Cinkos összekacsintás

Publikálás dátuma
2018.05.03 07:45
Színházi keretek között beszélnek őszintén önmagukról Fotók: Pénzes Kristóf
Fotó: /
A Second life című előadás a Hatszín Teátrumban egyszerre szórakoztató és olykor megrázó. A képzeletet is segítségül hívó, abszurd elemekkel teli őszinte vallomás.

Valószínűleg sokan eljátszottunk már azzal, hogy mi történne, ha volna két életünk, vagy akár több, de legalább kettő. Mik lennénk a másodikban, milyen döntéseket hoznánk. Dömötör András rendező, aki az „elhíresült” Máté-osztályba járt, három korábbi egyetemi osztálytársával, Járó Zsuzsával, Kovács Patríciával, Mészáros Mátéval, és a szintén Máté-osztályos Ötvös Andrással, valamint Schruff Milánnal kiegészülve, ugyancsak eljátszott ezzel a gondolattal, ebből született a Second life – „Avagy kétéletem” című előadás a Hatszín Teátrumban a Máté osztály arról híresült el, hogy valamiképp az egyetem után is szerettek volna együtt dolgozni, ezért évente nyáron, először Zsámbékon, majd a Jurányiban előadásokat hoznak létre valamelyikük életéről. Merész vállalkozás, de remekül működik. Egyszerre örömszínház és valódi kitárulkozás. A metódus most hasonló lehetett, mint nyaranta, csak ezúttal az elképzelt második élet tematika köré szerveződött az előadás, amelyet íróként Benedek Albert, Dömötör András és a társulat jegyez.

Cinkosok - Kovács Patrícia, Mészáros Máté

Cinkosok - Kovács Patrícia, Mészáros Máté

Itt érdemes is kitérni arra, hogy mennyire beszélhetünk egyáltalán ezekben az esetekben darabról. A szöveg ugyanis érezhetően sokkal szabadabb, mint ahogy egy színmű esetében megszokhattuk, mivel nagy része a színészek improvizációiból születhet, a lényeg azonban hogy mégis alig hagy hiány érzetet. Felerősödik ugyanis a színészi kitárulkozás. Ez utóbbi szót már másodszor használom, nem véletlenül. Ezek a fiatalok ugyanis olyat vállalnak be, amit egyáltalán nem szokás. Színházi keretek között vallanak őszintén önmagukról, az örömeikről, a vágyaikról, a hibáikról és az esendőségükről. És ez nem válik öncélúvá, magamutogatóvá, harsánnyá, megmarad a jó ízlésen belül. Sőt élvezetes színházi élményt ad a nézőnek. Talán nem lövöm le az összes poént, ha annyit elárulok, a színlapról is kiolvasható, hogy Mészáros Máté egy második életben szívesen lenne zenész, Járó Zsuzsa cukrász, Kovács Patrícia orvos, Ötvös András pap, vagy pilóta, Schruff Milán pedig filmsztár. A dolog persze ennél sokkal többrétűbb és ez a szép az egészben. Az előadásban ugyanis végig a képzelet és a valóság cinkos összekacsintásának lehetünk a tanúi. Nem válik szigorúan ketté, és ez sokszor mámorító perceket eredményez. Kovács Patrícia például eljátszik a gondolattal, mi lenne, ha az egykori politikus volt férje oldalán egy választási győzelem esetén first lady lenne. Ez ugyancsak abszurdnak hat, hiszen a politikus ellenzéki oldalon politizált, a legutóbbi választási eredményt viszont jól ismerjük. Ráadásul a volt férj ott ült a nézők között. A kamaszként a papi hivatással kacérkodó Ötvös András egészen megrázóan beszél a súlyos betegségéről és az Istennel való viszonyáról. A zenészként és énekesként is nagyszerű, bár hivatalosan nem lett az, Mészáros Máté pedig ezután elénekli a Kis Pál és a Borz az egyik Jancsó filmből is ismertté vált Zár az égbolt című dalát… Ezt már tényleg nem lehet fokozni.

Infó: Second life – „Avagy kétéletem”

Rendező: Dömötör András, Producer: Orlai Tibor, Hatszín Teátrum

2018.05.03 07:45

Ti rabjai a földnek - megjelent Aranyossi Magda emlékirata

Publikálás dátuma
2018.12.15 12:30
Aranyossi Magda és Pál 1956 környékén Leányfalun
Fotó: /
Szembefordult osztályával, az úri Magyarországgal, lázadva a társadalmi igazságtalanság ellen: megjelent Aranyossi Magda emlékirata.
A cím, amit a kiadó választott, lírai, rezignált, melankolikus. Visszafogott nosztalgiát sejtet, diszkrét naftalinszagot áraszt, „ódon ritkaságok” hangulatát idézi. Ezt még fokozza a csupa báj és kellem borító is.
S mindezzel alaposan megtéveszti leendő olvasóját.
Mert a szerző lebilincselően izgalmas emlékirata mindennek éppen az ellenkezője. Határozott választások, kemény döntések, súlyos kockázatvállalások mozgatják ugyanis Aranyossi Magda életét. Férje oldalán fiatalon csatlakozik a kommunista mozgalomhoz. A Tanácsköztársaság bukása után együtt emigrálnak (itthon a fehérterror az életüket fenyegette), érvényes útiokmányok nélkül élnek Ausztriában, Olaszországban, Svédországban, Németországban és Franciaországban. mindenhol részt vesznek a hol fél-, hol illegális mozgalmi munkában. Majd a második világháború idején kalandos úton visszatérnek Magyarországra, s az antifasiszta ellenállás harcosai lesznek.
A szerző felnőtt életének jelentős része tehát permanens létbizonytalanságban, a teljes ideiglenesség állapotában, majd állandó életveszélyben telt. S mégis: az emlékezés egészét valami derű hatja át – az eszme vezérelte, értelmes cselekvés bizonyossága. Mert Aranyossi Magda tudatosan fordult szembe osztályával, az úri Magyarországgal, a szörnyű társadalmi igazságtalanságokkal, s legjobb meggyőződése szerint választotta a kommunisták által kínált megoldást. Reprezentatív típusba tartozik ezzel, példának Lukács Györgyöt vagy Déry Tibort említhetjük.
 
Az emlékirat másik hőse – természetesen és méltán – a férj, a szellemi és harcostárs: Aranyossi Pál, aki szintén megtagadta a kiváltságosok világát, aki megannyi nyelven beszélt akcentus nélkül, aki nyomdakészen fogalmazott, aki – valami lenyűgöző könnyedséggel, eleganciával – a legveszélyesebb helyzetekben is feltalálta magát. A kommunista mozgalom kicsit csodabogár européer értelmiségije: lapokat szerkeszt, fordít, fedőállásokban dolgozik, röpcédulákat gyárt. A szerző leánykori neve: Nádas Magda. Korunk egyik legnagyobb írójának, Nádas Péternek a nagynénje. Az unokaöcs széljegyzetekkel egészíti ki a memoárt, ezek sosem tolakodóak, leginkább kiegészítik egy-egy emlék tényeit, helyenként vitatnak is egy-egy megállapítást, amitől csak izgalmasabb, gazdagabb lesz az eredeti mű. (Nádas Péter a Világló részletek című gigantikus alkotásában magától értetődően kulcsszerepet szán legendás nagynénjének.) A kötetet a szerző válogatott levelezése, családi fotógyűjtemény teszi teljessé, a szerkesztés Nagy Boglárka munkája.
A felszabadulással záruló memoár tehát egy mindvégig hithű kommunista életének meghatározó szakaszát tárja elénk (lapjain egyébként megelevenedik a nyugati emigráció szinte teljes munkásmozgalmi Pantheonja). Ma visszatekintve, tudom, sokan legyintenek: illúziókergetés, önbecsapás az egész, idejétmúlt ügy.
Ne siessünk ezzel a legyintéssel!

Mert a társadalmi igazságtalanság elleni lázadás egyáltalán nem anakronizmus. Miként a kiszolgáltatottakkal, a kisemmizettekkel, a lent világával vállalt szolidaritás vagy az antifasiszta ellenállás sem. Az egyenlőség – nem konjunktúra kérdése. Márpedig Aranyossi Magda emlékiratában ezek a vezérlő, sorsformáló eszmények. S aki ezekre tette fel az életét, az történelmi léptékben nem válhat megcsalatottá.

Info

Aranyossi Magda: Én régi, elsüllyedt világom – Nádas Péter széljegyzeteivel Jelenkor, 2018

Témák
irodalom
2018.12.15 12:30
Frissítve: 2018.12.15 12:30

A szolgálólány meséjének írója megelégelte, hogy Trumpék vegzálják az újságírókat

Publikálás dátuma
2018.12.15 09:30
Margaret Atwood
Fotó: AFP/ ANGELA WEISS
A nyolcvanéves kanadai írónő, Margaret Atwood arra szólította fel a különböző nemzetek íróit, köztük a magyarokat is, hogy saját hazájukban ne engedjék csorbulni a sajtószabadságot.
Az elmúlt évek Nobel-díj várományosa, Margaret Atwood egyre gyakrabban hallatja hangját közéleti ügyekben, legutóbb a #metoo-ügyek kapcsán nyilatkozott. A szolgálólány meséje című világsiker szerzője szerint a szexuális zaklatásokat nyilvánosan tárgyaló #metoo-akciók a hibás jogrendszerből adódnak. Mivel a szexuális zaklatási ügyek áldozatai a legtöbb esetben nem kapnak segítséget az intézményektől, ezért az internethez, a teljes nyilvánossághoz kezdtek fordulni. Ez nagyon hatékony eszköz ugyan, de mivel kilóg a jog által szabályozott térből, ezért Atwood szerint még komolyabb problémákhoz vezethet. „Ha túllépünk a jogrendszeren, mert nem hatékony, akkor mi jön helyette? Kinél lesz a hatalom? A szélsőségesek nyernek, és az ideológiájukból vallás lesz, és aki nem követi, azt eretneknek tartják. A regényírók különösen gyanúsak ilyenkor, mert emberekről írnak, és az emberek morálisan bizonytalanok. Az ideológiák célja pedig, hogy eltöröljék a bizonytalanságot.” Atwood szerint a demokrácia visszaszorulásával hasonló belső logika vezet a szólás- és sajtószabadság csorbulásához illetve szándékos csorbításához is. Az írók nemzetközi szervezetének, a Nemzetközi PEN Clubnak jelenlegi alelnökeként levélben fordult a napokban kollégáihoz, hogy felhívja figyelmüket a meggyilkolt vagy kivégzett újságírók életére. „Világszerte nő az erőszakkal elhallgattatott újságírók száma, ezért kerültek ők a Times magazin címlapjára, mint 2018 legfontosabb tanúi.” Atwood szerint semmi értelme azt hajtogatni, hogy „ez nálunk nem történhet meg”, hiszen a jelenség egyre szerteágazóbb, a Trump-adminisztráció listázza, le- és kihallgatja a médiában dolgozókat, és naponta akadályozza a munkájukat, ellehetetlenítve az igazsághoz és az információhoz hozzáférés alkotmányos jogát. Az író egyúttal felhívja a figyelmet a legújabb veszélyre is, a sajtóba vetett bizalmat szétziláló, központilag irányított hazugságok és álhírek (fake news) szaporodására. Atwood szerint ez éppen a demokráciadeficites országokra a legjellemzőbb. Nagyjából ezzel egy időben jelent meg a világsajtóban Michel Houellebecq francia író cikke, melyben leszögezi, hogy az amerikaiak ma már egészen biztosan nem adnák életüket a sajtószabadságért, és ez szerinte szorosan összefügg a jelenlegi vezetés módszereivel. Az író azt állítja, hogy eddig nem ismert Donald Trumpnál jobb amerikai elnököt.
Szerző
2018.12.15 09:30
Frissítve: 2018.12.15 09:30