütlegelnek" - fogalmazott, és azt állította, hogy a Matteo Renzi vezette előző olasz kormány "semmit sem tett az olaszokért". Szerinte a Renzi által jelölt mostani olasz biztos, Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője teljesen súlytalan, senki sem ismeri.

2018.08.21 10:00
Frissítve: 2018.08.21 10:00

Nem engedik kiszállni a menekülteket az olasz parti őrség hajójából

Publikálás dátuma
2018.08.21 07:57
Az olasz parti őrség Diciotti nevű hajója 2018. július 12-én
Fotó: AFP/ ALESSANDRO FUCARINI
Már öt napja a fedélzeten várakozik a Diciotti 177 utasa.
Matteo Salvini olasz belügyminiszter nem engedi, hogy partra lépjen az a 177 menekült és bevándorló, akikkel a fedélzetén Cataniában kötött ki az olasz parti őrség Diciotti nevű hajója – írja a Guardian. Az utasok már öt napja a hajón vannak, ám Salvini azt mondta: addig nem szállhatnak partra, amíg Európa nem segít. A Dicotti szerdán 190 embert vett fel egy túlzsúfolt hajóról, közülük 13-an egészségügyi ellátásra szorultak, így ők elhagyhatták a hajót. Róma szerint Máltának kellene befogadnia a hajót, mert először az ő területükön haladtak át, Málta viszont azzal érvel, hogy a hajó Olaszországba tartott. Az orvosi ellátást kapott 13 ember arról számolt be, hogy a máltaiak kikísérték őket a saját területükről. Salvini végül csak arra adott engedélyt, hogy kikössenek, partra azonban nem léphetnek. Az utasok többsége Eritreából vagy Szomáliából származik.
2018.08.21 07:57
Frissítve: 2018.08.21 07:57