„Jaj a legyőzötteknek” („vae victis”), mondták a rómaiak. A történelemben azonban sok hőssel kapcsolatban ezt úgy alakították át, hogy „dicsőség a legyőzötteknek” („gloria victis”)! Valahogy ezt érzem jégkorong csapatunk rendkívül balszerencsés veresége után, amikor nem sikerült újra az elitbe kerülniük. Ez azért érdekes, mert éppen a jégkorong az a sportág, amely a rendszerváltás után ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. A ’60-as évek sehol sem jegyzett magyar jéghokija először a „C” csoportba került, majd biztos tagja lett a „B” csoportnak (akkor még így hívták), később pedig már az élvonalat ostromolta, kétszer sikerrel. A csapat a második esetben kifejezetten balszerencsés módon esett ki onnan. Pedig már azzal dicsőséget szerzett volna, hogy abban a mezőnyben játszhat. Ez most nem sikerült, ráadásul most egy év hallgatás veszi körül ezt a sportágat. Ha feljutunk, akkor a következő évben két hétig beszéltünk volna róla.