Hozomány a Mezőség kincseiből

Publikálás dátuma
2018.04.30. 07:46

Hozomány – Erdélyi népzene régen és most címmel jelent meg a nagyszerű énekesnő, Herczku Ágnes új dupla albuma, amely a tervek szerint egy sorozat nyitánya.

Herczku Ágnes évek óta szeretett volna egy „balladás” lemezt megjelentetni. „Emlékeztem rá, hogy az erdélyi gyűjtőútjainkon milyen sok szép balladát sikerült rögzíteni, ezért azzal kezdtem a munkát, hogy módszeresen végighallgattam a gyűjtéseket” – meséli. „Ekkor merült fel bennem – mivel annyi a jó énekes és a gyönyörű dal –, hogy ezt érdemes lenne közkinccsé tenni. Először egyszerűen ki akartam tenni a Youtube-ra. Aztán eszembe jutott, hogy amíg a népzene iránt érdeklődők ennek biztosan nagyon örülnének, addig az »adatközlők» csak hálás gondolatokkal lennének gazdagabbak. Van ugyan állami szintű elismerés a Népművészet Mestere cím adományozásával, de jóval több Mester van, mint akiket az állam anyagilag is tud dotálni. Így körvonalazódott az az ötletem, hogy az egykori gyűjtések szerkesztett változatát és egy arra épülő revival-lemezt is tartalmazó dupla CD-sorozatot kellene útjára indítani, aminek a bevételét a szokásostól eltérően nem mi, zenészek, hanem az adatközlő Mestereink kapják. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mai zeneipari viszonyok közt ebből meggazdagodni senki nem fog, de nekünk fontos volt, hogy a köszönet mellett valahogy így is kifejezzük a hálánkat és a tiszteletünket a Mesterek tudásáért és önzetlenségéért.”

A Fonó Budai Zeneház kiadásában induló sorozat címe: Hozomány – Erdélyi népzene régen és most. Az első kiadvány a 2005-ös visai gyűjtőútra épül, ahol Papp Andrástól, Nagy Amáliától, Fodor Juliskától és Lovász Annától vannak felvételek. Nem véletlen, hogy a Mezőséggel kezdték a sorozatot: folklórkincse különösen gazdag, és Herczku Ágneshez személyesen is közel áll. „Szívesen mentem Kalotaszegen belül Magyarvistára is, a Gergely Erzsi nénivel kialakult személyes kapcsolat okán. Sajnos már nincs közöttünk. Mint ahogy a mezőségi, magyarszováti Maneszes «Láli» Józsefné Tóth Mariska sincs, a másik nagy kedvencem. Mennek el az öregek – ijesztő gyorsasággal. A visai Nagy Amália is... Amikor két éve megtudtam, hogy Papp András bácsi is meghalt, eldöntöttem, hogy Visával fogom kezdeni a Hozomány sorozatot, hogy legalább Amáli néni lányainak, Fodor Juliskának és Lovász Annának még életükben oda tudjuk adni ezt az albumot.”

A kiadvány második CD-je, a Revival is autentikus népzenei lemez. Falusi népzene – városi előadóktól. „Nem törekedtem koncerten is frappánsan előadható számok szerkesztésére – mint például a Tüzet viszek című lemezemnél” – mondja Herczku Ágnes. „Azt szerettem volna, hogy a lemez főszereplője ne én, hanem maga a gyönyörű visai zene legyen. Ezért kértem meg a Bandám tagjai – Hegedűs Máté, Fekete Márton Kispuma és Molnár Péter – mellett a mezőségi népzenét verhetetlenül játszó Koncz Gergelyt és Fekete Antal Pumát, hogy egy olyan zenekar játsszon visai népzenét, amire az ottaniak is azonnal felpattannának táncolni. És azért sem énekelek olyan sokat a Revival lemezen, mert férfi énekest is szerettem volna a lemezre. Németh Ferencet hívtam meg, akivel csaknem húsz éve ismerjük egymást, a Naplegenda című előadásban ennyi ideje énekelünk együtt. Nagyon szeretem Feri hangszínét, orgánumát.”

A hitelességre való törekvés azonban sohasem egy bizonyos felvétel kopírozását jelenti. „A stílus a részletekben rejlik. A részleteket pedig több előadó sok-sok felvételéből, illetve a személyes megtapasztalásból lehet megismerni. Az általam énekelt katonakísérőben legalább négy ember dallamvezetése, hanghordozása, díszítési technikája érhető tetten. Ebből kreáltam egy saját verziót, ettől lett az enyém” – vallja Herczku Ágnes, aki az új sorozatot erdélyi gyűjtőútjaik állandó szakmai „tanácsadója”, Kallós Zoltán emlékének ajánlja.

Névjegy
Herczku Ágnes 1998-ban került a Honvéd Együttes tánckarába, s itt kezdődött el hivatásos énekesi pályafutása is. Nyolc évig a Fonó zenekar tagja, két évig a Szalonna és Bandája énekese volt. 2002-től 2016-ig a Magyar Állami Népi Együttes szólistája. Nikola Parovval a Naplegenda című produkció megszületése (1999) óta folyamatosan dolgozik; sokáig a Nikola Parov Quartetben, majd saját zenekarában, a 2012-ben alakult Herczku Ági és a Banda formációban. Számos szakmai elismerés után 2016-ban Liszt-díjjal tüntették ki.

Legelőből látványosság

Publikálás dátuma
2018.04.30. 07:45
A képek forrása: liget.bparchiv.hu
Hogyan válik egy mocsaras terület Budapest meghatározó turisztikai célpontjává? A Fővárosi Levéltár A Liget egykor című kiállítása ezt az utat mutatja be.

A Fővárosi Levéltárban látható kiállítás három fő részből áll. A földszinten két tablósorozat látható: az egyik kronológiailag mutatja be a Városliget fejlődéstörténetét a legfontosabb időpontokat kiemelve, a XVIII. századtól kezdve, amikor Ökrösdűlő, a külvárosi gazdák kedvelt legeltetőhelye Pest tulajdonába került, egészen 1950-ig, a Vidámpark megnyitásáig. A tablók illusztrálására különböző városi rendeleteket, leveleket, hirdetményeket és plakátokat használtak fel.

A másik sorozat a Városliget és a város kapcsolatát mutatja be, elsősorban azokat a főbb átalakításokat és építkezéseket kiemelve, amelyek alapjaiban járultak hozzá ahhoz, hogy a Liget a város legpezsgőbb területévé, szórakoztató központtá és alkalmi kiállítások helyszínévé váljon. Az Andrássy út megépítésének koncepciójától kezdve, az Iparcsarnok, a Műcsarnok, a Vurstli és a Milleniumi tér felhúzásán keresztül a Felvonulási tér kiállításáig minden fontosabb konstrukcióról átfogó képet kaphatunk metszetekkel, tervrajzokkal és korabeli fotókkal.

Fotó: Biró Csaba

Fotó: Biró Csaba

A kiállítás célja ugyanis nem az, hogy egy minden részletre kiterjedő fejlődéstörténetet mutasson be, hanem, ahogy a tárlat egyik készítője, Hidvégi Violetta fogalmazott: „csak néhány jellemző dolgot szerettünk volna megmutatni abból a nagy egészből, ami a Városliget történetét meghatározza.”

A történetnek hirtelen szakad vége: a Vidámpark 2013-as bezárása a tárlat utolsó főbb pontja. A Liget azóta is folyamatosan változik. Hidvégi elmondása szerint a jelen megosztó beruházásait szándékosan nem érintették a készítők.

A földszinti tablókon látható tervrajzok közül néhány eredeti formájában is megtekinthető. Az emeleti teremben helyszínrajzok, tervrajzok és fotók láthatók a különböző épületekről és persze magáról a Ligetről. Olyan különleges dokumentumokat állítottak ide ki, mint Nebbien Henrik 1813-as terve a Városliget megreformálására, az Állatkert és a Majomház tervrajza – vagy éppen Feszl Frigyes akvarelljei. Utóbbi Hidvégi személyes kedvence: „Ezekre a tervekre én bukkantam rá 1999-ben az Építészeti Múzeum kiállításainak előkészítésekor. Ez a tizenkét szögletű épület nemcsak 1860-62 környékén nyűgözött le mindenkit, hanem még manapság is csak elismerő szavakat vált ki az emberekből.”

Mindez, persze főként a szakemberek, várostörténészek számára volna érdekes, ha az emeleti kiállítás a képi világát nem egészítené ki számos anekdota és háttértörténet. Ilyen többek között az, hogy a milleniumi kiállításon merényletet terveztek az anarchisták. Ehhez a kiállításhoz kapcsolódóan alakították ki az Ős-Budavára multikulturális mulatónegyedet is, ahol a török, a francia, a skót és a magyar világ keveredett. A jelenhez közelítve a mulatónegyedet felváltotta a Vidámpark és a Petőfi Csarnok. A Vidámparknak emléket állító vitrinben belépőjegyek és ajándéktárgyak sorakoznak, a PeCsáéban pedig az ügyeleti jelentésbe pillanthatunk bele: „A buli elején befújt tűzriadó kicsit megtörte a hangulatot. Ez már sorozatban a 4. rendezvény, ahol képtelenség időben elkezdeni a bulit. A műszaki feltételek nem megfelelőek, az időbeni kezdés nem megoldható.”

A fenti terem falán rendeletek, hirdetések, és PeCsa plakátok mellett a szépirodalom is helyet kap. A magyar irodalom Városligetet említő részletei, a többi közt Krúdy Gyula, Vajda János, Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza írásai olvashatók.

A kiállítás a társadalom és a kultúra minden szintjét érintő, átfogó képet ad, ezáltal mindenki találhat benne olyat, ami igazán megragadja: akár előjöhet belőle is a kutatói kíváncsiság, netán újraélheti pár kép láttán az ifjúságát.

Infó: A Liget egykor, Fővárosi Levéltár

A kiállítás május 11-ig még megtekinthető.

Legelőből látványosság

Publikálás dátuma
2018.04.30. 07:45
A képek forrása: liget.bparchiv.hu
Hogyan válik egy mocsaras terület Budapest meghatározó turisztikai célpontjává? A Fővárosi Levéltár A Liget egykor című kiállítása ezt az utat mutatja be.

A Fővárosi Levéltárban látható kiállítás három fő részből áll. A földszinten két tablósorozat látható: az egyik kronológiailag mutatja be a Városliget fejlődéstörténetét a legfontosabb időpontokat kiemelve, a XVIII. századtól kezdve, amikor Ökrösdűlő, a külvárosi gazdák kedvelt legeltetőhelye Pest tulajdonába került, egészen 1950-ig, a Vidámpark megnyitásáig. A tablók illusztrálására különböző városi rendeleteket, leveleket, hirdetményeket és plakátokat használtak fel.

A másik sorozat a Városliget és a város kapcsolatát mutatja be, elsősorban azokat a főbb átalakításokat és építkezéseket kiemelve, amelyek alapjaiban járultak hozzá ahhoz, hogy a Liget a város legpezsgőbb területévé, szórakoztató központtá és alkalmi kiállítások helyszínévé váljon. Az Andrássy út megépítésének koncepciójától kezdve, az Iparcsarnok, a Műcsarnok, a Vurstli és a Milleniumi tér felhúzásán keresztül a Felvonulási tér kiállításáig minden fontosabb konstrukcióról átfogó képet kaphatunk metszetekkel, tervrajzokkal és korabeli fotókkal.

Fotó: Biró Csaba

Fotó: Biró Csaba

A kiállítás célja ugyanis nem az, hogy egy minden részletre kiterjedő fejlődéstörténetet mutasson be, hanem, ahogy a tárlat egyik készítője, Hidvégi Violetta fogalmazott: „csak néhány jellemző dolgot szerettünk volna megmutatni abból a nagy egészből, ami a Városliget történetét meghatározza.”

A történetnek hirtelen szakad vége: a Vidámpark 2013-as bezárása a tárlat utolsó főbb pontja. A Liget azóta is folyamatosan változik. Hidvégi elmondása szerint a jelen megosztó beruházásait szándékosan nem érintették a készítők.

A földszinti tablókon látható tervrajzok közül néhány eredeti formájában is megtekinthető. Az emeleti teremben helyszínrajzok, tervrajzok és fotók láthatók a különböző épületekről és persze magáról a Ligetről. Olyan különleges dokumentumokat állítottak ide ki, mint Nebbien Henrik 1813-as terve a Városliget megreformálására, az Állatkert és a Majomház tervrajza – vagy éppen Feszl Frigyes akvarelljei. Utóbbi Hidvégi személyes kedvence: „Ezekre a tervekre én bukkantam rá 1999-ben az Építészeti Múzeum kiállításainak előkészítésekor. Ez a tizenkét szögletű épület nemcsak 1860-62 környékén nyűgözött le mindenkit, hanem még manapság is csak elismerő szavakat vált ki az emberekből.”

Mindez, persze főként a szakemberek, várostörténészek számára volna érdekes, ha az emeleti kiállítás a képi világát nem egészítené ki számos anekdota és háttértörténet. Ilyen többek között az, hogy a milleniumi kiállításon merényletet terveztek az anarchisták. Ehhez a kiállításhoz kapcsolódóan alakították ki az Ős-Budavára multikulturális mulatónegyedet is, ahol a török, a francia, a skót és a magyar világ keveredett. A jelenhez közelítve a mulatónegyedet felváltotta a Vidámpark és a Petőfi Csarnok. A Vidámparknak emléket állító vitrinben belépőjegyek és ajándéktárgyak sorakoznak, a PeCsáéban pedig az ügyeleti jelentésbe pillanthatunk bele: „A buli elején befújt tűzriadó kicsit megtörte a hangulatot. Ez már sorozatban a 4. rendezvény, ahol képtelenség időben elkezdeni a bulit. A műszaki feltételek nem megfelelőek, az időbeni kezdés nem megoldható.”

A fenti terem falán rendeletek, hirdetések, és PeCsa plakátok mellett a szépirodalom is helyet kap. A magyar irodalom Városligetet említő részletei, a többi közt Krúdy Gyula, Vajda János, Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Kosztolányi Dezső és Csáth Géza írásai olvashatók.

A kiállítás a társadalom és a kultúra minden szintjét érintő, átfogó képet ad, ezáltal mindenki találhat benne olyat, ami igazán megragadja: akár előjöhet belőle is a kutatói kíváncsiság, netán újraélheti pár kép láttán az ifjúságát.

Infó: A Liget egykor, Fővárosi Levéltár

A kiállítás május 11-ig még megtekinthető.