Van abban valami rendszer, hogy a szocialisták olyan egykori vezérarcai, mint Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás vagy Szili Katalin mind elhagyták a pártot, és az ellenkező parton kötöttek ki. Szellemi kapacitásuktól és egyéni ambícióiktól eltekintve „népben-nemzetben gondolkodóként” jellemezték önmagukat, s talán túl egyszerű volna a baloldal árulóinak tekinteni őket. Mert fel sem fogták talán, hogy amit a túloldalon felleltek, az nem hazafiság, hanem nacionalizmus, amely messze gyilkosabb a Kádár-rendszerből kikandikáló népies-urbánus ellentétnél.
Amint a liberális parlamentarizmus minden gyengesége gyilkos fegyver a totalitárius, vagy csak autokrata populista rendszerek kezében – s van ilyen gyengeség elég –, úgy lesz mind rémisztőbbé a nacionalizmus a jobboldal kezében, ha a baloldalnak nincs semmi mondanivalója nemzetről, hazafiságról. Akkor a jobboldal kisajátítja a nemzetet, mint azt Magyarországon a kokárdától a kerítésig megtapasztaltuk. A hallgatással pedig a baloldal magára húzza azokat az utódpárti kliséket, miszerint megmaradt hazaáruló (bolsevik) internacionalistának. Így lett langyosan fecsegő alakulat a szocialista párt, amely nem talál fogást az orbáni rendszeren.
Nem is fog mindaddig, amíg a kritikai gondolkodást nem gyakorolja, és vissza nem hódítja saját fogalmi rendszerét, ha tetszik: szótárát. Nem csak a nemzetről van szó. Mert nacionalizmus és hazafiság ellentétéről nem lehet úgy beszélni, ha közben semmi mondanivalónk a globális kapitalizmusról, a liberális demokráciáról mint a kapitalizmus szálláscsinálójáról. De az MSZP-nek még a IV. Köztársaságról sem sikerül érvényesen beszélnie, nem hogy a Karácsony Gergely által felkínált szociális demokráciával kielégíteni a kritikára éhes tömeget. Ez – szerintünk - több mint fogyatékosság. Politikai bűn. Schiffer András, az LMP volt társelnöke néhány napja azért hagyta el végleg korábbi pártját, mert annak parlamenti frakciójába beült az Együtt képviselője, aki korábban - vele szemben - a szabadkereskedelem híve volt.
Mindez az egész baloldal teljes tanácstalanságát mutatja. Mert az nem kritika, ha a szabadkereskedelmet – vagy a kapitalizmust – utáljuk. Az érzelmek – az általuk vezérelt törvények – nem fogják megállítani sem a szabadkereskedelmet, sem a tőke, az emberek vagy a kultúrák szabad áramlását. Mint ahogyan még az orbáni rendszer hatalmassá dagasztott jelképeként sem akadályoz meg semmilyen kerítés senkit, hogy Európába meneküljön. Tévedés, hogy a nemzet az utolsó védvonal lenne, vagy lehetne bármi ellen. Globális folyamatokkal szemben csak globálisan lehet fellépni. Európa csak mint szabad, föderális Európa maradhat versenyképes, életerős zsidó-keresztény kultúrájú egység a világban. Egy nemzetállami fundamentalista Európa halálra van ítélve.
Gulyás Márton, a Közös Ország Mozgalom alapítója közölte, tudatosan kivonja magát a közéletből, s csak akkor tér vissza, amikor a rendszerrel szembeni közös politikai tudáshoz megfelelő, új szótárt talált. Bölcs döntés, de egyedül aligha fog sikerülni.
