Érzelmek szorításában

Magával ragadó színészi alakításokkal és erős rendezői koncepcióval hódított Budapesten is a sepsiszentgyörgyi teátrum Liliom című előadása a Határon túli Magyar Színházak Szemléjén, a Tháliában.

Mindent felülíró találkozás, Liliom: Mátray László, Juli: Vass Zsuzsanna

Molnár Ferenc Liliomja is az a mű, amit akkor érdemes műsorra tűznie egy színháznak, ha van alkalmas címszereplője. Bocsárdi László rendező, direktor is így gondolkodhatott, hiszen a sepsiszentgyörgyi együttes kiváló színészét Mátray Lászlót az Isten is Liliomnak teremtette, mármint a színpadon. Mátray alkata, látszólagos durvasága, de az emögött felsejlő érzékenység predesztinálja a bohém, szertelen, az ösztöneire hallgató hintás fiú szerepére. Mátray, ahogy bebiciklizik a Thália nagyszínpadára felépített játéktérre (a nézők is a színpadon ülnek), szinte minden eldől. Hosszú haja, karizmatikus termete, kívülről flegmának tűnő, de mégis vonzó tekintete rögtön berepíti a nézőt Molnár történetébe. Az mindig kérdés a Liliom esetében, hogy Juli a cselédlány miért választja az agresszív, felelőtlen férfi szerelmét, amivel gyakorlatilag a saját sorsáról is dönt.

Egymásután nézve a Molnár-darabokat és ez igaz a Liliomra is, újból megállapítható, hogy nagyszerűek, tényleg mesteriek és ma is érvényesek, szinte kortalanok a szerző dialógusai. Ez azért is lehetséges, mert Molnár hihetetlenül érti a férfi-nő viszony indítékait, motivációit, szenvedélyét és a fájdalmait. A Julit alakító Vass Zsuzsanna rögtön beleszeret a hintáslegénybe. Azonnal elfogadja őt olyannak, amilyen. Ha agresszív, akkor agresszív. Ha felelőtlen, akkor felelőtlen. Persze ennek azért súlyos ára van. Mégpedig nem is akármilyen. Egyrészt, teljesen fel kell adnia korábbi életét, másrészt, csak befolyásolni kellene a szerelmét, amire nem képes, hiába adta oda magát neki. Liliom pedig nem tud az új helyzettel mit kezdeni. Akar ő jó lenni, de hiába. A bűn felé sodródik, ami aztán el is nyeli. Mátray természetes módon, magával ragadóan mutatja meg ezt az utat. Vass Zsuzsanna pedig úgy mondja a hintáslegényét a földi élettől elbúcsúztató mondatot: „aludj szépen Liliom”, hogy a néző szeméből előcsalja a könnyet.

Jól működik az előadásban a humorosabb, szarkasztikusabb hangvétel is. Köszönhetően, elsősorban a Ficsurt alakító Pálffy Tibornak, neki is van egy elvihető, megjegyezhető mondata: „nekem maga túl fiatal”. Ezt szerintem csak Pálffy tudja, úgy mondani, ahogy elhangzik.

Remek karaktereket kapunk Gajzágó Zsuzsától, mint Muskátné, a Marit alakító Benedek Maritól, illetve Hugóként Nagy Alfrédtól. Bartha József díszletében a szereplők fölött ülnek a zenekar tagjai.

Nagyszerű a Liliomot elszámoltató mennybéli jelenet is, öröm volt látni a Fogalmazó szerepében Nemes Leventét. És képes csúcsra járni az előadás a végére. Egészen megrázó, amikor Liliom a pokol tisztítótüze után visszatér a lányát (Bezsán Noémit) meglátogatni. Nehezen feledhető az ő kettősük is. És főleg azzal nehéz szembesülni, hogy Liliom, hiába a vezeklés, hiába minden, újból elköveti ugyanazt a hibát, mint földi életében. Nem képes megjavulni. Ő már csak marad olyannak, amilyen volt, a nehezen elviselhető, de mégis szerethető Liliomnak.

Infó: Molnár Ferenc: Liliom

Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy

Rendező: Bocsárdi László

Határon Túli Magyar Színházak Szemléje, Thália Színház