Untermann nélkül nagyot lehet zuhanni. Példa erre az örmény Szerzs Szargszján, aki 2008-tól az alkotmány által lehetővé tett két ötéves cikluson át volt államfő. Egy 2015-ös alkotmánymódosítással megágyazott annak, hogy idén, elnöki mandátumának lejártakor a miniszterelnök kezébe menjen át a főhatalom. Akkor megígérte ugyan, hogy az elnöki palotából nem fog átköltözni a kormányfőibe, de most nem volt képes ellenállni a csábító lehetőségnek, a minap miniszterelnökké választatta magát.
Talán a Putyin-Medvegyev orosz páros mutatványa lebegett a szeme előtt: 2000 óta - 2008 és 2012 közötti megszakítással - Putyin látja el az orosz elnöki tisztséget. A megszakítás idején Medvegyev volt az államelnök, aki most a miniszterelnök. Függetlenül a tisztség elnevezésétől, mindig Putyin dirigált, de untermannként mindig ott volt neki Medvegyev. Szargszján segítőtárs nélkül vállalkozott az „itt a piros, hol a piros, mindig nálam a hatalom” játékra – és vesztett: a tömegek felháborodása, a 11 napon át tartó utcai demonstrációsorozat egyszerűen elsöpörte uralmát.
Szargszján számos súlyos hibát követett el, ebből kettőt Nikol Pasinján ellenzéki vezető terhére, illetve javára. Egyfelől átmenetileg őrizetbe vétette Pasinjánt, másfelől viszont később leült vele tévévitára – úgy, hogy a közhivatalvállalásra vonatkozó szószegés vádjával szemben egyetlen épkézláb ellenérve sem volt. Szargszján a vitában három perc alatt kiütéses vereséget szenvedett.
Örményországnak súlyos, etnikai vonatkozású területi konfliktusa van a szomszédos Azerbajdzsánnal. Az örmény ügyek szakértői szerint az eddigi vezetés igen erősen hozzákötötte az ország szekerét Oroszországhoz. Az ellenzék emellett felpanaszolja a mindent átható korrupciót. A bajokkal sokan tisztában voltak eddig is, de az volt az általános vélemény, hogy az ellenzék végletesen megosztott. Fel tud-e most nőni a hirtelen előállt feladathoz? Erről szól a következő felvonás.