Elképesztő összeget, húszmillió fontot költöttek arra az elmúlt 27 hónapban, hogy a teniszezők körében felderítsék a fogadási csalásokat. A becsületességet vizsgáló csoport 2016 februárjában kezdte meg kutatómunkáját, miután több beszámoló is érkezett a sportágat megfertőző bundázásról.
A Guardian akkoriban arról írt, hogy a fogadási csalásokban nemcsak a játékosok érintettek, a székbírók is. Mindez hogyan lehetséges? A Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) 2012-ben megállapodást kötött a Sportradar nevű adatelemző céggel, amely elvállalta, hogy világszerte élő eredménykövetést biztosít alacsony szintű teniszmeccsekhez is. Az első évben már 40 ezer 15-25 ezer dolláros esemény vált elérhetővé a sportfogadási piac számára, 2016-ra pedig 60 ezerre tudták növelni ezt a számot.
A Sportradarral kötött megállapodás értelmében a székbíróknak kell frissíteni az eredményeket, sokan azonban 60 másodperccel később tették ezt meg, így néhány fogadó úgy tehetett meg téteket, hogy már ismert volt az eredmény. A probléma másik forrása, hogy világszerte összesen 15 ezer játékos próbálkozik profi pályafutással, a nőknél a top 250, a férfiaknál a legjobb 350 játékos tudja legalább a versenyzéssel járó költségeket kitermelni.
SEGÍT A JÁTÉKVEZETŐ Ha a székbíró később frissíti az élő eredményeket, sokanelőnyhöz jutnak FOTÓ:OLI SCARFF/AFP
A becsületességet vizsgáló csoport végleges jelentését várhatóan majd csak a július 2-án kezdődő wimbledoni Grand Slam-torna előtt hozzák nyilvánosságra, ugyanakkor az már most tudható, hogy a Grand Slamek, az ATP és a WTA Tour versenyei, a 125 ezer dolláros WTA-tornák, valamint a 60 és 100 ezer dolláros női ITF-versenyek esetében kevésbé jelentkezik a probléma. A Future-versenyeken azonban olyan alacsonyak a pénzdíjak, hogy az azokon részt vevő játékosok a fogadási csalást hivatásszerűen végzők könnyű célpontjává válhatnak. Ezeket a visszaéléséket nehéz észrevenni, mert az alacsonyabb kategóriás meccseken nézők is alig vannak, nemhogy olyan hatóságok, amelyek a korrupciómentes működésért felelnének. Ráadásul a teniszező bármit mondhat, miért játszott aznap a szokottnál rosszabbul.
A felmérés során összesen 3200 profi játékost kérdeztek meg, közülük 464-en (14,5 százalékuk) állították azt, hogy személyes tapasztalataik vannak a sportfogadási csalásokkal kapcsolatban. Alacsonyabb szinteken néhány sportoló hullámvölgye mögött nem feltétlenül a pocsék forma áll, hanem úgymond pénzt gyűjtenek a folytatásra.
A riport egy 33 oldalas ajánlást tartalmaz a korrupció visszaszorítására. A készítők szerint a tornaszervezőknek a jövőben nem kellene szponzorpénzt elfogadniuk fogadási irodáktól, és ezeknek a cégeknek nem lenne szabad rendelkezésre bocsátani az élő eredménykövető-rendszereket a kisebb tornákon. Ezen felül csökkentenék azoknak a profi versenyeknek a számát, ahol ugyan van pénzdíj, azonban a játékosok többsége jó eséllyel mínusszal jön ki a részvételből.
A Sportradar szerint nem jó megoldás, ha ellehetetlenítik az élő fogadásokat, a tiltás csak a feketepiacot bővítené. A sportág vezető szervezetei (ITF, ATP, WTA) viszont ígéretet tettek arra, hogy a jelentés eredményeit megfontolják és azok alapján lépéseket tesznek a játék tisztaságának megőrzése érdekében.
