Derék társaságot hozott össze megalkuvást nem ismerő „Eszmék” című rovatában a párizsi Le Monde egyik minapi száma. Három név, egymásutánban, Hszi Csin-ping, Putyin, majd hozzájuk társítva Orbán Viktor. Azzal a közös jelzővel, hogy „az önkényuralom fertőző bája”. Finom, elegáns gondolat, tárgyszerűen, mellőzve a magyar politikai vezetők túlfűtött minősítéseit. Szijjártó Péter uniós szónoki teljesítménye adta az ötletet, mintegy illusztrálva, ilyen a Duna-parti diplomáciai nyelvezet.
A Le Monde az utóbbi negyedévben kitüntetett figyelmet szentel mindannak, ami ezen a tájon történik. Sokrétűen, mondhatni minden fontosnak vélt momentumra ügyelve. A „vezér” március idusi szónoklata természetesen élénk érdeklődést keltett, de a magyar hölgy túlbuzdult hazafiassága is, amellyel a köztévé műsorában közölte, sürgősen hazakergeti a honvágy Svédországból, mert a gaz migránsok ottani lelki és fizikai terrorja sárba tiporta nemzeti büszkeségét. A francia lapriporter igyekezett, hogy érzékeltesse olvasóival, ilyen az illiberális stílus, amely úgyszólván minden más információs forrást elreteszel a magyar fogyasztók elől.
Tagadhatatlan: Kádár idején ugyanilyen szorgalommal látogattak fővárosunkba a Le Monde-osok, valami különbség mégis volt az akkori és a mai szándékok között. Például megjelent a hajdani Lenin körúti székházban az elegáns Jean Schwoebel, vezető külpolitikai elemző, és fölajánlotta két keleti újságnak, a Magyar Nemzetnek és a Zycie Warszawínak, tizenhat jeles hírlap közös gazdasági mellékletében helyet kaphat a Le Monde, a La Stampa, a Frankfurter Rundschau és mások oldalán.
A Le Monde mostani haragjának az oka éppen az, hogy Nyugat-Európa 1989-ben és 1990-ben hitt abban: a kontinentális hidegháború átmeneti csillapulása után általánossá teheti a liberalizmus térhódítását, s hogy a szabad piac, az emberi jogok gyökeret eresztése igazi európaiságot honosíthat meg. Helyette napjainkban ott tartunk, szögezi le a cikk, hogy két ázsiai antidemokratikus rezsim talált harmadik követőre Orbán Viktorban, gyakorlatilag szinte máris működik a XXI. századi Szent Szövetség.
A párizsi szerkesztőség valójában a londoni Economist címlapfotójából kölcsönözte a Hszi-Putyin-Orbán szövetség fenyegetésének ötletét. A Le Monde azonban nem csupán a demokratikus gondolat egyik hangadó orgánuma, hanem morális példakép is, amire fölhívja a figyelmet, annak következménye van. Például megelőzte a kereszténydemokrata néppártokat Orbán Brüsszelbe invitálásával, mondaná el: még mindig nem érzi, hogy rossz társaságba keveredett?