Innen nézve - Ne politizáljunk, Jóska!

Jóska igazi munkásember. Az a fajta, aki képes addig állítgatni a csavarok fejét, amíg a „sliccek” egy irányba nem állnak. Amit kiad a kezéből, abban hiba nincsen. Ha elvinném Kecskemétre és bemutatnám a Mercedes gyár igazgatójának, és meglátná, milyen munkát ad ki a kezéből, biztosan megkérdezné: hol találtam? Tudnék-e még hozni vagy száz hozzá hasonlót? De Jóskát csak azért hozom szóba, mert amikor a napokban találkoztunk, rám nézett és azt mondta: nem akarok veled politizálni! A Fideszre szavaztam…

Innen nézve rendben is volna a dolog. Úgy vagyok vele, mindenki csak szavazzon arra, akire akar, akitől azt várja, hogy jobbra fordítja az életét. Nem kell persze ebben egyetértenünk, különösen nem, ha tudja, mit miért tesz. De azért néha jól esne beszélgetni a Jóskákkal, a „másként gondolkodó”, értelmes, okos emberekkel ezekről a dolgokról. Nem vagyok hittérítő, nem akarok senkit az „én igazamról” meggyőzni. De…

Jóskának szívesen elmondtam volna, bizony sírtak az utcán a szovjet emberek, amikor meghalt Sztálin. Azt hitték, vége a világnak. Eltelt néhány év, és kiderültek a Generalisszimusz szörnyű bűnei. Ott voltam tudósítóként Moszkvában, amikor meghalt Brezsnyev. Zokogó emberek vonultak a ravatala előtt, azt hitték megint, nincs ennél nagyobb tragédia. Pedig orosz értelmiségi barátaim már akkor tudták: elkezdődött a tunyaság birodalmának kirablása. Akik tehették, rátették a kezüket a bányákra, az olajkutakra, a gyárakra. Megmondták, néhány év, és összeomlik a birodalom, bezuhan a rubel. És igazuk lett.

Elmondanám Jóskának, biz’ isten mindegy volna nekem, sárgák, zöldek, vagy pirosak vannak kormányon, ha azt látom, hogy jót akarnak ennek a sokat szenvedett országnak. Ehelyett a XIX. század vége, a XX. század első felének rossz reflexei élednek újjá. Anno ellenséget láttunk szerbekben, horvátokban, a románokról és a tótokról énekeltek gúnyos nótákat a masírozó bakáink. A Várban trónoló tengerész azt gondolta, úgy lovagol majd be a történelembe, mint az országot egykor naggyá tevő királyok. Hadat üzent Amerikának és Sztálinnak, bevonult Erdélybe, a Felvidékre, a Bácskába, sereget küldött Ukrajnába. Amerre jártak a katonái, tűzzel-vassal irtották az ellent. Amíg aztán mi nem kerültünk sorra.

A XXI. század végre az európai népek megbékéléséről szólhatna. Senki nem csörtet kardot, nem ácsingózik a másik földjére, a kontinens egyenrangú polgárai vagyunk. De mi megint ellenséget keresünk. A távoli háborúk földönfutóvá tett szerencsétlenjeiben, egy messze élő, idős aggastyánban. Lehülyézzük az Unió vezetőit, durván beszólunk mindenkinek, aki szóvá meri tenni a szemérmetlen korrupciót, a demokrácia csorbítását. Aki teheti, ráteszi a kezét a gyárakra, a földekre, mindenre, ami kisajátítható.

Ne politizáljunk, Jóska. Csak lásd, amit látnod kellene. Születőben van egy Generalisszimusz. Istenként tekintenek rá, legszívesebben még szobrot is állítanának a falujában. Közben készülnek a civileknek szánt Gulágok. De ha egyszer kiderülnek a turpisságok, tudom, te is ott leszel a szobordöntők között.