MSZP: az ellenállást nem lehet feladni

Publikálás dátuma
2018.05.01. 17:01

Az ellenállást nem lehet feladni, az ellenzéki politizálás egyetlen kritikus feltétele az összefogás, egyebek mellett ezt hangoztatták az MSZP vezető politikusai kedden Budapesten, a párt városligeti majálisán - informál az MTI.

Kunhalmi Ágnes, az MSZP budapesti elnöke a május 1-jén szervezett fórumbeszélgetésen azt mondta, nem lehet, hogy az ellenzéket maga alá temesse a frusztráció a választási eredmény miatt, ki kell jönni a gödörből, az ellenállást nem lehet feladni. Hozzátette: az emberek változást akarnak, a politikusok feladata, hogy ehhez hatalmat kovácsoljanak.

Az ellenzéki politikus szerint meg kell teremteni a baloldal egységét, a baloldalon nincsenek ellenségek. De nem mehet tovább úgy a baloldal, ahogy az elmúlt nyolc évben ment - jegyezte meg. Kunhalmi Ágnes azonban hangsúlyozta: az összefogás önmagában "nem csodafegyver", a helyesen megtett apró lépések politikáját kell követni.

Az LMP a "hétköznapi emberek" problémáival foglalkozna
A hétköznapi emberek problémáival foglalkozva, azokat a parlamentbe emelve kell tovább fejleszteni az LMP-t - hangoztatta az Ökopolisz Alapítvány keddi május elsejei budapesti rendezvényén a párt két frakcióvezető-helyettese és egy országgyűlési képviselője. Schmuck Erzsébet frakcióvezető-helyettes hangsúlyozta: az emberek nyugalmat, kiszámíthatóságot, tisztes megélhetést akarnak, ugyanakkor nem hisznek már a politikusoknak a beváltatlan ígéretek miatt, miközben az elmúlt nyolc év csak betetőzte a "lefelé tartó bérverseny" rendszerváltás idején kezdődött politikáját. Szerinte az LMP-nek markáns arcot kell mutatnia a politikában, valós választ adva a hazai és a globális kihívásokra. Megjegyezte, az áprilisi választási eredmény egyik oka éppen az volt, hogy az emberek nem hitték el, hogy az ellenzék kormányképes.
Demeter Márta, a másik frakcióvezető-helyettes szerint "rendkívül korrupt rendszer" alakult ki mára Magyarországon,s noha "fejétől bűzlik a hal", nem lehet figyelmen kívül hagyni a "helyi kiskirályokat" sem; ebben a helyzetben az LMP "a társadalom meghosszabbított karja" kell legyen.
Az LMP színeiben parlamenti mandátumot szerzett Csárdi Antal arról beszélt: ha az embereket meghallgatva, a mindennapjait befolyásoló ügyekben lépnek fel javaslatokkal, akkor adott az esély, hogy a választók érdeklődjenek a párt programjának más pontjai iránt is. A kiemelt ügyek között említette azon szándékukat, hogy még az ősszel önálló albérleti törvényt javasolnak, amely rögzítené a bérlők és a tulajdonosok jogait és kötelességeit is. Megjegyezte, napjainkban több millióan esnek el szociális támogatásoktól azért, mert nem jelentkezhetnek be a feketén kivett lakásba, ahol élnek.

Május 1-jétől kezdjük ellenállásnak nevezni az ellenzéket - mondta Hiller István, az MSZP választmányának elnöke, aki szerint az új választási kampány mindig a választás másnapján kezdődik. Tévedésnek nevezte, hogy vannak, akik azt gondolják, elég lesz 2021 novemberében összekalapálni az együttműködést. Ők az ellenállás ellenfelei. A választmányi elnök azt mondta, a magyar baloldal, a demokratikus oldal újjászervezése a feladat. Szerinte a baloldali politikusoknak nemcsak május 1-jén, hanem minden hétvégén az emberek között, az utcán kell lenniük. A választást értékelve azon véleményének is hangot adott, hogy Karácsony Gergely nélkül "a dolog tragikus lett volna". Kitért arra is, hogy az új kormányzati struktúrában a szaktárcák gyengítése és a Miniszterelnökség megerősítése arra való, hogy teszteljék az elnöki rendszer bevezetését. 

Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője arról beszélt, hogy az Orbán-kormány Brüsszel ellen hangolja a magyar embereket, félremagyarázza az uniós történéseket. Ezért mozgalmat indított, százezer szószólót keres, akik elviszik a magyar emberekhez a valódi híreket az unióról.

Horváth Csaba, az MSZP fővárosi képviselője szerint Budapest életéből az hiányzik, hogy önállóan dönthessen a pénzügyeiről, minden befizetett 10 adóforintból egy forint maradjon a fővárosban. A városnak olyan főpolgármesterre lenne szüksége, aki az itt élőket képviseli - tette hozzá. Szerinte Budapesten értelmes többség van, ennek következménye, hogy a budapesti választási körzetek kétharmadában ellenzéki jelölt nyert.

Az MSZP családi majálisán egészségpolitikáról és a biztonságos időskorról is rendeztek politikai fórumot, majd a parlamenti képviselők tartottak fogadóórákat. A városligeti napozóréten gyermekprogramok színesítették a majálist, emellett az érdeklődők egészségügyi szűrővizsgálatokon és tanácsadáson vehettek részt.

Szerző
Témák
Majális

Keresztény vádbeszéd az Orbán-rendszer ellen

Publikálás dátuma
2018.05.01. 16:24
Keresztény Értelmiségiek Szövetsége/Facebook
Újra néven nevezzük címmel kötetbe szedte a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre, hogy mit gondol a kormányzásról. A hatalomgyakorlást a négy sarkalatos erény, az igazságosság, a mértékletesség, az erősség és az okosság tükrében vizsgáló elemzést nehéz másképp értelmezni, mint az Orbán-rezsim elleni vádbeszédként.

„A keresztény gondolkodás kétezer éves, a közösségeket hatékonyan összetartó és jól működtető szeretetre épül (…) hogy ne csak a győztes vigyen mindent, hanem szegény és gazdag, erős és gyenge egyaránt megtalálja a helyét a társadalomban” olvasható a kötet bevezetőjében, amely szerint „az emberek (...) politikusainkban nem a polgári és nemzeti képviselet felelősségteljes személyiségeit látják, hanem romboló, belátásra képtelen és haszonleső arcokat, akik zsoldos katonaként pusztítják egymás hitelességét és az ország előrejutásának esélyeit.”

Az anyag az igazságosságról szólva figyelmeztet: „Az erkölcsileg vitathatóan szerzett gazdasági alapok még generációk után is megkérdőjelezhetők. Azt tapasztaljuk, hogy kevés kiválasztott ember aránytalanul nagyobb mértékben részesedik a javakból, mint például egy törekvő, de jó kapcsolatokkal nem rendelkező polgár. Ez a jelenség olyan méreteket ölt, hogy amennyiben a fennálló jogrend, és az annak érvényesítésére szolgáló intézményrendszer keretei között nem bizonyítható a törvényszegés, kiderül, hogy a jogrend és az intézményrendszer nem képes érvényt szerezni az erkölcsi elvárásoknak”.

Hangsúlyosan foglalkozik az összeállítás a szegénységgel. „Tudjuk, hogy a jogegyenlőség nem elegendő (…) Esélyegyenlőségre van szükség (…) a mai magyar társadalomban tapasztalható mozgások kicsik, nem teszik lehetővé a nehéz helyzetben élő tehetségek érvényesülését. Nem kielégítő a társadalmi mobilitás (…) Az államnak a mainál erősebben kell támogatnia a leszakadó csoportok, például a kisebbségek beilleszkedésének lehetőségeit. Ennek elsődleges helye az oktatás, amelynek helyzetén még nagyon sokat kell javítanunk.”

Jut két kemény mondat az egészségügy – keresztény nézőpontból vállalhatatlan – rákfenéjére is: „A hálapénz igazságtalan. Az egészségügy csúszópénz rendszere hitelteleníti az egész állami működést.”

Nem sok jót tudnak mondani a kötet összeállítói a mértékletesség politikai vetületeiről. „A hatalom túlzott centralizációja is a mértékletesség hiányára utal (…) Nehéz szembesülnünk azzal, hogy magukat kereszténynek nevező politikus személyiségek az erényekkel szemben álló közéleti szemléletet hangoztatnak, vagy azokkal kihívóan ellentétes módon élnek. A hétköznapok közhangulata: ha nem győzöl, ha nincs vagyonod, ha nem keresel sokat, akkor semmit sem érsz” - szögezik le, nem engedve másfajta értelmezést, mint hogy itt bizonyos kormánytagok és kormányközeli oligarchák viselt dolgait teszik szóvá. „Üstökösszerűen felívelő embereket látunk, mindennaposak a vagyon és az állami adminisztráció létráin mérhető gyors előmenetelek, valamint bukások.

A kirakatemberek látványos és nehezen magyarázható gazdagodása nemcsak azért okoz kárt, mert közpénzt magánosít, hanem azért is, mert rossz, követhetetlen mintát ad. Szétrombolja azt a közösség számára fontos hitet, hogy azok jutnak többre, akik többet és jobban tanulnak, többet és jobban dolgoznak, akik kreatívabbak, akik valamiféle extra teljesítményt mutatnak fel. E nélkül a hit nélkül pedig nem a képességekkel való felvértezettség, nem a versengésben megszerzett minél jobb szereplés válik céllá, hanem a lehetőségek osztói körüli pozíciófoglalás. A fejlett országokban a nem politikai jellegű állami pozícióban lévő emberek kormányváltás esetén is a helyükön maradhatnak (…) Az elsősorban szakmai tudáson alapuló rendszer kialakítása a hazai közéletnek is jót tenne. Komoly probléma a fiatalok mértéktelen beengedése a központi közigazgatásba, az egyetem után rögtön a csúcsszervekhez. (…) az ilyen döntés a tapasztalat, a szakmai előélet lebecsüléséről üzen – utalnak e a kormányzati adminisztráció egyik jellegzetességére. Meg egy másikra: „Manapság nincsenek szabadon elfoglalható földek, mint a római korban, azonban vannak uniós források. Azt tapasztaljuk, hogy az uniós pénzek egyesek számára úgy állnak rendelkezésre, mint a rómaiaknak a frissen hódított földek. Ez olyan mértékben vállalhatatlan része a mai magyar közéletnek, amit a keresztény értelmiség nem tud és nem is akar tovább magyarázni.”

Az erősségről főleg olyasmit írnak a szerzők, ami – bírálatként – leginkább Orbán Viktorra érthető. „A keresztény embertől távol áll az erőből politizálás. Ma a magukat kereszténynek mondó közéleti cselekvők úgy tesznek, mintha erővel teret lehetne foglalni a kereszténység számára (...) Ez inflálja a keresztény jelzőt, és áruvá teszi a kereszténységet. Az ember, illetve a közösség gyengeségét jelzi, ha kifelé folyamatosan harcol (…) A 2014-es választások után sokan a konszolidációra vártunk. A kezdeti lendület és hevület után szükség lett volna a megerősödésre, a kiegyensúlyozottságra, a keresztény ihletésű politika valódi tartalmának kifejtésére és a bizalomépítésre (…) A hatalom önmagáért való növelése nem a közjóra irányul, hanem részérdekek, személyes, illetve csoportcélok elérésére (…) Probléma, hogy a politikai elit legtöbbször leplezve, de néha már leplezetlenül is felhasználja az informális összeköttetései által nyújtott előnyöket.”

Kitér a kötet a munkajogok keresztény szemszögből méltatlan helyzetére is, jelezve „Munkavállalók százezrei érzik kiszolgáltatottnak magukat. A legalapvetőbb emberi és munkavállalói jogok sérülnek azáltal, hogy számos munkaadó olyan helyzetet teremt, amelyben fiatal nők sokasága nem meri megvalósítani családterveit, és férfiak ezrei szenvednek munkaadóik megtorlásától, ha munkaidejük végén hazamennek. A keletről nyugatra már évtizedek óta zajló folyamatos munkaerő-vándorlást nemcsak a jelentősen magasabb munkabérek motiválják, hanem a térségünk és hazánk munkaerőpiacán eluralkodott viszonyok is.” Csak éppen azt nem teszik hozzá a szerzők, hogy mindehhez az Orbán-kormány törvénymódosításai teremtették meg a jogi hátteret.

Felbukkan a kötetben egy érdekes mondat a civilekről: „A bátorság erénye sokkal inkább gyakorolható a „nincs mit veszítenünk!” kontextusában működő civil szervezetek körében, mint az egzisztenciájukat a választásokra építő politikusok között.”

Mintha a nemzeti konzultációkat kritizálnák a következő súlyos sorokkal: „A mai magyarországi közéleti helyzetben felvetődik a keresztény szavazó dilemmája: a politikai szövetséghez vagy a Krisztusról szóló tanúságtételhez kell inkább hűnek lenni? Meddig vállalható fel a kormány egy-egy akciója? Ha a hatalom a korszerű tömegtájékoztatás eszközeivel befolyásolja a választói tömegeket, irányított kérdéseket tesz fel, majd felmutatja, hogy milyen egység van mögötte, akkor a keresztény közéleti ember hiányolni fogja az okosság erényét. Szemléletünktől távol áll az a fajta kommunikáció, ami az embert nem döntéshozó partnernek tekinti, akit meg kell győzni, hanem olyan tömegnek, akinek be kell állítani a véleményét.”

Itt pedig alighanem a demokratikus kormányzást hiányolják a keresztény értelmiségiek: „Nem egészséges, ha nincs kormányprogram, ha az Országgyűlést – megkerülve a közigazgatási és szakmai kontrollt, valamint a társadalmi egyeztetés által kikövezett rendes utat – egyéni képviselői indítványok árasztják el. A kivételes általánossá tétele csökkenti az emberek biztonságérzetét, és a politikusok ellenőrizhetőségét is.”

A kötet végén ismét megfogalmazzák a legfontosabb üzenetüket: „A forradalmi idők után a közéleti cselekvőknek mértékletességet kell tanúsítaniuk, és engedniük kell a mindenki által vágyott konszolidációt.”

Érted haragszom, aztán megrémülök
A szöveg olyannyira őszintére sikeredett, hogy kevéssel a megjelenése után a készítők máris közleményben igyekeztek relativizálni, megrettenve a saját bátorságuktól. „Szomorúan olvastuk azokat a cikkeket, amelyek Az idők jelei elnevezésű társadalmi kezdeményezés Újra néven nevezzük című kötetével kapcsolatban láttak napvilágot. A szóban forgó írások olyan színben tüntetik fel a kiadványt, mintha azt a kötet szerzői a jelenlegi Kormány vagy egy konkrét politikai párt kritikájának szánták volna. Ezzel a kiadvány szerkesztői és írói nem tudnak és nem is akarnak azonosulni. A kötet általános hazai és nemzetközi politikai, társadalmi, illetve közéleti jelenségekre reflektál, azokat vizsgálja meg a keresztény erkölcs szemszögéből. Az ókori világtól napjainkig érvényesnek tartott, az emberi természetből fakadó pozitív emberi tulajdonságok (erények) - okosság, igazságosság, mértékletesség és erősség - szükségességét vagy hiányának következményeit elemzi. A következtetések általános érvényűek úgy a múltban, jelenben és jövőben, mint az egyének és a közösségek számára. A kritikus szolidaritás hangvétele nem aktuálpolitikai jellegű, tehát azok az értelmezések, melyek kiragadva egy-egy állítást manipulálják olvasóikat, elfogadhatatlanok. Mivel az írást gondolatébresztőnek szánjuk, ezért tisztelettel kérjük az érdeklődőket, hogy a teljes szöveget itt elolvasva  kapcsolódjanak be a párbeszédbe."



Szerző

Erdő Péter: Brenner János az oltáriszentség vértanúja lett

Publikálás dátuma
2018.05.01. 15:02
MTI Fotó: Varga György
Brenner János nem akármilyen gyilkosság, nem valami látszólagos baleset áldozata lett, hanem megadatott neki, hogy az oltáriszentség vértanúja legyen, méltán nevezzük őt a magyar Tarzíciusznak - jelentette ki Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek az 1957 decemberében harminckét késszúrással meggyilkolt rábakethelyi káplán boldoggá avatási szentmiséjén mondott beszédében kedden Szombathelyen.

A bíboros szavai szerint hatvan évvel ezelőtt egy sötét téli éjszakán úgy tűnt, hogy meghalt egy eszmény, és most, évtizedek múltán Ferenc pápa döntése nyomán itt áll előttünk "az új, nagy, fényes pártfogó", Boldog Brenner János - mondta. Hozzátette: sokszor azt hisszük, hogy keresztény hitünk és egyházunk elfáradt vagy támadások és üldözések áldozta lett, de aztán egyszerre csak fölragyog a fény, és átsugárzik rajtunk, beborít minket világosságával Isten ereje és bölcsessége.

Szerző