A jobboldali populista sajtó lesújtóan csámcsogott azon a múlt héten megjelent adaton, hogy a Németországban élő menekültek több mint fele megbukott tavaly a szövetségi bevándorlási hivatal szervezésében tartott nyelvi és integrációs tanfolyamon. Valójában azonban semmi meglepő nincs ebben az adatban, ha figyelembe vesszük a Global Progressive Forum (GPF) legfrissebb kutatásának eredményeit, amelyek azt mutatják be, hogy az Európába családjukkal vagy egyedül érkezett menekült gyerekek hány iskolai évet vesztenek a vándorlás és a letelepülés nehézségei miatt. Ha hozzávesszük, hogy szüleik hosszú ideig kizárólag a létfenntartásért küzdöttek, könnyen belátható, hogy a tanulás minden korosztálynál hátra sorolódott a fontossági sorrendben. A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének közös kezdeményezésére 2003-ban alakult GPF adatai szerint 2015 óta legalább egymillió, háború sújtotta övezetből menekülő gyerek érkezett az európai vagy törökországi menekülttáborokba. A kutatók az UNICEF (az ENSZ gyermekvédelmi világszervezete) adatainak felhasználásával kimutatták, hogy sok menekült gyerek átlagosan két és fél iskolai évvel van elmaradva már akkor, amikor útra kel, mert származási országában a fegyveres konfliktus és erőszak miatt nem lehet rendszeresen iskolába járni. Európában aztán a menekülttáborok közötti áthelyezések és a menekültkérelem lassú elbírálása további három és fél év lemaradást eredményez a tanulmányaikban. A kíséret nélküli kiskorúaknál ez még hosszabb idő is lehet, tekintve, hogy nekik először gyámot kell biztosítani – olvasható a Népszava birtokába került magyar nyelvű összefoglalóban.
A Global Progressive Forum és a Migration Policy Grouppal és a Sirius Network on Migration and Education friss közös kutatásának első fontos megállapítása, hogy ezeknek a gyerekeknek az iskoláztatásáról alig állnak rendelkezésre hivatalos adatok, iskoláskorúak ezrei tűntek el a nyilvántartásokból. Pedig az Európába érkező menekültek és bevándorlók átalagosan egyharmada gyermek. Az Afrika felől jövők között kevesebben vannak, 15 százalékra tehető az arányuk, többségük 16-17 éves fiú, aki egyedül kelt útra Nyugat-Afrikából. Ugyanakkor a Közel-Keletről Görögországon keresztül Európa belsejébe tartó csoportok majdnem fele gyermek, ahogy a törökországi menekülttáborok lakói között is ez az arány. A legtöbb bevándorló szülő még most is Németországban tartja a legbiztosabbnak gyermeke jövőjét, ott adták be tavaly a gyermekgondozási kérelmek 40 százalékát. Ugyanakkor a kontinens belsejébe 2017-ben már a korábbiál kevesebb gyermek érkezett, a déli államokba tevődött át a hangsúly, Olaszországtól a francia partokig sokkal több gyereket regisztráltak, mint 2016-ban. 2018 első negyedévében majdnem 16 700 menekült és bevándorló érkezett a kontinensre a Földközi-tengeren keresztül, ez kevesebb mint a fele a 2017-es adatnak, közülük minden ötödik volt gyermek.
A GPF összeállítása országonként is elemzi a menekült gyermekek iskolába kerülésének esélyét. Magyarország 2017 januárja és szeptembere között 2160 menedékkérőt fogadott be Szerbiából a röszkei és a tompai tranzitzónákon keresztül. A menedékkérők több mint fele gyermek volt (54 százalék). Elvileg menedékkérelmük benyújtásától számítva 3 hónapon belül iskolapadban kellene ülniük, de a valóságban ez több hónapig is eltart, de a már menekült státusszal rendelkező gyerekeknek sincs könnyű dolguk, hiszen semmilyen szisztematikus nyelvi vagy tanulmányi hozzájárulást nem kapnak az állami oktatáson belül – mutat rá a kutatás. Ráadásul a nemzetközi felmérés azt is igazolja, hogy a számukra kínált oktatási szolgáltatás vagy teljesen szegregált, vagy azért nem jelent megoldást, mert csak magyarul beszélnek hozzájuk az órákon. A kutatás arra is rámutat, hogy Magyarországon a civil társadalom próbálja kitölteni a szakadékot, és segíti az újonnan érkező gyermekek nyelvtanulását.
