Nem biztos, hogy érdemes az embernek negyvenévesen versenyt rollerezni a fiaival. Erre akkor ébred rá mindenki, amikor nagyot koppan, aztán a közeli kórház gipszelőjében köt ki kartöréssel. Aztán jön a műtét, a kórházi ápolás, a táppénz… Ha ez itthon történik, és beviszik valamelyik közeli kórházba, a család viheti utána a vécépapírt, a tányért, a poharat, az ebédet, a vacsorát. Ha mindez, tegyük fel, Svájcban esik meg, akkor a műtét után azon kell törnie a fejét, cordon bleu-t kér-e vacsorára vagy pulykasültet, ebédre meg jól esne-e valami könnyű saláta garnéla rákkal…
Innen nézve hihetetlenül abszurd az egész, pedig nincs ebben semmi ördöngösség. A magyar egészségüggyel nem az a baj, hogy nem tesznek meg mindent a kórházakban a betegek felépüléséért, mert ha nincs is elég orvos és ápoló, akik vannak, azok szívüket-lelküket kiteszik a betegekért. Sokkal inkább a „körettel” van baj: az omló-málló vizes blokkokkal; a reggelire-vacsorára odalökött egy szál zsömlével, szelet szalámival. A pénztelenséggel, aminek csúcsa, ha a beteg hozzátartozóinak kell kiváltaniuk a fájdalomcsillapítót, és a „hálaborítékkal”, ami kellemetlen orvosnak, betegnek egyaránt.
Emlékszünk még a 2008-as „szociális népszavazásra”, amely többek közt a vizitdíjról szólt, és arról, hogy beengedjék-e az SZDSZ javaslata szerint a magánbiztosítókat az egészségügybe. 2007 decemberében Tarlós István, a Fidesz kampányembereként az „akkori” Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta: isten ments, a rendszer embertelen lenne, a magánbiztosítók csak a gazdag és egészséges emberekkel szerződnének. Elkerülhetetlen lenne a tb csődje. Megszűnne a szabad orvosválasztás, a várólistákról a gazdagok hamar sorra kerülnének, akinek nincs pénze, azok hónapokat, esetleg éveket várhatnának a műtétjükre.
Arcpirító hazugság volt. Ezzel nem akart mást az ellenzékben lévő Fidesz, csak azt, nehogy a Gyurcsány-kormány tegye rendbe az egészségügyet. Nincs vizitdíj, sem általános magánbiztosítás, ám a helyzet máig változatlan. Bizonyos várólisták végeláthatatlanok, a gazdagok gyógyulhatnak, a szegények a 10 parancsolattal a kezükben imádkozhatnak magukért.
Ezekben a hetekben kapott engedélyt egy nemzetközi biztosítótársaság a Róbert Kórház privatizációjára. Igazgatója a Portfoliónak adott interjúban ki merte mondani: a szociális népszavazás volt az ősbűn, ami miatt máig megoldatlanok az egészségügy problémái. Példaként említette a szlovákokat, akik már 15 éve léptek. Rögzítették, mi jár a kötelező járulékfizetésért, és mi az, amire kiegészítő biztosítást lehet kötni. Megszűnt az egészségügy körüli napi politikai őrület. A betegeknek fogalmuk sincs, hogy milyen tulajdonú intézményben gyógyulnak, a szolidaritási háló tökéletesen működik, mindenki megkapja a legjobb ellátást. Többet keresnek az orvosok, a nővérek. És nincs boríték. A betegeknek a megspórolt hálapénzből futja a biztosításra.
Ott már csak egy lépés a cordon bleu és a garnéla rák. Itthon marad a zsemle szalámival.