Washington régóta tud az iráni atomprogramról

Publikálás dátuma
2018.05.01. 10:27
Sarah Huckabee Sanders FOTÓ: NICHOLAS KAMM / AFP
Washington régóta tud az iráni atomprogramról - közölte helyi idő szerint hétfőn este kiadott kommünikéjében a Fehér Ház Washingtonban. Sarah Huckabee Sanders később javított a közleményen.

A közlemény leszögezte: azok az információk, amelyeket hírszerzési forrásokra hivatkozva Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő hozott nyilvánosságra, tartalmaznak Washington számára is "új és sürgető elemeket" Teherán azon erőfeszítéseiről, hogy "rakétákkal célba juttatható atomfegyvereket" fejlesszen ki. "Ezek a tények megegyeznek azzal, amit az Egyesült Államok régóta tud: hogy Iránnak erőteljes, titkos atomfegyver-programja van, amelyet sikertelenül ugyan, de megpróbált elrejteni a világ és saját népe elől" - fogalmazott eredetileg az amerikai elnöki hivatal közleménye.

Sarah Huckabee Sanders a közleményt eljuttatta a hírügynökségeknek, ám később a Fehér Ház honlapján a kommünikének olyan változata jelent meg, amely már múlt időben fogalmaz az iráni atomprogramról: vagyis a mondat úgy végződik, hogy "Iránnak erőteljes, titkos atomfegyver-programja volt, amelyet sikertelenül ugyan, de megpróbált elrejteni a világ és saját népe elől". Az AP amerikai hírügynökség információi szerint a Fehér Ház elírásra hivatkozott.

A Fehér Ház egyúttal bejelentette, hogy a Netanjahu által nyilvánosságra hozott információkat részletekbe menően megvizsgálják.

Mike Pompeo amerikai külügyminiszter hétfőn este újságíróknak megerősítette, hogy az Izrael által nyilvánosságra hozott információk megbízhatóak és jó részük eddig valóban nem került nyilvánosságra. Az amerikai diplomácia irányítója - aki hétfőn délután Izraelben megbeszélést folytatott Netanjahuval, majd Jordániába repült - a kíséretében utazó újságíróknak nyilatkozott a repülőgépen. Elmondta: az új dokumentumok pontosan kirajzolják majd az iráni atomprogram léptékét.

Hozzátette: Washington szorgalmasan dolgozik azon, hogy az iráni vezetéssel 2015-ben kötött többhatalmi atomegyezmény hiányosságait "kijavítsák".

Szerző

Egy szökött katona kivégzése Kecskeméten

Publikálás dátuma
2018.05.01. 10:00

Az elítélt az utolsó pillanatig remélt és nem hitte, hogy meg kell halnia - Sírva fakadt és összetett kézzel könyörgött életéért Még a tapasztalt az ezredorvost is megrendítették a történtek

Az „Az Est” Ummerhoffer Ferenc 30. honvéd-gyalogezredbeli szökött katona kivégzéséről a következő tudósítást közli:

A hadosztálybíróságon a legutóbbi időben csaknem minden nap tárgyal a statáriális bíróság, amely elé azokat a, katonaszökevényeket állítják, akik március 20-ika óta, a statárium kihirdetését követő időben elhagyták csapattestüket. A statáriális bíróság eddig még minden vádlottat halálra ítélt és a kerületi parancsnok, báró Lukachich altábornagy egyik elítéltnek sem kegyelmezett meg.

Hétfőn egy vöröses szőke, zömök népfölkelőt kísért a szuronyos őr a rögtönítélő bíróság elé.

Statáriális tárgyalás

A rab katona néhány perc múlva a bíróság előtt áll. Egy ezredes az elnök, a tárgyalási egy őrnagy-hadbíró vezeti, kívülök két századosból és egy főhadnagyból áll a bíróság.

Az őrnagy-hadbíró kérdéseire elmondja a vádlott, hogy a neve Ummerhoffer Ferenc, 24 éves r. kat.. földmíves, nőtlen, Olajos pesti megyei községből való, a. 30. honvéd gyalogezred népfölkelője. 1914 októberében sorozták, többször volt a harctéren, ahonnan legutóbb sebe sülten hozták el.

A bíróság tanácskozásra vonul vissza, majd a vezető bíró kihirdeti a határozatot: a statáriális bíróság a hadiérdekre való tekintettel, zárt tárgyalást rendelt el.

Az ítéletet, mielőtt kihirdetik, a kerületi parancsnok elé terjesztik jóváhagyásra. Délben az elnök ismét megnyitja a tárgyalást. Az itélet halálos. Ummerhoffer Ferencet agyon fogják lőni. Minthogy pedig a 30. honvédgyalog, ezred kiegészítő parancsnoksága és pótzászlóalja Kecskeméten van. Az ügyészség rendelkezésére a hivatalos bizottság a legelső vonattal Kecskemétre vitte az elítéltet.

Kecskemétre viszik halálraítéltet

Kecskeméten már tudták, hogy egy katona-szökevényt agyon fognak délután lőni s a pályaudvart nagy tömeg lepte el. Az elítélt hat szurony között gyalogolt be a honvédlaktanyába. Útközben a félelmes menetet néző közönség vizsgálgatja. Védője, egy főhadnagy, még Pesten közölte vele, hogy szabálytalanul ugyan, de kegyelmet kért sürgönyileg a királytól. A kegyelmi jog ugyanis a kerületi parancsnoké, a védő azonban, miután az ítéletet kihirdették, a vonat indulása előtt sürgönyt küldött kegyelemért a király katonai irodájához. Ez a hír megnyugtatta, az elítéltet, aki az utolsó pillanatig remélt és nem hitte, hogy meg kell halnia.

A honvédlaktanya előtt már sorakozott a pótzászlóalj legénysége, amelyet Stefán István százados vezetett. A zászlóalj középen kettévált, úgy hogy a két oszlop között mintegy 10 méternyi tér maradt. Ezen a térségen állott föl a végrehajtási négyszög,

A százados vezényel:

-   Félszázad, vigyázat! Félzászlóalj, vállra!

 

Kihirdetik az ítéletet

A bizottságot Buday Elemér alezredes, a pótzászióalj parancsnoka vezeti. Dr. Esze Ferenc ügyész szemben áll az elítélttel, mellette a zászlóalj-kürtös, aki trombitáján éles futammal a Vigyázz! vezényszó kürtjelével vezeti be a kivégzést. Dr. Esze harsány hangon, hogy a legtávolabb álló katona is jól hallja, fölolvassa az ítélet rendelkező részét:

Őfelsége a király nevében! A budapesti honvéd hadosztálybíróság bűnösnek mondta ki Ummerhoffer Ferenc olajosi születésű, 21 éves, római katolikus földmívest, a 30. honvéd-gyalogezred népfölkelőjét. aki legutóbb a harctérről sebesülten távozott, a katonai büntetőtörvénykönyv 183. szakaszába ütköző 198. szakasz szerint minősülő első szökés büntettében, mert csapattestétől március 20-ikai, statáriális eljárás kihirdetést követő időben elhagyta, azzal az indokkal, hogy örökre kivonja magát a szolgálat alól, ezért a rögtöni bíráskodás szabályai szerint a katonai büntető törvénykönyv 193. büntetési tétele alapján agyonlövetésre ítélte.

— Százados úr — fordul most az ügyész Stefan századoshoz, az elítéltet átadom.

A végrehajtási négyszög elülső oldala szétnyílt, az elítélt kétségbeesett arccal szétnéz, mint aki még vár valamit, Stefan százados szólt hozzá:

— Van-e valami kívánsága?

A katona végigtörölte izzadó homlokát. most már egészen bizonyossá vált előtte, hogy utolsó perceit éli. Sírva fakadt és összetett kézzel könyörgött a századoshoz:

— Százados úr jól viselem magam.

— Mi az utolsó kívánsága? — kérdezi ismét; a százados.

— Százados úr, — mondja zokogva az elitét — legyen szíves, ne lőjenek főbe. Hűségesen szolgálok.

A kezét tördeli és úgy könyörög.

Ki kösse be a szemed? — hangzik az újabb kérdés.

Az elítélt összetett kézzel, esdekelve néz a századosra, és nem válaszol.

— Azt kérdezem, — mondja a százados hogy nincs-e itten valaki ismerősöd, aki bekösse a szemed!

— Stalter József — mondja az elítélt; remegve.

Stalter nevét kiáltották, mire a hátulsó sorokból kiválik egy katona, futva jön előre az elítélthez; aki németül, halkan annyit mond földijének, hogy csókoltatja a szüleit és minden jót kíván nekik. Most ismét a századoshoz fordul:

— Kegyelmezzen meg, százados úr — könyörög

Nem tudja halálos kétségbeesésében szegény, hogy akik itt vannak, ha megszakad a szívük, akkor sem kegyelmezhetnek.

A lelkész a katona ajkához nyújtja a feszületet, ismét elhangzik a százados vezényszava:

— Térdre!

A kivégzés

Az elítélt jajveszékelve veti el magát a földön, ahol néhány pillanatig vergődik. Majd a törzsfoglár néhány katonával fölemeli és térdre állítja. Az elítélt azonban ismét elveti magát a földre, mire megint térdre erőszakolják. A törzsfoglár gyöngéd akar lenni:

— Na, ne gyerekeskedjék — csitítgatja a vergődő embert, aki meg fölhúzza homlokára a zsebkendőt és ismét könyörögni kezd. A törzsfoglár visszateszi szemére a kendőt, de amint elereszti, az ember ismét elvágódik a földön.

A százados intésére előlép a négy katona, az elítélt előtt, egy lépéssel megállanak és fegyverüket célzáshoz emelik. A százados magasra tartott kardja levágódik és ebben a pillanatban eldördül a négy fegyver. Az elítélt, aki az utolsó pillanatig jajveszékelve vergődött a földön, a dörrenés pillanatában mintha ütés érte volna, megrázkódik, nincs egy hang se, egy mozdulat se többé. Abban a pillanatban vége volt. Fejéből két helyen is vastag sugárban szökik a vér, amely egyszerre elönti.

A százados orvosért kiált. Egy ezredorvos a kivégzett ember pulzusát vizsgálgatja. Valószínűleg őt is megrendítette a rettentő látvány, mert hasztalanul tapogatta a halott csuklóját, nem tudott megnyugtató választ adni. Erre ismét előlépett a négy katona, Az élettelen testet a lovarda korlátjának támasztva, fölültették és újabb karlendítésre négy golyót röpítettek bele. A következő pillanatban jelentette az orvos, hogy a halál bekövetkezett. Most Stefan százados Buday alezredes elé állott, tisztelgett:

— Alezredes úr, alázatosan jelentem, az ítéletet végrehajtottuk. A halál bekövetkezett.

Népszava 1918. május 1.

Szerző

Egy szökött katona kivégzése Kecskeméten

Publikálás dátuma
2018.05.01. 10:00

Az elítélt az utolsó pillanatig remélt és nem hitte, hogy meg kell halnia - Sírva fakadt és összetett kézzel könyörgött életéért Még a tapasztalt az ezredorvost is megrendítették a történtek

Az „Az Est” Ummerhoffer Ferenc 30. honvéd-gyalogezredbeli szökött katona kivégzéséről a következő tudósítást közli:

A hadosztálybíróságon a legutóbbi időben csaknem minden nap tárgyal a statáriális bíróság, amely elé azokat a, katonaszökevényeket állítják, akik március 20-ika óta, a statárium kihirdetését követő időben elhagyták csapattestüket. A statáriális bíróság eddig még minden vádlottat halálra ítélt és a kerületi parancsnok, báró Lukachich altábornagy egyik elítéltnek sem kegyelmezett meg.

Hétfőn egy vöröses szőke, zömök népfölkelőt kísért a szuronyos őr a rögtönítélő bíróság elé.

Statáriális tárgyalás

A rab katona néhány perc múlva a bíróság előtt áll. Egy ezredes az elnök, a tárgyalási egy őrnagy-hadbíró vezeti, kívülök két századosból és egy főhadnagyból áll a bíróság.

Az őrnagy-hadbíró kérdéseire elmondja a vádlott, hogy a neve Ummerhoffer Ferenc, 24 éves r. kat.. földmíves, nőtlen, Olajos pesti megyei községből való, a. 30. honvéd gyalogezred népfölkelője. 1914 októberében sorozták, többször volt a harctéren, ahonnan legutóbb sebe sülten hozták el.

A bíróság tanácskozásra vonul vissza, majd a vezető bíró kihirdeti a határozatot: a statáriális bíróság a hadiérdekre való tekintettel, zárt tárgyalást rendelt el.

Az ítéletet, mielőtt kihirdetik, a kerületi parancsnok elé terjesztik jóváhagyásra. Délben az elnök ismét megnyitja a tárgyalást. Az itélet halálos. Ummerhoffer Ferencet agyon fogják lőni. Minthogy pedig a 30. honvédgyalog, ezred kiegészítő parancsnoksága és pótzászlóalja Kecskeméten van. Az ügyészség rendelkezésére a hivatalos bizottság a legelső vonattal Kecskemétre vitte az elítéltet.

Kecskemétre viszik halálraítéltet

Kecskeméten már tudták, hogy egy katona-szökevényt agyon fognak délután lőni s a pályaudvart nagy tömeg lepte el. Az elítélt hat szurony között gyalogolt be a honvédlaktanyába. Útközben a félelmes menetet néző közönség vizsgálgatja. Védője, egy főhadnagy, még Pesten közölte vele, hogy szabálytalanul ugyan, de kegyelmet kért sürgönyileg a királytól. A kegyelmi jog ugyanis a kerületi parancsnoké, a védő azonban, miután az ítéletet kihirdették, a vonat indulása előtt sürgönyt küldött kegyelemért a király katonai irodájához. Ez a hír megnyugtatta, az elítéltet, aki az utolsó pillanatig remélt és nem hitte, hogy meg kell halnia.

A honvédlaktanya előtt már sorakozott a pótzászlóalj legénysége, amelyet Stefán István százados vezetett. A zászlóalj középen kettévált, úgy hogy a két oszlop között mintegy 10 méternyi tér maradt. Ezen a térségen állott föl a végrehajtási négyszög,

A százados vezényel:

-   Félszázad, vigyázat! Félzászlóalj, vállra!

 

Kihirdetik az ítéletet

A bizottságot Buday Elemér alezredes, a pótzászióalj parancsnoka vezeti. Dr. Esze Ferenc ügyész szemben áll az elítélttel, mellette a zászlóalj-kürtös, aki trombitáján éles futammal a Vigyázz! vezényszó kürtjelével vezeti be a kivégzést. Dr. Esze harsány hangon, hogy a legtávolabb álló katona is jól hallja, fölolvassa az ítélet rendelkező részét:

Őfelsége a király nevében! A budapesti honvéd hadosztálybíróság bűnösnek mondta ki Ummerhoffer Ferenc olajosi születésű, 21 éves, római katolikus földmívest, a 30. honvéd-gyalogezred népfölkelőjét. aki legutóbb a harctérről sebesülten távozott, a katonai büntetőtörvénykönyv 183. szakaszába ütköző 198. szakasz szerint minősülő első szökés büntettében, mert csapattestétől március 20-ikai, statáriális eljárás kihirdetést követő időben elhagyta, azzal az indokkal, hogy örökre kivonja magát a szolgálat alól, ezért a rögtöni bíráskodás szabályai szerint a katonai büntető törvénykönyv 193. büntetési tétele alapján agyonlövetésre ítélte.

— Százados úr — fordul most az ügyész Stefan századoshoz, az elítéltet átadom.

A végrehajtási négyszög elülső oldala szétnyílt, az elítélt kétségbeesett arccal szétnéz, mint aki még vár valamit, Stefan százados szólt hozzá:

— Van-e valami kívánsága?

A katona végigtörölte izzadó homlokát. most már egészen bizonyossá vált előtte, hogy utolsó perceit éli. Sírva fakadt és összetett kézzel könyörgött a századoshoz:

— Százados úr jól viselem magam.

— Mi az utolsó kívánsága? — kérdezi ismét; a százados.

— Százados úr, — mondja zokogva az elitét — legyen szíves, ne lőjenek főbe. Hűségesen szolgálok.

A kezét tördeli és úgy könyörög.

Ki kösse be a szemed? — hangzik az újabb kérdés.

Az elítélt összetett kézzel, esdekelve néz a századosra, és nem válaszol.

— Azt kérdezem, — mondja a százados hogy nincs-e itten valaki ismerősöd, aki bekösse a szemed!

— Stalter József — mondja az elítélt; remegve.

Stalter nevét kiáltották, mire a hátulsó sorokból kiválik egy katona, futva jön előre az elítélthez; aki németül, halkan annyit mond földijének, hogy csókoltatja a szüleit és minden jót kíván nekik. Most ismét a századoshoz fordul:

— Kegyelmezzen meg, százados úr — könyörög

Nem tudja halálos kétségbeesésében szegény, hogy akik itt vannak, ha megszakad a szívük, akkor sem kegyelmezhetnek.

A lelkész a katona ajkához nyújtja a feszületet, ismét elhangzik a százados vezényszava:

— Térdre!

A kivégzés

Az elítélt jajveszékelve veti el magát a földön, ahol néhány pillanatig vergődik. Majd a törzsfoglár néhány katonával fölemeli és térdre állítja. Az elítélt azonban ismét elveti magát a földre, mire megint térdre erőszakolják. A törzsfoglár gyöngéd akar lenni:

— Na, ne gyerekeskedjék — csitítgatja a vergődő embert, aki meg fölhúzza homlokára a zsebkendőt és ismét könyörögni kezd. A törzsfoglár visszateszi szemére a kendőt, de amint elereszti, az ember ismét elvágódik a földön.

A százados intésére előlép a négy katona, az elítélt előtt, egy lépéssel megállanak és fegyverüket célzáshoz emelik. A százados magasra tartott kardja levágódik és ebben a pillanatban eldördül a négy fegyver. Az elítélt, aki az utolsó pillanatig jajveszékelve vergődött a földön, a dörrenés pillanatában mintha ütés érte volna, megrázkódik, nincs egy hang se, egy mozdulat se többé. Abban a pillanatban vége volt. Fejéből két helyen is vastag sugárban szökik a vér, amely egyszerre elönti.

A százados orvosért kiált. Egy ezredorvos a kivégzett ember pulzusát vizsgálgatja. Valószínűleg őt is megrendítette a rettentő látvány, mert hasztalanul tapogatta a halott csuklóját, nem tudott megnyugtató választ adni. Erre ismét előlépett a négy katona, Az élettelen testet a lovarda korlátjának támasztva, fölültették és újabb karlendítésre négy golyót röpítettek bele. A következő pillanatban jelentette az orvos, hogy a halál bekövetkezett. Most Stefan százados Buday alezredes elé állott, tisztelgett:

— Alezredes úr, alázatosan jelentem, az ítéletet végrehajtottuk. A halál bekövetkezett.

Népszava 1918. május 1.

Szerző