Macron a vaslady útján

Publikálás dátuma
2018.05.02. 07:31
Nem adták fel a francia szakszervezetek, de a tüntetők száma csökkent Fotó: Nicolas Liponne/NurPhoto
Emmanuel Macron egy éves elnöksége alatt látványos eredményeket ért el a nemzetközi diplomáciában. Belpolitikai téren a munkaügyi reform a legnagyobb gondja, ami minden elődjének megoldhatatlannak bizonyult. Neki sikerülhet.

Szemfüles diplomata Macron francia elnök, megállás nélkül kezdeményez. Államfői egy esztendeje alatt az Európai Unió megújításának kísérletében megelőzte Merkelt, igaz, a német koalíció összetákolása Berlinben sok fejfájást okozott. Kérdés, ezen morfondíroznak most Brüsszelben, sikerülhet-e hasonló eredményeket elérni a francia államfőnek belső fronton is, a sztrájk feszültségek csillapításában?

Macron 2017-es megválasztása után egyszerre két hadszíntéren indult küzdelembe. A külpolitikában és széleskörű társadalmi reformjainak a meghirdetésében, amelyektől azt reméli, hogy kiegyenlítheti a szociális egyenlőtlenségeket. Nagy hátránnyal indult, a többség a „gazdagok elnökeként” vélekedik róla.

Az elharapózó sztrájkhullám komoly gondok elé állítja az elnököt. A napi sztrájkhírek azt tartják számon, hogy a vasutasok hány vonatot tartottak vissza a remízekben, az Air France légitársaság gárdája mennyi repülőt nem hagyott fölszállni, a diákok bősz hangulata lehiggadt-e? A legutóbbi napok hírei azonban inkább az államfő taktikáját látszanak igazolni, ahogyan múlik az idő, százalékos arányban úgy fogyatkozik a sztrájkoló vasutasok száma. A légitársaság állapota ettől erősen különbözik. Az Air France társas viszonyban működik a holland KLM-mel, nagy a vetélkedés. A francia vezérigazgató igyekszik kemény legény lenni, minden bérkövetelést elszántan visszautasítana. Érvelt azzal is, ha nehezen jutna dűlőre, aligha maradhatna a társaság élén. Emelkednek az olajárak, a konfliktusnak szerinte haladéktalanul véget kell vetni, eddig 220 millió eurót veszítettek. Ami, ha nem változik semmi, hamar 300 millióra növekedhet. Azzal a meglepő javaslattal állt elő, hogy a szakszervezetek körében rendezzenek „népszavazást” kérdezzenek meg személy szerint minden dolgozót, amit az érintettek, mint képtelenséget elutasítanak. Monsieur Janaillac vezérnek a magatartása pontos másolata Macron hajthatatlanságának. Macron Donald Trumppal történt mostani találkozása előtt nyilatkozott a Fox News hírügynökségnek, hosszan és részletesen szólt kormányzatának szociális feszültségeiről. Nem hajlandó engedni jottányit sem – mondta -, „ha visszakoznék, hogyan készíthetném elő országunk jövőjét”.

A Le Monde belpolitikai főszerkesztője vezércikkben magyarázta meg a helyzetet. A viszonyokat a tenisz sport szabályaihoz hasonlította, Macron öt államfői esztendejét, amelyből már csak négy van hátra, öt szettben ábrázolta. Azt fejtette ki, hogy ellentétben a meteorológiai állapotokkal, az idei francia tavasz nem lesz kánikulai, viszont valószínűleg feszült, igen. Arra a kérdésre, hogy az elnök hajlandó volna-e alkudozni, bármennyire is fölvizezni a meghirdetett társadalmi reform terveit, habozás nélkül angolul azt mondta „no chance”, erre semmi esély. Amit a Le Monde, úgy tolmácsolt, hogy tengerentúli szóhasználattal a kifejezés még durvább.

A szakszervezeti követelések teljesíthetetlenek, mert csupán társadalmi kisebbség áll mögöttük. Ezt az ítélkezést alátámasztja az Ifop intézet fölmérése is, amely azt mutatja ki, hogy a 2017-es elnökválasztáshoz képest, amelyen Macron 27 százalékot szerzett, a jövőre esedékes erőpróbákon akár 47 százalékra is számíthat.

Szép arány, még biztatóbb kilátás. A vezető uniós sajtó bőségesen kommentálta a francia feszültségeket, mert azt véli látni benne, hogy mintegy előre vetíthetik a Macron reformok derűsebb sorsát is. A The Week londoni hetilap azt kérdezte, lehet-e, hogy Párizs rálelt-e a maga Thatcherére, aki „vasladys elszántságával” ráncba szedte az akkori szigetországot?

Szerző

Stratégiai megállapodás az ExxonMobillal

Publikálás dátuma
2018.05.02. 07:23
AFP fotó

Az Orbán-kormány stratégiai megállapodást köt az amerikai ExxonMobillal – derül ki az április végi Magyar Közlönyből. A határozat pontos szövege szerint Orbán Viktor kormányfő felhívja a külgazdasági és külügyminisztert: „szükség szerint az általa kijelölt személy útján” gondoskodjon arról, hogy a magyar kormány nevében az ExxonMobil Üzletsegítő Központ Magyarország Kft.-vel stratégiai együttműködési megállapodás köttessék.

A terv első látásra meglehetős fura. Az amerikai ExxonMobil – legalábbis hazai cégei jelenlegi állapota alapján – eddig nem igazán találta meg Magyarországon a számításait. Az Opten-adatbázis szerint hét egykori vállalkozásából már csak az említett egy működik. 2007-ben eladták 40 Esso-kútjukat az azóta szintén eltűnt Agip olasz tulajdonosának, az országból azóta hasonlóképp távozó olasz ENI-nek. Akkori hírek az eladást az elvárt 20 százalék alatti megtérüléssel indokolták. Hatalmas veszteségeket hozott makói kalandjuk is: miután a kanadai Falcon lényegében felhagyott a feltételezett „gázkincs” kutatásával, az amerikaiak a Mol mellett 2007-2009 között több százmillió dolláros, utóbb teljes kudarcba fulladó fúrási programot hajtottak végre. Az ExxonMobil Hungary Exploration and Production Kft.-t 2012-ben törölték is. 2004 és 2012 között halkan üzemelt egy, Magyarország offshore-szerű kedvezményeit kihasználó hazai vállalkozásuk is ExxonMobil Hungary Finance Csoport-finanszírozó Kft. néven. A 2008-ban alapított Production Ventures East, illetve a 2009-ben induló ExxonMobil Hungary Services Kft. egyaránt 2012-ig élt.

Az egyetlen életben maradt, a határozatban is említett ExxonMobil Üzletsegítő Központ Kft. 2004 óta működik. Fő profilja számvitel, könyvvizsgálat, adószakértés. Ahhoz képest, hogy az anyacég Magyarországon alaptevékenysége szerint lényegében nincs jelen, a kft. 2014 óta viszonylag egyenletesen 30 milliárd körüli árbevétel mellett egymilliárdos nyereséget hoz.

Mindazonáltal az Orbán-kabinet a stratégiai megállapodással bizonyára nem az amerikaiak adószakértői tehetsége előtt hajt fejet. Az okokat sokkal inkább a határokon túl kell keresni. Lázár János kancelláriaminiszterként február elején említette meg először, hogy Magyarország gázt vásárolna Romániából az „Exxontól”. Eme – Orbán Viktor által is megerősített - bejelentések idővel erőteljes pontosításra szorultak. Eszerint az ExxonMobil és az osztrák OMV közösen lelt jelentős gázkincsre a Fekete-tenger romániai partvidékén. Ám még a pályázatot se írták ki a lehetséges vevők számára. Ennek kapcsán román politikai körök határozottan cáfolták Orbán Viktort, aki szerint a teljes mennyiséget Magyarországra szállítják.

A – különösebb súlyt nem képviselő, lényegében a gazdasági mosolydiplomácia részének tekintett – stratégiai megállapodás előhírnökének tekinthető Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tavaly októberi találkozója Peter Clarke-kal, az ExxonMobil nemzetközi gázpiaci alelnökével. Szijjártó nyilatkozatában a találkozó kapcsán kizárólag a román gázmezőket említette, mondván, „számolunk” a fekete-tengeri gáz kelet-európai megjelenésével. Hozzáfűzte: a hazai rendszerek felszereltsége lehetővé teszi, hogy Magyarország gázelosztó-központtá váljék.

Ennyi erővel a Fidesz-kabinet éppígy az ExxonMobil romániai partnerével, az OMV-vel is köthetne stratégiai megállapodást. Ám mivel az osztrák vállalkozás tíz éve egy elvetélt felvásárlási támadást indított a Mol ellen, egy ilyen gesztusig még bizonyára sok víznek kell lefolynia a Dunán.

Szerző
Témák
ExxonMobil

Stratégiai megállapodás az ExxonMobillal

Publikálás dátuma
2018.05.02. 07:23
AFP fotó

Az Orbán-kormány stratégiai megállapodást köt az amerikai ExxonMobillal – derül ki az április végi Magyar Közlönyből. A határozat pontos szövege szerint Orbán Viktor kormányfő felhívja a külgazdasági és külügyminisztert: „szükség szerint az általa kijelölt személy útján” gondoskodjon arról, hogy a magyar kormány nevében az ExxonMobil Üzletsegítő Központ Magyarország Kft.-vel stratégiai együttműködési megállapodás köttessék.

A terv első látásra meglehetős fura. Az amerikai ExxonMobil – legalábbis hazai cégei jelenlegi állapota alapján – eddig nem igazán találta meg Magyarországon a számításait. Az Opten-adatbázis szerint hét egykori vállalkozásából már csak az említett egy működik. 2007-ben eladták 40 Esso-kútjukat az azóta szintén eltűnt Agip olasz tulajdonosának, az országból azóta hasonlóképp távozó olasz ENI-nek. Akkori hírek az eladást az elvárt 20 százalék alatti megtérüléssel indokolták. Hatalmas veszteségeket hozott makói kalandjuk is: miután a kanadai Falcon lényegében felhagyott a feltételezett „gázkincs” kutatásával, az amerikaiak a Mol mellett 2007-2009 között több százmillió dolláros, utóbb teljes kudarcba fulladó fúrási programot hajtottak végre. Az ExxonMobil Hungary Exploration and Production Kft.-t 2012-ben törölték is. 2004 és 2012 között halkan üzemelt egy, Magyarország offshore-szerű kedvezményeit kihasználó hazai vállalkozásuk is ExxonMobil Hungary Finance Csoport-finanszírozó Kft. néven. A 2008-ban alapított Production Ventures East, illetve a 2009-ben induló ExxonMobil Hungary Services Kft. egyaránt 2012-ig élt.

Az egyetlen életben maradt, a határozatban is említett ExxonMobil Üzletsegítő Központ Kft. 2004 óta működik. Fő profilja számvitel, könyvvizsgálat, adószakértés. Ahhoz képest, hogy az anyacég Magyarországon alaptevékenysége szerint lényegében nincs jelen, a kft. 2014 óta viszonylag egyenletesen 30 milliárd körüli árbevétel mellett egymilliárdos nyereséget hoz.

Mindazonáltal az Orbán-kabinet a stratégiai megállapodással bizonyára nem az amerikaiak adószakértői tehetsége előtt hajt fejet. Az okokat sokkal inkább a határokon túl kell keresni. Lázár János kancelláriaminiszterként február elején említette meg először, hogy Magyarország gázt vásárolna Romániából az „Exxontól”. Eme – Orbán Viktor által is megerősített - bejelentések idővel erőteljes pontosításra szorultak. Eszerint az ExxonMobil és az osztrák OMV közösen lelt jelentős gázkincsre a Fekete-tenger romániai partvidékén. Ám még a pályázatot se írták ki a lehetséges vevők számára. Ennek kapcsán román politikai körök határozottan cáfolták Orbán Viktort, aki szerint a teljes mennyiséget Magyarországra szállítják.

A – különösebb súlyt nem képviselő, lényegében a gazdasági mosolydiplomácia részének tekintett – stratégiai megállapodás előhírnökének tekinthető Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tavaly októberi találkozója Peter Clarke-kal, az ExxonMobil nemzetközi gázpiaci alelnökével. Szijjártó nyilatkozatában a találkozó kapcsán kizárólag a román gázmezőket említette, mondván, „számolunk” a fekete-tengeri gáz kelet-európai megjelenésével. Hozzáfűzte: a hazai rendszerek felszereltsége lehetővé teszi, hogy Magyarország gázelosztó-központtá váljék.

Ennyi erővel a Fidesz-kabinet éppígy az ExxonMobil romániai partnerével, az OMV-vel is köthetne stratégiai megállapodást. Ám mivel az osztrák vállalkozás tíz éve egy elvetélt felvásárlási támadást indított a Mol ellen, egy ilyen gesztusig még bizonyára sok víznek kell lefolynia a Dunán.

Szerző
Témák
ExxonMobil